Szoboszlai kimondott valamit, amiből tanulnunk kell

Szoboszlai Dominik válogatott sajtótájékoztatón elmondott mondatai túlmutatnak a Steven Gerrarddal készült interjú félreérthető feldolgozásán. Túlmutatnak egy rosszul megválasztott címen, egy kiragadott poénon és azon is, hogy kellett-e emiatt magyarázkodnia Liverpoolban.

A magyar válogatott csapatkapitánya ennél sokkal fontosabb kérdést tett fel:

Mi a sportújságíró feladata?

Csak az, hogy minél nagyobbat szóló címet adjon? Hogy azonnal megtalálja a hibást? Hogy egy vereség után kiválassza azt az egy embert, akire rá lehet húzni a felelősséget? Vagy az is a munkájához tartozik, hogy értse a sportot, a sportolót és azt a közeget, amelyről ír?

Szoboszlai így fogalmazott:

„És úgy gondolom, még ez egy plusz, hogy a focit tegyük félre, és nektek, mint újságíróknak, akik ebben dolgoztok, minden egyes magyar sportolót pusholni kéne. Vannak olyan sportolók, akár játékosok vagy más sportban, akiknek nem biztos, hogy pozitív minden egyes mérkőzésük, tornájuk, olimpiájuk – hívjuk, aminek akarjuk. Ilyenkor én úgy gondolom, hogy rátok van szükségük, vagy rátok van szükségünk, olyan irányba pusholni minket, ami pozitív.”

Igaza van.

Az újságíró nem szurkoló, de nem is hóhér

Kezdjük a legfontosabbal: az újságírónak nem kell elhallgatnia a valóságot.

Ha egy játékos rosszul teljesít, azt meg kell írni. Ha egy edző hibázik, azt elemezni kell. Ha egy csapat gyenge, szervezetlen vagy lélektelen futballt játszik, nem szabad azt állítani, hogy minden rendben volt.

A sportújságírás nem lehet folyamatos sikerpropaganda. Az olvasó nem ostoba, pontosan látja, mi történik a pályán.

De óriási különbség van a teljesítmény kritikája és az ember degradálása között.

Le lehet írni, hogy valaki rosszul játszott. Meg lehet mutatni, melyik hibája vezetett a kapott gólhoz. Fel lehet tenni a kérdést, hogy jó döntés volt-e pályára küldeni. Lehet keményen kritizálni a felkészítést, a taktikát vagy a hozzáállást.

De valóban segít bárkin, ha egy rossz mérkőzés után alkalmatlannak, nevetségesnek vagy szégyennek állítjuk be?

Jobb sportoló lesz attól, ha még mélyebbre nyomjuk?

Nem.

Egy vereségben is lehet előremutató üzenet

A pozitív szemlélet nem azt jelenti, hogy egy vereségből győzelmet hazudunk.

Azt jelenti, hogy egy gyenge teljesítmény után sem felejtjük el: a történet nem ér véget a lefújással.

Meg lehet mutatni, mi vezetett a vereséghez. Meg lehet keresni, miből lehet tanulni. Észre lehet venni azt az egy játékost, aki az utolsó percig küzdött, vagy azt a taktikai változtatást, amely ugyan későn érkezett, de a következő mérkőzésre kapaszkodót jelenthet.

Egy sportoló számára a kudarc önmagában is elég súlyos teher. Nincs szüksége arra, hogy másnap az egész ország rajta nevessen egy félrevezető cím, egy előnytelen kép vagy egy kiragadott mondat miatt.

Nem minden vereség után kell bűnbakot keresni. Néha elég lenne az okokat megérteni.

Ez volna az újságírás feladata.

A cím is véleményt formál

Ma már sokan csak a címet olvassák el. Talán még az első két mondatot. Esetleg megnézik a kiemelt képet, majd megírják a véleményüket a közösségi oldalon.

Éppen ezért egy cím soha nem pusztán technikai kellék.

A cím ítélet lehet.

Egy jól kiválasztott mondat árnyalt képet adhat egy sportolóról. Egy rosszul kiragadott félmondat viszont arrogánsnak, tiszteletlennek vagy nevetségesnek mutathatja ugyanazt az embert.

A kattintás néhány másodpercig tart. A következmény sokkal tovább megmaradhat.

A Szoboszlai és Gerrard közötti beszélgetésben két futballista poénkodott egymással. Gerrard értette a viccet, Szoboszlai értette a viccet, és aki látta a jelenetet, szintén érthette. A mondat önmagában történő kiemelése azonban már egészen más jelentést adhatott neki.

Ez nem feltétlenül hazugság. De lehet félrevezetés.

A kettő között jogilag talán van különbség. Emberileg jóval kevesebb.

A sportoló sem tévedhetetlen

Természetesen a felelősség nem csak az újságíróké.

A sportolóknak is meg kell érteniük, hogy amit nyilvánosan mondanak, annak súlya van. El kell fogadniuk a jogos kritikát, válaszolniuk kell a nehéz kérdésekre, és nem várhatják el, hogy minden gyenge teljesítmény után megvédje őket a sajtó.

A jó kapcsolat nem kritikamentességet jelent.

Szoboszlai sem ezt kérte. Nem azt mondta, hogy ne írják meg, ha rosszul játszik. Nem azt kérte, hogy minden mérkőzés után dicsérjék meg. Azt kérte, hogy az újságírók figyeljenek arra, mit, milyen formában és milyen fordításban közölnek.

Ez nem túlzó elvárás. Ez lenne a szakmai minimum.

Óriási lehetőség van az újságírók kezében

Egy sportújságíró képes ismertté tenni egy fiatal tehetséget. Képes felhívni a figyelmet egy kevésbé népszerű sportágra. Képes közönséget teremteni egy csapat köré, megmutatni az emberi történeteket, és segítséget szerezni annak, akinek arra szüksége van.

Képes elérni, hogy egy ország ne csak akkor figyeljen fel egy sportolóra, amikor érmet nyer.

De arra is képes, hogy egyetlen rossz címmel nevetségessé tegyen valakit. Hogy egy hibából karaktergyengeséget, egy vereségből szégyent, egy félmondatból botrányt gyártson.

Ezért nem mindegy, hogyan használjuk ezt a lehetőséget.

Nem kell mindenkiből hőst faragni. Nem kell eltakarni a hibákat. Nem kell szeretni minden játékost, minden edzőt és minden csapatot.

De azt soha nem szabad elfelejteni, hogy a mez mögött ember van.

Pintarics Balázs