A Velencei-tó megmentése nem csak víz kérdése

Van valami zavarba ejtő abban, hogy egy tó egyszerre lehet válságban és lehetőségek előtt. A Velencei-tóról ma sokan a sekély vízre, a szárazon maradó partszakaszokra és a megfogyatkozó strandélményre gondolnak. Közben ugyanaz a táj, amely a fürdőzőknek hiányérzetet okoz, a természetjáróknak, madármegfigyelőknek és kerékpárosoknak egyre fontosabb célponttá válhat.

A témáról készült összeállításban megszólaló természetvédelmi és turisztikai szakemberek alapján a Velencei-tó jövője már nem írható le a régi kérdéssel: lesz-e elég víz a nyári szezonra? A pontosabb kérdés inkább az, hogy milyen tóként akarjuk és tudjuk megőrizni.

Nem a tó tűnt el, hanem a megszokott kép bizonytalanodott el

A Velencei-tó mintegy tízezer éves természetes sztyepptó. Ez a tény elsőre földtörténeti adatnak tűnik, valójában kulcs a jelenlegi helyzet megértéséhez. A tó vízjárása mindig erősen függött az időjárástól, és a kutatások szerint átlagosan körülbelül 107 évente teljesen kiszárad. Legutóbb 1865–1866-ban történt ilyen.

A ma ismert Velencei-tó azonban nem egyszerűen egy érintetlen természetes tó. A második világháború utáni kotrások, mederszabályozások és partfalépítések után vált azzá az üdülőtóvá, amelyhez több generáció strandélménye kötődik. A tó természetes működését ekkor részben a rekreációs igényekhez igazították.

Most ez az egyensúly látszik megbomlani. Kiss Péter, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Közép-Mezőföldi Őrkerületének természetvédelmi őrkerület-vezetője szerint a több egymást követő aszályos, csapadékszegény év és a fokozódó párolgás felborította a tó vízháztartását. A 2022-ben mért, addigi rekordalacsony 53 centiméteres vízállást a csapadékosabb 2023-as év átmenetileg enyhítette, de a száraz 2024-es, 2025-ös és 2026-os évek után ennél is mintegy tíz centiméterrel alacsonyabb negatív rekord alakult ki.

Ez nemcsak turisztikai ügy. A Velencei-tó része a Natura 2000 hálózatnak, Ramsari terület, valamint országos jelentőségű védett természeti terület. A Velencei-tavi Madárrezervátum, a nyugati medence úszólápjai és a Dinnyési-fertővel alkotott ökológiai egység különleges növény- és madárvilágot őriz.

A vízpótlás már nem elvi kérdés, hanem módszertani vita

Kiss Péter megfogalmazása szerint a vízügyi és természetvédelmi szakemberek között ma már egyetértés van abban, hogy a Velencei-tó hosszú távon valamilyen külső vízpótlás nélkül aligha őrizhető meg jelenlegi formájában.

A nehezebb kérdés az, honnan és milyen minőségű víz érkezzen. A pátkai és zámolyi víztározók korábban fontos szerepet játszottak a vízpótlásban, de a tartós csapadékhiány miatt mára ezek sem jelentenek valós megoldást. A korábban alkalmazott karsztvizes vízpótlást a szakemberek jelenleg szakmai okokból elvetik: ivóvízbázist érintene, és vízminősége sem illeszkedik a tó szikes ökológiai rendszeréhez.

A vizsgált lehetőségek között jelenleg a Dunából történő vízpótlás és a megfelelően tisztított szennyvíz felhasználása szerepel. Az Energiaügyi Minisztérium Élő Környezetért Felelős Államtitkárságának koordinálásával, vízügyi és természetvédelmi szakemberek bevonásával megkezdődött azoknak a környezeti hatásvizsgálatoknak az előkészítése, amelyeknek tisztázniuk kell a vízminőségi, vízmennyiségi, üzemeltetési és ökológiai feltételeket.

A tét itt nem pusztán az, hogy legyen-e több víz a mederben. Egy szikes tó élővilága érzékeny arra, milyen víz kerül bele. A rosszul megválasztott vízpótlás akár éppen azokat az élőhelyeket károsíthatná, amelyeket megőrizni szeretne.

A strandtó mellett egy másik tó képe rajzolódik ki

A Velencei-tó turisztikai emlékezete erősen kötődik a nyári fürdéshez. Ez érthető, de közben egyre kevésbé elegendő. Kiss Péter szerint a változó klimatikus viszonyok mellett a tó a jövőben vízpótlással sem tartható feltétlenül azon az állandó vízszinten, amelyhez a fürdőzők az elmúlt évtizedekben hozzászoktak.

Ez a mondat a térség turizmusának egyik legfontosabb felismerése lehet. Nem azt jelenti, hogy a Velencei-tavat le kell írni, hanem azt, hogy nem lehet kizárólag a régi üdülőtó-képre építeni.

A tartósan alacsonyabb vízállás egyes területeken visszanádasodást indíthat el, ami természetvédelmi szempontból új, értékes élőhelyeket hozhat létre. Ami a strandoló szemében veszteségnek látszik, az a madárvilág és az ökoturizmus felől nézve részben más jelentést kaphat. Ettől a vízhiány nem válik jó hírré, de a tó jövője árnyaltabb annál, mint hogy csak a strandolás mérlegén mérjük.

A Dinnyési Várpark (Fotó: varpark.hu)

A térség már keresi az új pilléreket

Eötvös Pál Árpád, Gárdony polgármestere szerint a tó környékén nagy az elkeseredettség a súlyos vízhiány miatt. Gárdony, Velence, Pákozd és Sukoró polgármesterei ismét közösen lépnek fel a kormányzatnál a vízpótlás érdekében, miután korábbi kezdeményezéseik nem vezettek eredményre.

A polgármester ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a térség turizmusa nem kizárólag a strandolásra épül. A kínálatban ott van a Dinnyési Várpark és Skanzen, az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő, a Velence Resort & Spa, a Gárdonyi Géza Emlékház mellett található rönkvár, az agárdi madárvárta, valamint a Velencei-hegység több kirándulóhelye, köztük a Pákozdi Arborétum és Vadaspark és a Katonai Emlékpark. A térséghez kulturális programok, strandrendezvények, koncertek, valamint Pákozd, Sukoró és Pázmánd borászatai is kapcsolódnak.

A leglátványosabb számmal mégis a kerékpáros turizmus szolgál. A tó körüli, mintegy 30 kilométeres kerékpárutat Eötvös Pál Árpád szerint évente több mint 200 ezren tekerik körbe. Ez azt mutatja, hogy a Velencei-tó környékének vonzereje akkor sem szűnik meg, ha a vízparti nyaralás bizonytalanabbá válik.

A bicikliút több lehet, mint kör a tó körül

Szabó Lajos természetvédelmi ökológus és kerékpárturisztikai szakértő szerint a térségnek nemcsak a tó közvetlen partját kellene turisztikai egységként kezelnie. A Velencei-hegység, Mezőföld, Dinnyés, a Gorsium Régészeti Park, a Sárvíz térsége, hosszabb távon akár a Duna is bekapcsolható lenne egy nagyobb hálózatba.

A javaslat érdekessége, hogy nem feltétlenül új kerékpárutak tömegéről szól. Szabó Lajos szerint a meglévő erdészeti, mezőgazdasági és murvás utak néhány hiányzó szakasz összekötésével 150–200 kilométeres regionális kerékpáros hálózattá állhatnának össze. Ez a térség természeti, kulturális és gasztronómiai értékeit egyetlen turisztikai termékké fűzhetné fel.

Ennek különös jelentősége van a szezonalitás miatt. A strandturizmus jellemzően néhány nyári hétre koncentrálódik, míg a kerékpáros és természetjáró turizmus tavasszal és ősszel is forgalmat hozhat. Egy szárazabb, bizonytalanabb klímájú korszakban ez nem mellékszál, hanem alkalmazkodási stratégia.

Egyelőre a bringások nem tűntek el

Petényi Mirkó, az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ ügyvezető igazgatója szerint a szervezet nem vizsgálta részletesen az alacsony vízállás aktív turisztikai hatásait, de a kerékpáros forgalmi adatok alapján egyelőre nem látszik visszaesés.

2026-ban, a cikk megírásának időpontjáig az Agárd–Dinnyés között, a déli parton működő kerékpáros számláló 84 800, a Pákozdon, az északi parton — egyben a Budapest–Balaton kerékpárút nyomvonalán — működő számláló 85 600 kerékpárost regisztrált. Az agárdi ponton kevesebben haladtak át, mint az előző évben, a pákozdi számlálónál viszont lényegesen többen. A rendelkezésre álló adatok alapján tehát rövid távon nem látszik trendszerű visszaesés.

Petényi arra is figyelmeztetett, hogy a Velencei-tóról nem érdemes azt a képet erősíteni, mintha eltűnt volna. Állítása szerint továbbra is lehet benne fürdeni, kenuzni és vízibiciklizni, még ha a tó állapota és vízszintje komoly kérdéseket is vet fel.

Budapest rekreációs övezete?

A Budapest–Balaton kerékpárút elkészülése új helyzetet teremtett. A Velencei-tó félúti megállóvá vált azok számára, akik két nap alatt teljesítik az útvonalat, és Velencén, Sukorón, Kápolnásnyéken vagy Pákozdon szállnak meg.

Petényi Mirkó szerint a tónak a hetvenes-nyolcvanas évek óta megszokott, soknapos üdülődesztináció-modell helyett Budapest rekreációs övezeteként kellene új szerepet találnia. A fővárosból gyorsan elérhető tó, a családokkal is bejárható Velencei-hegység, a körbetekerhető tópart, valamint a Sukoró és Nadap közötti erdei kerékpárút együtt olyan kínálatot adhat, amelyben az aktív és ökoturizmus meghatározó pillérré válhat.

Ehhez azonban szervezés is kellene. Petényi szerint a Velencei-tó térségében hiányzik az egységes fejlesztési koncepció és koordináció. Azt mondta: „A Velencei-tónál csak megtörténnek a dolgok. Néha lelkes emberek, néha szerencselovagok próbálkoznak, de a fejlesztések nem átgondoltak, nincs mögöttük egységes koncepció, nincs a térségnek kiforrott arculata.”

Az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ jelenleg a Vértes–Gerecse aktívturisztikai stratégiáján dolgozik, ezt követően pedig a Velencei-tó térségére is elkészítenék az aktívturisztikai akciótervet. Petényi szerint a hazai középszintű turizmusszervezés hiánya különösen érezhető, a TDM-szervezetek pedig finanszírozás nélkül sok helyen vegetálnak vagy megszűntek.

Mit jelent valójában a Velencei-tó ügye?

A Velencei-tó története azért fontos, mert nem egyetlen tó sorsáról beszél. Azt mutatja meg, hogyan ütközik össze egy 20. századi üdülőhely-kép egy változékonyabb, szárazabb környezeti valósággal.

A vízpótlás valószínűleg elkerülhetetlen, de önmagában nem oldja meg a térség minden gondját. A tó jövője azon is múlik, sikerül-e elfogadni, hogy nem ugyanazt a Velencei-tavat kell mindenáron visszaépíteni, amelyhez a régi nyarak emlékei kötődnek. Lehet, hogy a következő korszak Velencei-tava kevésbé lesz kiszámítható fürdőhely, de erősebb természeti, aktív turisztikai és regionális rekreációs térséggé válhat. Ez nem látványos fordulat, inkább lassú alkalmazkodás, de éppen ez lehet a megmaradás feltétele.

Fotók: Velencei-tó Turizmusáért TDM Egyesület