Nyugatról keletre halványuló zöld színben láthatjuk a Balatont

Van egy szemléletes tévhit a Balatonról: hajlamosak vagyunk egyetlen, homogén víztömegként gondolni rá. Pedig ha valaki ránéz a tavat leképező műholdas felvételekre, rögtön mást lát. A nyugati vég sűrűbb, zöldesebb, a keleti szakasz világosabb, tisztább. A víz nem egyforma – és éppen ez teszi izgalmassá, hogy mi zajlik benne a nyár közepén.

A 2026. augusztus 10-i vizsgálatok szerint a július második felében meginduló algaszaporodás az elmúlt hetekben tovább folytatódott. A számok azonban nem a teljes tóra érvényesek egyformán, sőt: éppen a köztük lévő különbség a leginkább árulkodó.

Egy tó, négyszeres különbség

A mérések a klorofill-a koncentrációját követik, ami lényegében az algák mennyiségének jelzőértéke. A Keszthelyi-medencében literenként 80 mikrogrammot mértek, a Szigligeti-medencében 54-et, a Szemesiben 32-t. A tó keleti fele viszont egészen más képet mutat: Tihanynál 19, Balatonfűzfőnél 21 mikrogramm literenként.

Vagyis a tó nyugati és keleti vége között nagyjából négyszeres a különbség. Ezt a nyugatról kelet felé halványuló mintázatot – amit a kutatók nyugat–keleti biomassza-gradiensnek neveznek – a Sentinel-2 műhold friss felvételei is jól láthatóan megerősítik.

Ennek egyszerű oka van: a Balaton nyugati medencéibe érkezik a legtöbb tápanyag, a víz pedig innen áramlik lassan kelet felé, útközben egyre tisztulva. A tó tehát nem egyetlen egység, hanem egy nyugatról keletre húzódó lejtő, amelynek mentén az élet sűrűsége fokozatosan csökken.

Nem az számít, mennyi – hanem hogy mi

A mennyiségnél talán érdekesebb, mi történt az algák összetételében. A korábban tömegesen jelen lévő fecskemoszatok háttérbe szorultak, helyüket a fonalas cianobaktériumok vették át a tó teljes hosszában.

Különösen egy faj terjedt el nagymértékben: a Raphidiopsis raciborskii, amely a késő nyári időszak jellegzetes szereplője, és képes a légköri nitrogén megkötésére. A kutatók szerint emellett a Planktothrix jelenléte is figyelemreméltó – ez utóbbi nitrogénkötésre nem képes.

Ez a váltás azért érdekes, mert nem egyszerűen több algáról van szó, hanem másfajta algáról. A cianobaktériumok – köznyelven kékalgák – a nyár előrehaladtával jellemzően átveszik a vezető szerepet a melegedő, tápanyagban gazdagabb vizekben.

Amit a szem nem lát

Az egyik legérdekesebb részlet, hogy mindez a fürdőzők számára jórészt láthatatlan. A megemelkedett algakoncentráció most nem jár együtt látványos algatömeggel. A nyár elejére jellemző jelenség – amikor az algák szélvédett öblökbe sodródnak és ott feltűnő zöld foltokká sűrűsödnek – ezúttal elmarad, mivel az algák egyenletesen oszlanak el a vízoszlopban.

A tó tehát tisztának tűnhet, miközben a mérőműszerek egészen mást mutatnak. Éppen ezért a szakemberek óvatosságra intenek.

Annak ellenére, hogy szemmel látható algatömeg kialakulása jelenleg nem tapasztalható, elővigyázatosságból javasoljuk a Keszthelyi-medencében fürdőzőknek, hogy fürdés után minden esetben zuhanyozzanak le – olvasható a kutatóintézet bejegyzésében.

A munkatársak azt is kiemelték, hogy a szezon hátralévő részében elengedhetetlen lesz a folyamatos monitorozás, hiszen a nyárból még jelentős idő van hátra.

Mit jelent ez valójában?

A Balaton állapota nem egyetlen fényképpel leírható pillanatkép, hanem egy folyamatosan változó, területről területre eltérő rendszer. A mostani mérések nem riasztásról szólnak, hanem arról, hogy a tó élővilága a nyár közepén átrendeződik – és ez a változás nem mindig látszik a partról.

Talán ez a legfontosabb tanulság: néha éppen az a víz igényel figyelmet, amelyik a felszínen a legtisztábbnak tűnik.

Nyitókép: illusztráció