Zseniális húzás vagy fáradt ujjgyakorlat Spielberg új ufós thrillere?

2026. 06. 14. 13:39

Olvasási idő: 2 perc

Steven Spielberg ismét a földönkívüli témához nyúlt, de A leleplezés napja távolról sem az az eufórikus kaland, amit a korábbi évtizedekben megszoktunk tőle. A kozmikus titkok és a tudat határát feszegető thriller épp akkora eséllyel nyűgözi le a pszichológiai drámák rajongóit, mint amekkora csalódást okoz a látványos akcióra vágyóknak.

Zseniális húzás vagy fáradt ujjgyakorlat Spielberg új ufós thrillere?

Steven Spielberg neve egybeforrt a földönkívüliekkel, de aki a korábbi évtizedek jól bevált, csodálkozó tekintetekkel operáló kalandjait keresi a legújabb rendezésében, annak gyorsan újra kell kalibrálnia az elvárásait. A leleplezés napja nem a makroszintű invázióról szól, hanem egy sokkal intimebb, nyomasztóbb élményt kínál, ami a hazai és a fehérvári közönséget is élesen két táborra szakította.

A történet fókuszában Margaret (Emily Blunt) áll, aki hirtelen képessé válik meghallani mások gondolatait. A film hangdizájnja erre a belső káoszra épít: az elme elveszíti a saját privát, csendes terét, a kozmikus igazságok és a külső zaj súlya pedig lassan összeroppantja a főszereplőt. Akik rá tudnak hangolódni erre a kemény esztétikai és pszichológiai drámára, azok egyenesen mesterműként hivatkoznak a mozira, amely végre érdemi és húsbavágó kérdéseket tesz fel a tudat kiszolgáltatottságáról.

A nézők egy jelentős része azonban egészen mást tapasztalt a két és fél órás játékidő alatt. A visszajelzések alapján a cselekményt többször is indokolatlan, nyolcvanas éveket idéző szerkezeti elemek akasztják meg. Megjelennek a fekete autós, minden égtáj felől egyszerre és persze késve érkező titkos katonai szervezetek, a funkciótlan rejtélyes eszközök, és egy teljesen irreális autós üldözés is beékelődik a történetbe. Sokan panaszkodnak arra, hogy a konkrét földönkívüli téma a film nagy részében háttérbe szorul, a vallási szál kifejezetten erőltetett, a lezárásként egymásra dobált ufós felvételek montázsa pedig inkább zavaró, mintsem feloldozó. Vizuális szempontból külön megosztó döntés a vízszintes fénycsíkok (lens flare) folyamatos, alig másfél percenkénti használata, ami a közönség egy részét teljesen kizökkentette az élményből.

A színészi játék megítélése is vegyes a nézőtérről. Míg az előzetes kritikák komoly elvárásokat támasztottak Emily Blunt alakításával kapcsolatban, a közönség egy része szerint csupán a kötelezőt hozza a meggyötört Margaret szerepében, Colin Firth pedig rutinosan, megbízhatóan asszisztál a történethez.

Kinek érdemes jegyet vennie?

Ha egy Világok harca szintű pusztításra, izgalmas rejtélyfejtésre vagy pörgős tempóra vágysz, garantáltan hosszú lesz az a két és fél óra, és könnyen az lehet a vége, hogy a stáblista alatt kell felébreszteni. Ha viszont célzottan a lassú folyású, a disszociációt vizsgáló pszichológiai thrillereket keresed, és nem zavar, ha az akció helyett a belső őrület dominál a vásznon, A leleplezés napja érdekes kísérlet lehet.