Civil szervezetek tiltakoznak: a kormány védje meg Magyarország GMO-mentességét

A génszerkesztés új határvonala: mi marad látható a vetőmagtól a polcig?

Három magyar civil szervezet azt kéri a kormánytól, hogy lépjen fel az új uniós NGT-szabályozással szemben. A vita tétje, hogy a génszerkesztett növények egy része kikerülhet-e a jelenlegi GMO-engedélyezési, kockázatértékelési és jelölési szabályok alól.

Van egy különös pont, ahol a mezőgazdaság, a genetika, a fogyasztói bizalom és az uniós jog találkozik. Ez a pont most az új génkezelési technikák, vagyis az NGT-k körül rajzolódik ki: ugyanaz a növény az egyik értelmezés szerint a modern nemesítés új eszköze, a másik szerint továbbra is génmódosított szervezet, amelyet nem lehet láthatatlanná tenni a szabályozásban.

A Magyar Természetvédők Szövetsége csütörtökön az MTI-vel közölte, hogy a Greenpeace Magyarország, a Magyar Biokultúra Szövetség és a Magyar Természetvédők Szövetsége nyílt levélben kéri a kormányt: védje meg Magyarország GMO-mentességét, és forduljon az Európai Unió Bíróságához az új génkezelési technikák deregulációjával szemben.

A történet nem pusztán arról szól, milyen laboratóriumi módszerrel jön létre egy növény. A kérdés inkább az: ha egy technológia gyorsabban és célzottabban alakítja át az élő szervezeteket, mint a hagyományos nemesítés, akkor hogyan marad ellenőrizhető az útja a vetőmagtól az élelmiszerláncig?

Nem eltűnik a vita, csak új nevet kap

Az új uniós szabályozás az NGT-vel létrehozott növényeket két kategóriába sorolja. Az egyik csoportba az úgynevezett NGT-1 növények kerülnének: ezek a szabályozás szerint olyan, „enyhe” génszerkesztéssel létrehozott növények, amelyeket a hagyományos nemesítéssel egyenértékűnek tekintenek. Ezek mentesülnének a szigorú GMO-szabályok alól.

A másik kategória az NGT-2 lenne. Az ide sorolt növényekre továbbra is a szigorúbb GMO-szabályozás vonatkozna.

A civil szervezetek kifogása éppen ebből a különbségtételből indul ki. Álláspontjuk szerint az, hogy az NGT-k egy része kikerülne a jelenlegi GMO-engedélyezési, kockázatértékelési és jelölési szabályok alól, nem jelenti azt, hogy ezek a növények GMO-mentessé válnának. A szervezetek emlékeztetnek arra is, hogy szerintük ezt az Európai Bíróság 2018-ban már kimondta.

Ez a jogi és biológiai határvonal azért érdekes, mert nemcsak a kutatóintézetek vagy agrárvállalatok belügye. A mezőgazdaságban a kategóriák nagyon is gyakorlati következményekkel járnak: más szabály vonatkozhat a vetőmagra, más teher hárulhat a gazdára, és más információ juthat el a fogyasztóhoz.

A címke nem apró betűs melléklet

A civil szervezetek szerint az új szabályozás gyengítené a fogyasztói jelölést és a nyomonkövethetőséget. Ez első pillantásra adminisztratív kérdésnek tűnhet, de a mezőgazdaságban a nyomon követhetőség az egyik alapfeltétele annak, hogy különböző termelési rendszerek egymás mellett működhessenek.

Ha egy növény vagy alapanyag útja kevésbé követhető, akkor nehezebb megmondani, hol jelent meg, melyik termelési láncba került be, és milyen termékekben bukkanhat fel. A vita egyik központi eleme tehát nem az, hogy valaki támogatja vagy elutasítja a génszerkesztést, hanem az, hogy mennyi információ marad látható róla.

A szervezetek azt is kifogásolják, hogy az NGT-1 kategóriába sorolt növényeknél az előzetes kockázatértékelés háttérbe szorulna. Ezt nem bizonyított kárként, hanem olyan kockázatként kezelik, amely szerintük fogyasztóvédelmi és más szempontból is problémákat vethet fel.

Ez fontos különbség: a nyílt levélben megfogalmazott civil álláspont nem arról szól, hogy minden NGT-növény szükségszerűen veszélyes lenne. Inkább arról, hogy a szervezetek szerint a szabályozásnak nem kellene előre lemondania az engedélyezés, a jelölés és a kockázatértékelés egyes eszközeiről.

A biogazdálkodás különösen érzékeny pont

A vita egyik legkézzelfoghatóbb következménye a biogazdálkodókat érintheti. Az ökológiai termelésben az NGT-k használata továbbra sem megengedett, miközben a civil szervezetek szerint a gyengülő jelölés és nyomonkövethetőség megnehezíthetné annak igazolását, hogy egy adott termék nem génmódosított.

Ez a helyzet egy sajátos ellentmondást hozhat létre. Ha a biotermelőknek továbbra is bizonyítaniuk kell, hogy nem használnak NGT-t, de a rendszer kevesebb nyomot hagy arról, hol jelennek meg ilyen növények vagy alapanyagok, akkor a megfelelés igazolása bonyolultabbá válhat.

A biogazdálkodás bizalmi rendszer is: a fogyasztó nem látja a termőföldet, a vetőmagot, a feldolgozási láncot, mégis egy jelölés alapján dönt. Éppen ezért a jelölés és az ellenőrizhetőség nem mellékes technikai részlet, hanem a rendszer működésének egyik alapja.

Magyarország GMO-mentessége politikai és jogi vállalás is

A közleményben Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetségének képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a GMO-mentes mezőgazdaság fenntartása Magyarország több évtizedes vállalása, amelyet az Alaptörvény is rögzít.

Éger álláspontja szerint Magyarországnak ki kell állnia amellett, hogy génmódosított növények ne kerülhessenek jelölés és megfelelő kockázatértékelés nélkül a földekre és az élelmiszerláncba.

Ebben a megközelítésben a GMO-mentesség nem egyszerűen piaci címke, hanem agrárpolitikai irány. A kérdés az, hogy az új NGT-kategóriák mellett ez az irány hogyan tartható fenn: változatlanul, módosítva, vagy új jogi eszközökkel.

Nem egyedül álló a magyar vita

A civil szervezetek arra is emlékeztetnek, hogy Magyarország az áprilisi uniós tanácsi szavazáson Ausztriával, Horvátországgal, Romániával, Szlovákiával és Szlovéniával együtt nemet mondott az NGT-rendeletre.

Szerintük ezek az országok természetes szövetségesei lehetnek Magyarországnak egy közös jogi fellépésben. A három szervezet ezért azt kéri a magyar kormánytól, hogy kezdeményezzen egyeztetést a jogszabályt ellenző tagállamokkal, és forduljon az Európai Unió Bíróságához az NGT-szabályozással szemben.

Ez a lépés, ha megtörténne, a vitát az uniós intézményi térbe vinné tovább. Ott már nemcsak mezőgazdasági vagy fogyasztóvédelmi kérdésként jelenne meg, hanem arról is szólna, meddig terjedhet az uniós szabályozás mozgástere, és hogyan védhetik a tagállamok saját, korábban rögzített mezőgazdasági alapelveiket.

Mit változtat ez azon, ahogyan az élelmiszerről gondolkodunk?

Az NGT-k körüli vita azért különösen érdekes, mert a modern mezőgazdaság egyik alapfeszültségét mutatja meg. Egyfelől ott van a technológiai lehetőség: pontosabb, gyorsabb beavatkozásokkal új növényi tulajdonságokat lehet létrehozni. Másfelől ott van a társadalmi igény arra, hogy az élelmiszer útja érthető, ellenőrizhető és jelölhető maradjon.

A kérdés tehát nem pusztán az, hogy egy új génkezelési technika mennyire hasonlít a hagyományos nemesítéshez. Hanem az is, hogy a fogyasztók, a gazdálkodók és a tagállamok mennyit tudhatnak meg arról, milyen technológia áll egy növény mögött.

A génszerkesztés körüli szabályozási vita végső soron arról szól, milyen mezőgazdaságot tekintünk átláthatónak. Nem feltétlenül az a tét, hogy a technológia jelen lesz-e a jövő élelmiszer termelésében, hanem az, hogy látható marad-e, amikor jelen van.