Keserű karácsony: film az alkotásról, amely közben mások életét is felhasználja

A Keserű karácsony alaphelyzete már önmagában elég erős. 2004-ben Elsa filmrendezőként az anyja halála után a munkába menekül, majd amikor migrénje megállítja, Lanzarotéra utazik a barátnőjével, Patricia társaságában. Közben a párja, a sztriptíztáncosként és tűzoltóként dolgozó Bonifacio Madridban marad. A történet nemcsak azt figyeli, hogyan próbál Elsa újra alkotni, hanem azt is, hogy közben egyre inkább a körülötte élők személyes válságaiból kezd építkezni. Ez a film legérdekesebb, és egyben legkényelmetlenebb kérdése: hol ér véget az ihlet, és hol kezdődik mások életének kisajátítása.

A 2025-ben játszódó szál ezt a játékot tovább csavarja. Itt Raúl, egy szintén alkotói válsággal küzdő rendező dolgozik új forgatókönyvén, amelyről fokozatosan kiderül, hogy valójában Elsa története. Ez a szerkezet nem pusztán dísznek van a filmben: azt sugallja, hogy az alkotás nem lezárt gesztus, hanem valami, amit újra és újra mások vesznek birtokba, átírnak, értelmeznek, esetenként kiforgatnak.

A gyász hatással lehet a kreativitásra?

Műfajként a film spanyol filmdráma, de abból a fajtából, amelyik inkább a belső rezdülésekre épít, mint a nagy fordulatokra. Aki pergő cselekményt vagy könnyű karácsonyi hangulatot vár a cím alapján, rossz ajtón kopogtat. Itt a hangsúly a gyász utóéletén, a kreatív kifáradáson és a kapcsolatok finom erózióján van. A Lanzarotéra helyezett pihenés sem menedéknek tűnik, inkább olyan térnek, ahol a szereplők nem tudják tovább elhallgatni, mihez kezdtek egymással és önmagukkal.

Ezért a film elsősorban a műfajrajongók, az összetettebb szerkezetű szerzőibb drámák kedvelői és azok számára lehet érdekes, akik szeretik, ha egy történet nem lezár, hanem kérdéseket nyit ki. Azoknak is működhet, akik film a filmben típusú történetekre kíváncsiak, és nem bánják, ha a rendezés inkább gondolkodásra hív, mint azonnali érzelmi jutalomra.

Túlélünk mások kihasználásával?

A közönségreakciók hangulatát ilyenkor érdemes óvatosan kezelni, de az ilyen típusú filmeknél rendszerint kirajzolódik egy ismerős minta: akik rá tudnak hangolódni a töredezettebb, önreflexív történetvezetésre, azok értékelik a rétegeit, mások viszont távolságtartónak vagy hidegnek érezhetik. A 6.9-es értékelés is inkább ezt a köztes fogadtatást jelzi: nem általános lelkesedésről beszélünk, hanem egy olyan filmről, amelynek megvannak a hívei, de nem mindenkinek talál be ugyanott.

És hogy miért most lehet érdekes a fehérvári mozis közönségnek? Mert a Barátság mozi programjában az ilyen filmek adják azt a pluszt, amit multiplexben ritkábban kapni: beszélgethető, vitatható, kicsit szúrós darabokat. A Keserű karácsony nem háttérzajnak való film, inkább olyan, amiről hazafelé még lehet gondolkodni, hogy Elsa valójában túlélni próbál, kihasznál másokat, vagy a kettő ugyanannak a folyamatnak a két arca.

Praktikus infók

Film címe: Keserű karácsony
Műfaj: spanyol filmdráma
Korhatár: 16
Mozi: Barátság mozi
Vetítési idő: Barátság mozi – 18:00
Értékelés: 6.9
Jegy / foglalás: https://port.hu/helyszin/mozi/baratsag-mozi/place-7767

Verdikt

A Keserű karácsony annak ajánlható a leginkább, aki nem ünnepi könnyedséget, hanem gondosan összerakott, kissé fanyar önvizsgálatot keres. Nem hibátlanul közönségbarát filmnek ígérkezik, inkább megosztó darabnak, amelynek az ereje éppen abban lehet, hogy nem akar mindenkinek ugyanazt adni. Ha valaki a Barátság moziban szívesen ül be olyan vetítésre, amely után nem az a fő kérdés, hogy tetszett-e, hanem az, hogy mit kezdett vele, akkor ezzel érdemes próbát tenni.