A fenékküszöb számokban: minden fontos számadat a paksnál folyó munkálatokról

Van egy szám, amely elárulja, milyen szűk mezsgyén egyensúlyozott az ország legnagyobb erőműve augusztus közepén: mínusz 124 centiméter. Ennyit mértek a paksi vízmércén augusztus 16-án reggel. És nem is ez volt a vég: az előrejelzések szerint a szint néhány nappal később akár mínusz 132 centiméterre is süllyedhetett, ahol már egy működő turbina leállításával számoltak. Mínusz 140 körül pedig maga az erőmű működése került volna veszélybe.

Ilyenkor derül ki, hogy egy atomerőmű sorsa nem csak reaktorokon és turbinákon múlik, hanem azon is, hogy elég mély-e alatta a folyó.

Miért nem elég, hogy sok víz folyik el mellette

Első hallásra furcsa, hogy vízhiányról beszélünk, miközben a Dunában augusztus 16-án még mindig másodpercenként 776 köbméter víz haladt el Paksnál. Ez óránként közel 2,8 millió, naponta több mint 67 millió köbméter. Rengeteg víz.

A gond mégsem a mennyiség, hanem a mélység. A Paksi Atomerőmű a hidegvíz-csatornáján keresztül szivattyúkkal emeli be a hűtővizet. Ha a folyó szintje túl alacsony, ezek a szivattyúk már nem tudnak biztonságosan elegendő vizet továbbítani – hiába folyik el mellettük több tízmillió köbméter naponta. A víz ott van, csak nem a megfelelő magasságban.

Az apadás üteme mindezt sürgetővé tette. Augusztus 12-én még mínusz 108 centimétert mértek, négy nappal később már mínusz 124-et. A vízhozam mindössze néhány nap alatt hozzávetőleg 7–8 százalékkal esett vissza. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság paksi mérőállomásának adatai szerint tehát nem lassú száradásról, hanem gyors romlásról volt szó.

Egy kőtömb, amely nem zárja el a folyót

A válasz egy fenékküszöb – olyan műtárgy, amelyet a legtöbben talán sosem láttak, mert a víz alatt marad. Nem gát, nem duzzasztó, és nem zárja el a Dunát. A folyó medrébe, a folyásirányra merőlegesen épített kőgerinc megemeli a mederfeneket, megnöveli a víz útjában jelentkező ellenállást, és így a felvízi oldalon magasabb vízszint alakul ki.

A kormány tájékoztatása szerint a küszöb a hidegvíz-csatorna torkolata alatt épül, folyásirányban. A helyszín nem véletlen: a műtárgynak úgy kell megemelnie a szintet a vízkivételnél, hogy a már felmelegedett hűtővíz ne kerüljön vissza ugyanabba a felduzzasztott térségbe. A cél, hogy az erőmű vízkivételénél a szint ne csökkenjen mínusz 90 centiméter alá.

A számok érzékeltetik a lépték szokatlanságát. A tervek szerint 145 ezer köbméter kő kerül a mederbe – ekkora térfogatból egy 100 méter hosszú, 100 méter széles és 14,5 méter magas kőtömböt lehetne kirakni. Mindezt körülbelül 30 nap alatt kell beépíteni, ami naponta átlagosan több mint 4800, óránként nagyjából 200 köbméter kő pontos elhelyezését jelenti, napi 24 órás munkarendben, mintegy 100 katona közreműködésével. Az első ütemben körülbelül 35 ezer köbméter, a teljes mennyiség nagyjából negyede épül be.

A beruházás becsült bruttó költsége 6 milliárd 165 millió forint. Egy beépített köbméterre így átlagosan mintegy 42 500 forint jut – ez azonban nem pusztán a kő ára, hanem a szállítás, a vízi és parti munkák, a gépüzemeltetés, valamint az utak helyreállítása és a partszakaszok rekultivációja is.

Amíg a küszöb épül: két bárka időt nyer

Egy ekkora műtárgy nem készül el néhány nap alatt, az erőműnek viszont közben is szüksége van hűtővízre. Ezért az áthidaló megoldás két, egyenként 80 méter hosszú bárka, amelyeket egymás mellé állítottak, rögzítettek, beforgattak, majd irányítottan lesüllyesztettek.

A hatás azonnal, ha szerényen is jelentkezett: augusztus 15-én a beavatkozás egyetlen centiméterrel emelte meg a vizet a szivattyútelepnél, miközben a főágban tovább folyt az apadás. Szakértői becslések szerint egy kővel megrakott bárka önmagában 20–30 centiméteres helyi vízszintemelést adhat, más kormányzati közlések a kettő együttes hatását mintegy 20 centiméterre tették. A pontos eredmény azonban függ a meder formájától, a vízhozamtól és a hordalék mozgásától.

A bárkák nem helyettesítik a fenékküszöböt – csak időt nyernek, amíg a véglegesebb műtárgy elkészül.

A víz nemcsak kevés, hanem meleg is

A vízhiány mellett egy másik, kevésbé látványos tényező is szorít: a hőmérséklet. Augusztus 13-án délután Paksnál 27,2 Celsius-fokos felszínközeli vízhőmérsékletet mértek, augusztus 16-án reggel 25,8–25,9 fokot – a víz hőmérséklete tehát tartósan a kritikus tartományban mozgott.

Minél melegebb a folyó, annál kevésbé hatékony a hűtés, és annál szűkebb tartomány marad a felmelegített víz visszavezetésére. A vonatkozó előírások szerint, ha a Duna hőmérséklete meghaladja a 25 fokot, a visszavezetési pont alatt 500 méterrel is fokozottan ellenőrizni kell a folyó hőmérsékletét.

Ez a fenékküszöb korlátja is egyben: a szint problémáját mérsékli, de a Dunát nem hűti le, és a folyó teljes vízhozamát sem növeli.

Amit nyerünk, és amit kockáztatunk

A négy paksi blokk együttes névleges teljesítménye megközelíti a 2000 megawattot, blokkonként nagyjából 500 megawatt. Ezért érthető, miért számít minden centiméter: egyetlen turbina vagy blokk kiesése is érzékelhető változást okozhat a hazai villamosenergia-rendszerben.

A műtárgynak azonban van egy másik oldala is. A felvízi oldalon megemelt vízszint mérsékelheti a talajvíz leszívását, és javíthatja egyes mellékágak vízellátását. Ugyanakkor visszatarthatja a mederben mozgó hordalékot, megváltoztathatja az áramlási viszonyokat, és befolyásolhatja a vízi élőlények mozgását.

A WWF Magyarország arra figyelmeztetett, hogy miközben a felvízi oldalon emelkedik a szint, az alvízi szakaszon akár súlyosbodhat is a kisvizes helyzet. A szervezet szerint ezért folyamatosan vizsgálni kell a meder és a hordalék változását, a halak átjárását, a talajvízszint alakulását, a küszöb alatti folyószakasz vízmélységét és a hajózhatóságot.

A tervek erre a kettősségre próbálnak választ adni: a Paks felőli, körülbelül 150–200 méteres szakasz koronája nagyjából fél méterrel a jelenlegi kisvízszint alatt marad, míg a bal part felőli, mintegy 300 méteres rész magasabbra épül. Így a küszöb kisvíznél emel, nagyobb vízhozamnál viszont a víz áthaladhat felette.

Mit jelent ez valójában

A paksi fenékküszöb pontosan azt teszi, amire tervezték: helyben, néhány tíz centiméterrel megemeli a vízszintet, hogy az erőmű hozzájusson a hűtővizhez. De nem teremt új vizet, és nem szünteti meg az alacsony vízhozamot.

Épp ezért érdemes túllátni a 145 ezer köbméter kövön és a 6,1 milliárd forinton. A történet valódi tétje nem egyetlen műtárgy, hanem az, hogy a Duna medermélyülése, a gyakoribb aszályok, a magas nyári vízhőmérséklet és az erőmű állandó hűtővízigénye egyre inkább egyszerre jelentkezik. Ez a fajta összetett probléma nem oldható meg egyszeri, rendkívüli beavatkozással – legyen az bármilyen impozáns mennyiségű kő.

A paksi küszöb így inkább tünet, mint gyógymód: annak jele, hogy egy folyótól függő infrastruktúrának egyre gyakrabban kell alkalmazkodnia ahhoz, hogy a folyó már nem mindig az, ami korábban volt.