Szántó Imre temetése: egy edzőlegenda csendes búcsúja

Ma már a globális élsport egyik legmarkánsabb trendje, hogy a bajnokok mögött egy sokszereplős, specializált stáb áll. Külön ember felel a dietetikáért, a regenerációért és a mentális felkészülésért. Ezzel párhuzamosan viszont egyre ritkább az a klasszikus mesteredzői archetípus, aki egyszerre volt szakmai iránymutató és egyfajta második apa a sportoló életében.

Amikor hétfőn a kispesti zsidó temetőben végső búcsút vettek a nyolcvankét éves korában elhunyt Szántó Imrétől, a megjelentek névsora pontosan ezt az elveszett, mély emberi kötődést rajzolta ki. Kovács István, Erdei Zsolt és Balzsay Károly jelenléte nem a hűvös protokollnak, hanem egy életre szóló szövetségnek szóló tiszteletadás volt.

Az aranykor alapkövei

A történet jóval azelőtt kezdődött, hogy a magyar ökölvívás a kilencvenes években újra a világ tetejére ért volna. "Öcsi bácsi" a nyolcvanas évek végén a junioroknál alapozta meg a jövőt, majd Papp László mellett szívta magába a felnőtt válogatott vezetésének tapasztalatait. Az 1992-es barcelonai olimpiát követően vette át a szövetségi kapitányi posztot, amelyet egészen a 2004-es athéni játékokig megőrzött.

Ez a tizenkét év hozta el a sportág modern kori aranykorát. Az ő irányítása alatt érett be az a generáció, amely az 1996-os atlantai olimpián, majd az 1997-es budapesti világbajnokságon is a csúcsra ért. Kovács István és Erdei Zsolt sikerei mögött ott állt az a stabil pont, akiről legeredményesebb tanítványa most személyes hangvételű nekrológban emlékezett meg a sírnál.

Szerkesztői reflexió: Érdekes megfigyelni, hogyan jelenik meg a folytonosság a magyar sportirányításban. Az a tény, hogy a temetésen a hazai sportélet legfelsőbb szintje – a MOB elnökétől az Edzők Társaságának vezetőjéig – képviseltette magát, rámutat egy fontos összefüggésre: a rendszerváltás utáni magyar sportsikerek fundamentumát azok a szakemberek rakták le, akik még egy kevésbé intézményesült, sokkal inkább a mester-tanítvány viszonyra épülő rendszerben szocializálódtak.

Amit a számok nem mutatnak meg

Gyakorlati szempontból is érdemes megvizsgálni ezt a hagyatékot. Bár a modern analitika és a mérhető adatok ma már elengedhetetlenek a nemzetközi szintű eredményekhez, az adathalmazok sosem fogják pótolni az emberi tényezőt. A jövő edzőinek is szükségük lesz arra a képességre, hogy egy krízishelyzetben – legyen az egy olimpiai döntő harmadik menete vagy egy karrier mélypontja – puszta jelenlétükkel stabilizálják a tanítványukat.

Az igazi mesteredzők öröksége ugyanis nem a vitrinekben porosodó érmekben él tovább, hanem azokban a mozdulatokban és döntésekben, amelyeket a tanítványaik adnak tovább a következő generációnak.

Fotó: MTI