Van egy köd az égen, amely szinte eltűnik, amikor egyenesen ránézünk, majd újra felvillan, ha kissé mellé pillantunk. És van egy halvány fénykúp, amely hajnal előtt jelenik meg, ezért könnyű összetéveszteni a pirkadattal. 2026 szeptemberének égboltja nem feltétlenül a leglátványosabb, viszont annál több különös jelenséget tartogat.
A Space.com szeptemberi égboltkalauzából kiderül, hogy több olyan égi látványosság is akad, amelyhez nem szükséges komoly csillagászati felszerelés. Sokszor elég egy sötét hely, egy kisebb távcső és némi türelem.
A köd, amely akkor látszik, ha nem nézzük
A Hattyú csillagképben található NGC 6826 (más néven Caldwell 15) egy látványos planetáris köd, amely, körülbelül 2000–3000 fényévre található a Földtől és nem véletlenül kapta a Villogó planetáris köd nevet. Kis távcsővel első pillantásra akár egyszerű csillagnak is tűnhet, nagyobb nagyításnál azonban furcsa játékba kezd a szemünkkel. Ha közvetlenül ránézünk, tekintetünk a köd közepén lévő fényes csillagra fókuszál, miközben a körülötte elterülő halvány gázhéj szinte eltűnik. Ha viszont néhány fokkal mellé nézünk, a perifériás látásunk fényérzékenyebb része veszi át a szerepet, és a köd újra előbukkan.
Innen ered a „villogás”.
A csillagászok ezt elkerülő vagy elfordított látásnak nevezik, és nem csak ennél az objektumnál működik. Ugyanezzel a módszerrel az Androméda-galaxis halványabb részeiből is többet felfedezhetünk.
A szeptemberi égbolt egyik legjobb trükkje tehát valójában nem odafent történik, hanem a saját szemünkben.
Hajnal, ami valójában nem hajnal
A hónap másik különlegessége a zodiákusfény, amelyhez még távcső sem feltétlenül kell. Ez a halvány, fehéres fénykúp napkelte előtt jelenhet meg a keleti látóhatár felett. Elsőre könnyű azt hinni, hogy már hajnalodik, pedig a jelenséget nem a légkör, hanem a Nap fénye okozza, amely a Naprendszerben keringő apró porszemcsékről verődik vissza.
Ősszel különösen kedvező lehet a helyzet a megfigyeléséhez, mert az ekliptika – vagyis nagyjából az a vonal, amely mentén a Nap és a bolygók járnak az égen – meredeken emelkedik a hajnali horizont fölé.
A legjobb esélyünk nagyjából másfél órával napkelte előtt lehet, távol a városi fényektől. A valódi hajnal inkább szélesen terül el a horizonton, míg a zodiákusfény keskenyebb, felfelé nyúló fénykúpként jelenik meg.
Nem véletlenül hívják néha hamis hajnalnak.
Bolygótalálkozók és üstökösvadászat Fehérvár felett
Szeptember több érdekes égi jelenséget is tartogat Székesfehérvár környékén. A Hold, a Jupiter és a Vénusz találkozásai könnyebben megfigyelhetők, az üstökösökhöz viszont már sötétebb égbolt és távcső is kell.
Szeptember 8-án a Hold és a Jupiter kerül látványosan közel egymáshoz, 14-én pedig a Vénusz következik. A Vénusz egész hónapban feltűnően fényes marad, távcsővel pedig alkonyatkor a sarló alakja is szépen kirajzolódhat.
Két üstökös is érkezik
A hónap végén a 10P/Tempel 2 és a 161P/Hartley–IRAS is megfigyelhetővé válhat, de egyik sem szabad szemes látványosság.
A 10P/Tempel 2 a könnyebb célpont: a Déli Hal csillagkép térségében, alacsonyan a déli égbolton kereshető. Sötét helyről egy kisebb-közepes amatőr távcsővel már lehet esély a megpillantására.
A 161P/Hartley–IRAS jóval halványabb, ezért inkább tapasztalt amatőrcsillagászoknak és asztrofotósoknak jelenthet érdekes kihívást.
Hová érdemes kimenni Fehérvárról?
A belvárosi fényszennyezés miatt az üstökösöket érdemes a várostól távolabb keresni. Sárszentmihály és Szabadbattyán külterületei, Pákozd és a Velencei-hegység sötétebb pontjai, illetve Iszkaszentgyörgy környéke is szóba jöhet. A legfontosabb a nyitott déli horizont és a minél sötétebb ég.
A Hold fénye, a párásság és a légkör átlátszósága sokat számít, az üstökösök fényessége pedig eleve nehezen jósolható. Aki biztosabb sikerre vágyik, annak a szeptemberi Hold–Jupiter és Hold–Vénusz találkozásokkal érdemes kezdenie – ezekhez még komoly felszerelés sem feltétlenül szükséges.
A hangsúly azonban a feltételes módon van.
Az üstökösök hírhedten kiszámíthatatlanok. A becsült fényesség alapján távcsővel elérhetőek lehetnek, ám egy üstökös képes kellemes meglepetést és teljes csalódást is okozni. Előfordulhat, hogy a vártnál fényesebb lesz, de az is, hogy jóval halványabb marad.
Éppen ettől izgalmasak.
Az üstökös-megfigyelés kicsit olyan, mint amikor tudjuk, hogy egy ritka vendég valamikor este megérkezik, csak azt nem, hogy pontosan mikor és milyen formában.
Megérkezik a Betakarítási Hold is
Szeptember végének egyik klasszikus égi szereplője a Betakarítási Hold, vagyis az őszi napéjegyenlőséghez legközelebb eső telihold.
A név nem puszta romantika. Az évnek ebben az időszakában a Hold pályája úgy metszi a horizontot, hogy egymást követő estéken a holdkelte időpontja a szokásosnál kevésbé tolódik el. Emiatt napnyugta után több estén keresztül viszonylag hamar megjelenik a fényes Hold.
A modern világítás előtt ennek nagyon is gyakorlati jelentősége volt: a gazdák a holdfény segítségével tovább dolgozhattak a földeken, innen ered a jelenség ma is használt neve. Egy olyan égi esemény, amelyben a csillagászat és a hétköznapi élet története egészen szépen összeér.
Nem kell mindig meteorviharnak történnie
Szeptember talán éppen azért érdekes, mert nem egyetlen óriási eseményre épül. Nincs minden este látványos meteorzápor vagy ritka fogyatkozás. Ehelyett kisebb furcsaságokat kínál: egy ködöt, amelyet akkor látunk jobban, ha nem nézünk rá; egy fényt, amely hajnalnak álcázza magát; bolygókat, amelyek néhány órára különös közelségbe kerülnek, és üstökösöket, amelyek még azt sem hajlandók előre elárulni, milyen fényesen érkeznek.
Talán éppen ez benne a jó.
Nem feltétlenül kell nagy csillagászati esemény ahhoz, hogy érdemes legyen felnézni az égre. Néha elég megtanulni, hová nézzünk – vagy éppen azt, hogyan ne nézzünk oda közvetlenül.
Címlapfotó: Az NGC 6826 (más néven Caldwell 15) egy látványos planetáris köd (wikipédia)
