Nemzetközi Fagylalt Világnap: Kézműves, díjnyertes és mentesek szerte a városban

A fagyi mint nyári próba

Aki emlékszik még a 80-as évek végi, 90-es évek eleji fagyizókra, az tudja, hogy a fagyikínálat bizony nem volt mindig bő. Így választani sem volt nagy kunszt: vanília, csoki, citrom és puncs voltak leggyakrabban a tölcsérekben, gombóvonként pár forintért. Rövid nosztalgiánk oka nem más, mint a Nemzetközi Fagylalt Világnap, amit július harmadik vasárnapján tartanak. Az amerikai hagyományból indult jeles nap mára világszerte a hűsítő desszert népszerűsítéséről, különleges ízekről és kóstolókról szól. A döntés pedig távolról sem olyan egyszerű ma már, mint 30-40 éve: tölcsér vagy kehely, klasszikus vagy újhullámos, tejes vagy mentes, rolettivel vagy cukorszórással.

Nyáron a fagylalt nem alkalmi édesség, hanem a mindennapi városi és nyaralós rutin része. Az emberek fagyit választanak, összehasonlítanak, visszatérnek a kedvenc ízükhöz, vagy kipróbálnak valami mást.

Székesfehérváron ez a választás helyi színt is kap: a városban egyszerre látszik a kézműves fagylalt, a díjnyertes versenyíz, a belvárosi séta közben elérhető cukrászdai élmény és a mentes kínálat.

Székesfehérvári pultkép: kézműves, díjnyertes, mentes

A fagylalt jó mérőeszköz. Megmutatja, mennyire nyitott egy közönség az újdonságra, de azt is, hol húzódik a határ. A túl bonyolult íz nem feltétlenül lesz szerethetőbb, a túl biztonságos kínálat pedig könnyen észrevétlenné válik. A jó fagylaltválaszték nem attól érdekes, hogy minél hosszabb, hanem attól, hogy van benne felismerhető logika: klasszikus alap, néhány szezonális íz, és pár olyan kísérlet, amely valóban hozzáad valamit.

Egy éttermi menüvel vagy egy drágább különlegességgel szemben egy új fagylaltíz alacsony kockázatú döntés. Ha nem működik, legfeljebb egy gombóc volt. Ha működik, könnyen lesz belőle visszatérő kedvenc. Ez magyarázza, miért fér meg egymás mellett a megszokott csokoládé, eper vagy vanília, és az a kísérletező vonal, amely különlegesebb párosításokkal próbálja megmozgatni a vendégek kíváncsiságát.

A székesfehérvári kínálatot nem érdemes egyetlen címkével leírni. A Damniczki Cukrászda védjegye, hogy kizárólag természetes alapanyagokból, aromák és poralapok nélkül dolgoznak; fagylaltjaik 80-90 százaléka magyar alapanyagból készül.

Számos hazai és nemzetközi díjat is nyertek az elmúlt években. Díjnyertes fagyijaik például a Burrata alla Frutta, a Vörösboros málna, a Fekete teás málna bergamottal és pisztáciával, a Maracuja mandularopogóssal, vagy éppen a Tonka-mogyoró affogato.
Damniczki Balázs cukrászmester egyébként híres a formabontó kísérleteiről is, így a pultban rendszeresen felbukkannak olyan különlegességek, mint a kapros uborka, sós-vajas kukorica, bazsalikomos cékla vagy a sárgarépa.

A Damniczki mellett a város másik legjelentősebb kézműves fagyis és sütis pontjává vált a Krém Cukrászda és Kávézó: kiemelkedő szakmai sikereket értek el, és kifejezetten erősek a mentes desszertek terén.

Fagylaltmestereik rendszeresen az országos élmezőnyben végeznek: díjnyertes alkotásaik például a Mandulakert, a Sós karamellás körte, a Rio, a Rebarbarás makadámia, vagy a Krém Karamell. Óriási hangsúlyt fektetnek a speciális étrendekre. Fagylaltjaik között is nagy a cukor-, laktóz-, gluténmentes és paleo választék.

A „mentes” fagyi nem külön világ

A mentes opciók ma már nem egyszerű kiegészítések, hanem sok vendég számára belépési feltételek. A laktózmentes, tejmentes vagy más étrendi igényekhez igazodó fagylaltoknál nem az a fő kérdés, hogy különlegesek-e. Inkább az, hogy ugyanabba az élménybe engednek-e be olyanokat is, akik korábban kimaradtak belőle. Egy családi fagyizásnál vagy baráti séta közben ez nagyon is gyakorlati ügy: ha valaki nem talál számára megfelelő opciót, a közös program is másképp alakul.
Éppen ezért elengedhetetlen, hogy minden fagyizó kínálatában megjelenjenek, de vannak olyan helyek is, amelyeknél ez a fő csapásvonal.

Itt van például a Vagamary Mentes Cukrászda: kifejezetten ételféleségekre, allergiákra és egészségtudatos táplálkozásra specializálódott hely. Teljes kínálata tej-, glutén- és hozzáadott cukor nélkül készül. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a hagyományos retró sütiket (például a Hólabdát vagy a Lajcsi szeletet) is elkészítsék allergiabarát verzióban. A sütemények és a krémes fagylaltok jelentős része tojásmentes, azaz teljesen vegán is (pl. Pisztáciás Sacher).

A díjak mellett a az ízek és a hangulat is csábító. A Saveur Kávézó és Cukrászda a helyi közönség körében a város egyik legkedveltebb és legmegbízhatóbb mentes- és vegán fagylaltlelőhelye.
A hagyományos tejes és gyümölcsös ízek mellett folyamatosan tartanak glutén-, tej- és tojásmentes (vegán), valamint cukormentes fagylaltokat. Imádnak kísérletezni az alapanyagokkal. Gyakran elérhető náluk például a menta fagyi csoki darabokkal, valamint az édes vanília kék spirulinával színezve.

A Fagyivarázs Cukrászda kínálatában is ott vannak a cukor-, glutén- és tejmentes kézműves fagylaltok, amelyek adalékanyag- és mesterségesszínezék-mentesek. Ez a vonal a tudatosabb választás felől közelít: nem feltétlenül látványos íznevekkel, hanem az elkészítés módjával és az összetevőkről szóló üzenettel próbál bizalmat építeni.

Fagyis gasztro-térképünkből nem maradhat ki a sokak által ismert és kedvelt Viniczai Cukrászda, vagy éppen az öreghegyi Király Fagyizó - a kínálat pedig egyértelműen azt mutatja, hogy a hűs édességre vágyó közönségnek bizony mindkettőre szüksége van: a klasszikus gombócokra és a modern vonulatra.

A helyi kínálatnak van egyébként egy kulturálisabb, alkalmi rétege is. A VIA LUCIS fagylalt a székesfehérvári Szent István Király Múzeum és a Damniczki Cukrászda különleges, művészeti ihletésű gasztronómiai alkotása. Hager Ritta gobelinművész „Via Lucis – Belső fény” című kiállítása hívta életre. A desszert egy 55%-os kakaótartalmú belga csokoládéfagylalt, amelyet különlegesen tokaji aszúba áztatott mazsolával bolondítottak meg. Ez jó példa arra, hogy egy fagylalt nemcsak íz lehet, hanem városi történethez, kiállításhoz vagy sétához kapcsolódó gasztronómiai gesztus is.

A fagylalt nem mai édesség

Története évezredekre nyúlik vissza: ősei az ókori Kínában, Perzsiában és a Római Birodalomban születtek, ahol havat, jeget, gyümölcsöket és mézet kevertek össze. A ma ismert, fagyasztott tejes vagy tejszínes édességek receptjei a reneszánsz kori Itáliából indultak világhódító útra. A modern fagylalt feltalálása a szicíliai Francesco Procopio del Coltelli nevéhez fűződik, aki az 1686-os években nyitotta meg az első fagylaltozót Párizsban.
Magyarországon a fagylalt kezdetben a török hódoltság idején megjelent, mézízű sörbet formájában volt ismert. A 18. század végén már megjelentek az első hazai receptek is – például eper és pisztácia ízesítésben –, az első szabadtéri pesti fagylaltosbódé, a Hébé kioszkja pedig 1842-ben nyitotta meg kapuit.

###Szerkesztői vélemény###

Bármekkora is a kínálat, bármennyi fagyizó is legyen a városban, úgy tűnik, mindenkinek megvan a saját preferenciája, mindenki be tudja fejezni azt a mondatot, hogy "szerintem a legjobb fagyizó...". Időnként ugyan kényelmes a megszokott helyek és ízek felé menni, de ma már a fagyizás is lehet egyfajta gasztronómiai kísérletezés. Ugyanakkor nem a díjnyertes fagyik száma dönti el, kinek mi ízlik, de jelzi: a helyi fagylaltkínálatban van olyan réteg, amely nem csak kiszolgálja, hanem formálni is próbálja az ízlést.

Ha mindezek fényében tudni szeretnéd, mit árul el rólunk a fagylalt, olvasd el korábbi cikkünket itt.