Huszonhárom gól és gólpassz hat mérkőzés alatt. Amikor ezeket a statisztikákat látjuk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy letűnt futballkorszak fekete-fehér felvételeit kellene a számok mögé képzelnünk. A francia válogatott támadóhármasa azonban a modern, pragmatikus futball korában hozza azokat a mutatókat, amelyek korábban csak a legnagyobb legendák sajátjai voltak.
Mbappé, Dembélé és Olise eddigi teljesítménye azért is megdöbbentő, mert az egyéni képességek tökéletesen egészítik ki egymást. Kylian Mbappé nyolc találattal és három assziszttal dominál, Ousmane Dembélé egy mesterhármast is magában foglaló öt gólnál és két gólpassznál tart, míg Michael Olise öt assziszttal szolgálta ki a társakat. Ez a 23-as kombinált mutató már most túlszárnyalja a 2002-es, aranyérmes brazil válogatott ikonikus "3R" (Ronaldo, Rivaldo, Ronaldinho) triójának húszpontos teljesítményét, és jócskán felülmúlja a 2014-es világbajnok németek legjobb hármasának 19 pontos termését is.
A megdönthetetlennek hitt mérce
Ahhoz, hogy megértsük a franciák jelenlegi formájának súlyát, egészen 1970-ig kell visszamennünk az időben. Mexikóban a Pelé, Jairzinho és Rivellino fémjelezte brazil csapat hat mérkőzés alatt jutott el 24 gólig és gólpasszig. Ez a támadósor évtizedeken át érinthetetlen etalonnak számított a futballtörténelemben. A franciák most egyetlen lépésre vannak attól, hogy beérjék, és jó eséllyel meg is haladják ezt a szinte felfoghatatlan számot, ráadásul ugyanúgy hat lejátszott találkozó után tartanak itt.
A történelmi párhuzam azonban egy ponton sántít: Mbappéék még nem nyertek világbajnokságot. A nagy elődök mind arannyal koronázták meg a kiemelkedő egyéni és csapatteljesítményt, míg a franciáknak ehhez még két lépést kell megtenniük.

Az ellenállhatatlan támadósor és a kikezdhetetlen védelem találkozása
A dallasi elődöntő igazi taktikai csemegének ígérkezik, hiszen a spanyolok nem csupán asszisztálni fognak a francia rekorddöntéshez. Luis de la Fuente szövetségi kapitány együttese eddig mindössze egyetlen gólt kapott a tornán – azt is egy fejesből a belgák ellen –, és Unai Simón kapusnak alig akadt védenivalója.
A Pedro Porro, Pau Cubarsí, Aymeric Laporte és Marc Cucurella alkotta védősor, megtámogatva a középpályán szűrő Rodrival, a torna eddigi legstabilabb reteszét jelenti. Bármennyire is félelmetes a francia támadósor papíron, a spanyolok szervezettsége teljesen új kihívás elé állítja őket. Érdekesség, hogy az 1970-es etalon brazil csapat is egy hasonlóan defenzív és masszív olasz válogatottal találkozott a döntőben, akik addig mindössze négy gólt kaptak, majd a fináléban ugyanennyit szedtek be Pelééktől.
A kérdés már csak az, hogy a történelem ismétli-e önmagát, és az offenzív zsenialitás felőrli-e a tökéletes védekezést, vagy a spanyol fal útját állja a franciák rekorddöntésének és a 2026-os világbajnoki döntőbe jutásnak.