Egy küszöb a Duna mélyén: gyors segítség lehet, de a folyót is átformálja

A fenékküszöb különös építmény: többnyire nem magasodik látványosan a táj fölé, mégis határt húz egy folyóban. A mederbe épített keresztirányú műtárgy visszaduzzasztja a vizet, így felette nagyobb vízmélység alakulhat ki. Éppen ez teszi vonzó gyors válasszá akkor, amikor egy folyóparti erőmű hűtővízellátása kerülhet veszélybe.

A megemelt vízszint azonban nem azonos a nagyobb vízhozammal. Ez a különbség áll Bardóczi Sándor budapesti főtájépítész Facebook-bejegyzésének középpontjában. A szakember szerint az alacsony dunai vízállás idején energetikai szempontból indokolható lehet a vízszint mesterséges, átmeneti megemelése, ha ezzel biztosítható legalább egy erőművi blokk működéséhez szükséges vízellátás. Végleges megoldásnak azonban sem a fenékküszöböt, sem egy vízlépcsőt nem tartja.

Ez az elképzelt fenékküszöb sematikus rajza. Ami kisvíznél emeli a vízszintet, ami így be tud jutni az üzemivíz csatornába. Csak éppen ökológiai, hajózási és hordalékáramlási akadály lesz. (Kép: Bardóczi Sándor Facebook)

Vízmagasságot adhat, több vizet nem

A duzzasztás lehetővé teheti, hogy a folyóból megfelelő magasságból szivattyúzzanak, de nem növeli a Dunán érkező víz mennyiségét. Ha a folyó vízhozama alacsony, a víz könnyebben felmelegszik, az erőműből visszakerülő hulladékhő pedig tovább emelheti a hőmérsékletét – érvel Bardóczi.

Ezért szerinte a középtávú megoldás az lehet, hogy az erőmű hűtését részben vagy egészben leválasztják a folyó közvetlen vízellátásáról. Ennek egyik műszaki eszköze a hűtőtorony, amelynek megépítése ugyanakkor jelentős költséggel járó, hosszabb időt igénylő beruházás lenne.

A helyzet így két különböző időtávot kapcsol össze. Az egyik a közvetlen energiabiztonsági kockázat kezelése, amely gyors intézkedést követelhet. A másik annak eldöntése, hogy a tartósan alacsony vízállások lehetőségéhez miként alkalmazkodjon az erőmű és a vízgazdálkodás. A fenékküszöb az első problémára adhat átmeneti választ, a másodikat önmagában nem oldja meg.

Ez egyfajta lokális duzzasztási megoldás, a két part háromszög alakú kőszórással történő beszűkítése, amit aztán mögötte feltölt majd nagyvizekkor az iszap és lassan beerdősül. De középen biztosítja a hajózást, ökológiai kapcsolatot, hordalékáramlást. Igaz van hátránya: a palacknyak effektus felgyorsítja a vizet és a felgyorsult víz ásni kezdi a medret, ha az nincs stabilizálva. (Kép: Bardóczi Sándor Facebook)

Nemcsak az erőművet, a folyót is érinti

Egy folyóban elhelyezett keresztgát nem pusztán energetikai létesítmény. Bardóczi arra figyelmeztet, hogy a fenékküszöb akadályozhatja a vízi élőlények vándorlását, és egy nemzetközi hajóúton a hajózás feltételeit is befolyásolja. Ha az eredetileg ideiglenes műtárgy tartóssá válna, további létesítményekre, például hajózsilipre lehetne szükség, ami a beavatkozást egy vízlépcső jellegű rendszer felé mozdíthatná el.

A mederben szállított hordalék sorsa szintén meghatározó. A főtájépítész szerint a küszöb felett hordalék halmozódhat fel, ezért kotrás válhat szükségessé. A műtárgy alatti folyószakaszra eközben kevesebb hordalék juthat, ami hozzájárulhat a meder további mélyüléséhez. A mederszint változása a környező területek talajvízszintjére is hatással lehet.

A mederszűkítés párhuzamművekkel régi vízügyes megoldás gázlószakaszok emelésére, a parti területek a szűkítőmű mögött feliszapolódnak, lassan beerdősülnek. Emelik lokálisan a vízszintet, talajvizet, nem képeznek akadályt sem ökológiai, sem hajózási értelemben, de ha nincs stabilizálva a meder is gabionos kőszórással, akkor a szűkület után mélyíthetik azt újra. (Kép: Bardóczi Sándor Facebook)

Ezek a folyamatok nem feltétlenül azonnal válnak láthatóvá. Egy energetikai beavatkozás eredményét rövid távon az mutatja meg, hogy biztosított-e a szükséges hűtővíz. A hordalékháztartás, az élőhelyek állapota vagy a talajvíz változása viszont hosszabb idő alatt rajzolódik ki.

Lehet-e hosszában alakítani azt, amit keresztben lezárnánk?

Bardóczi a bejegyzéséhez mesterséges intelligenciával készíttetett látványokat olyan megoldásokról, amelyek nem teljes szélességében keresztezik a folyót. Ezek a képek nem műszaki tervek, hanem lehetséges beavatkozási irányokat szemléltető koncepciók.

A felsorolt alternatívák között mederszűkítő párhuzamművek, chevron alakú gátak és mesterséges szigetek szerepelnek. Ezek helyben terelhetik vagy szűkíthetik a víz útját, miközben nem alkotnak összefüggő keresztgátat. A főtájépítész elképzelése szerint a szerkezetek körvonalához szükséges kőanyag után a folyó hordaléklerakása is részt vehetne a formálásukban, a kialakuló felszíneken pedig növényzet és új élőhely jelenhetne meg.

A megoldást a folyó régen is csinálta, a hordalékból számtalan sziget épült a Dunán. Ami a két oldalágban a szűkítés miatt emeli a vízszintet. Mesterségesen is lehet ilyet csinálni, a hatás ugyanaz. Hajózható, nem ökológiai akadály, ellenkezőleg: értékes élőhely válhat belőle, még vízbázis is lehet belőle. A meder stabilizációja, a mélyülés elkerülésére a sziget alatti szelvényben itt is kulcskérdés. (Kép: Bardóczi Sándor Facebook)

Az ilyen megoldások sem kockázatmentesek. A párhuzamművek és mesterséges szigetek szintén megváltoztathatják a meder alakulását, ezért hatásukat hidrológiai, ökológiai, hajózási és vízépítési vizsgálatokkal kellene értékelni. Bardóczi álláspontja szerint ugyanakkor kevesebb problémát okozhatnak, mint egy teljes keresztgát, miközben a talajvízszint emelésében és új élőhelyek kialakításában is szerepük lehet.

Történeti példaként a Kopaszi-gátat említi. A ma parkként és rekreációs területként ismert létesítmény eredetileg párhuzamműként kezdte történetét, és a Pest-Buda alatti, egykor szétterülő, gázlós Duna-szakasz vízviszonyainak alakításában játszott szerepet. A térség északi, feltöltött részén ma az ELTE és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épületei állnak; Bardóczi szerint az intézmények szakemberei az ökológiától a hidrológián át a vízépítésig több szükséges tudásterületet lefednek.

A gyors megoldás mögött is kell egy folyókép

A fenékküszöbről szóló vita valójában arról is szól, hogy egy folyót kizárólag vízkészletként és energetikai infrastruktúraként kezelünk-e, vagy egyszerre vesszük figyelembe a vízminőséget, a vízbázisokat, a talajvizet, az élővilágot és a hajózást.

Válsághelyzetben szükség lehet gyors beavatkozásra, de annak nem kell automatikusan tartós berendezkedéssé válnia. A fenékküszöb időt nyerhet, ám ez az idő akkor használható fel érdemben, ha közben elkészül a hosszabb távú alkalmazkodás terve is. A kérdés végül nem csupán az, hogyan lehet néhány méterrel megemelni a vizet, hanem az, milyen Dunát szeretne működtetni és megőrizni az ország a változó vízjárás mellett.