Korszakváltás: legendákat búcsúztatott és fontos meccset nyert a kosárlabda-válogatott

Egy felejthetetlen este Székesfehérváron, ahol a magyar férfi kosárlabda-válogatott nemcsak egy kulcsfontosságú vb-selejtezőt nyert meg Belgium ellen, hanem méltóképpen zárta le egy korszakát is. Két ikonikus játékos köszönt el a nemzeti csapattól, miközben az új generáció bizonyította: van kire építeni a jövőben.

Ritkán adatik meg, hogy egy sorsdöntő válogatott mérkőzés előtt ne a taktika vagy a továbbjutási esélyek dominálják a diskurzust, hanem a tiszteletadás. A Székesfehérváron megrendezett magyar–belga vb-selejtező azonban pontosan ilyen volt. Már jóval a kapunyitás előtt egyértelművé vált, hogy a telt házas MET Aréna közönsége – akik az ország minden szegletéből, Körmendtől Szolnokig érkeztek – nem pusztán egy mérkőzésre, hanem egy ünnepre gyűlt össze.

A figyelem középpontjában a nemzeti csapattól visszavonuló két klasszis, Hanga Ádám és Vojvoda Dávid állt. A kezdés előtti dedikálás és a nagyszünetben tartott ünnepélyes búcsúztatás – ahol Báder Márton MKOSZ-elnöktől vehették át a válogatottságuk számával ellátott emlékmezeket – megadta az este emocionális alaphangját. A kivetítőn üzenő korábbi edzők és csapattársak szavai egyértelműsítették: a magyar kosárlabda elmúlt évtizedének két legmeghatározóbb alakja köszönt el a címeres meztől.

Helyi erők és az új generáció lendülete

Egy ilyen felfokozott hangulatú, érzelmekkel teli búcsú könnyen rátelepedhet egy csapat teljesítményére, különösen egy olyan nyomás alatt lévő mérkőzésen, ahol a következő selejtezőkörbe jutás a tét. A magyar válogatott azonban megmutatta, hogy elbírja ezt a terhet. A stafétabot átadása már a pályán zajlott: Golomán György egy hatalmas zsákolással azonnal jelezte, hogy a csapat készen áll a feladatra.

A székesfehérvári közönség számára a találkozó külön pikantériáját a helyi kötődésű játékosok pályára lépése adta. A fehérvári nevelésű Lukács Norbert távoli találata, valamint a csereként beálló, a hazai lelátókról óriási üdvrivalgást kapó Alba-kosarasok – Pongó Marcell és Meleg Gergő – lendülete kulcsszerepet játszott abban, hogy a csapat a félidőre már megnyugtató, tízpontos előnyt (46–36) építsen ki. A hétvégi, Szoboszlai Dominik-féle vizitáció után a város sportélete ismét bebizonyította, hogy a legmagasabb szintű eseményeknek is méltó otthona.

Szívós ellenfél, megérdemelt továbbjutás

A kosárlabdában azonban tíz pont ritkán jelent életbiztosítást. A belgák a második félidőben megmutatták, miért számítanak kellemetlen ellenfélnek. Taktikai fegyverként a támadólepattanók agresszív szedését használták, amivel rendre esélyt adtak maguknak a visszakapaszkodásra, valahányszor a magyar válogatott tíz pont fölé növelte a differenciát.

A kritikus pillanatokban azonban mindig volt valaki, aki stabilizálta a játékot. A hajrában Perl Zoltán és az egész mérkőzésen domináló Golomán György vezérletével a magyar csapat letörte a belga ellenállást. A végeredmény egy magabiztos, 85–70-es győzelem lett, amely egyben azt is jelenti, hogy a válogatott 3–3-as mérleggel, csoportharmadikként lépett tovább a következő vb-selejtezőkörbe.

A lefújás utáni vastaps nem csupán az aznapi teljesítménynek és a továbbjutásnak szólt. Szólt a két távozó legendának, és szólt annak a csapatnak, amely bebizonyította: a magyar kosárlabda jövője jó kezekben van.

Világbajnoki-selejtező mérkőzés:
Magyarország - Belgium 85-70 (23-19, 23-17, 16-21, 23-13)