Kozmetikázás helyett teljes irányváltást vár a kereskedelem

Amikor egy fehérvári hipermarket kasszájánál szembesülünk a hétvégi nagybevásárlás végösszegével, hajlamosak vagyunk kizárólag a boltot hibáztatni a drágaságért. Pedig az árcédulák láthatatlan részét képezik azok az állami elvonások, amelyeket a kereskedők kénytelenek kigazdálkodni és beépíteni a mindennapi fogyasztásba.

A Tisza-kormány nemrég benyújtott adóügyi csomagja látszólag elmozdulást hoz ezen a téren. Kármán András pénzügyminiszter bejelentése szerint módosítják a kiskereskedelmi különadó szabályozását, hogy megteremtsék az egyenlő versenyfeltételeket és megfeleljenek az uniós normáknak. Ez elméletben teret ad az érintett cégeknek a működési formájuk átalakítására. A történet lényege azonban az apróbetűs részben rejlik: az adó mértéke változatlan marad.

Veszteségre kivetett sarc

Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) reakciója rávilágít a rendszer alapvető ellentmondására. A legmagasabb sávban továbbra is érvényes 4,5 százalékos kulcs egy olyan ágazatot terhel, amelynek jövedelmezősége már az adó bevezetése előtt is rendkívül alacsony volt. A jelenlegi piaci környezetben ez azt jelenti, hogy a szabályozás sok esetben a tényleges veszteséget adóztatja.

Ez az a pont, ahol a politikai szándék és a gazdasági realitás frontálisan ütközik. Ha egy vállalatnak a mínuszos működés után is jelentős különadót kell fizetnie, annak egyetlen egyenes következménye van: a fogyasztói árak mesterséges magasan tartása vagy azok további emelkedése.

Szerkesztői reflexió: A különadók intézménye klasszikus gazdaságpolitikai csapda. Egy új kormányzat számára pragmatikus lépés a jogi anomáliák rendezése, de a költségvetés nehezen engedi el a már megszokott, biztos bevételeket. Az OKSZ figyelmeztetése épp erre a dilemmára mutat rá: a korábbi, Orbán-kormányhoz köthető piacellenes eszközök puszta áthangolásával az új vezetés akaratlanul is magára vállalja azok hosszú távú gazdasági kockázatait és politikai ódiumát.

A kivezetés matekja

A szakmai szervezet álláspontja szerint a versenytorzító adónemet nem toldozni-foltozni kell, hanem egy kiszámítható menetrend szerint teljesen kivezetni. Érvelésük szerint a költségvetésből kieső bevételt a gyakorlatban bőségesen kompenzálnák a pozitív makrogazdasági hatások.

Ha felszabadulnak a különadó által lekötött milliárdok, az nem csupán árcsökkenést és nagyobb lakossági akciókat tesz lehetővé, de újraindíthatja a szektorban elhalasztott beruházásokat és növelheti a foglalkoztatást. A láncreakció végén pedig a felpörgő fogyasztás magát a GDP-t is felfelé húzná. Az OKSZ nyitott a közös munkára, ahogy fogalmaztak: "készen állunk arra, hogy a témában érdemi egyeztetést folytassunk, és a megoldás kidolgozásához minden szükséges pénzügyi és üzleti elemzéssel hozzájáruljunk".

A képlet végül a mi szintünkön, a vásárló kosarában dől el. Ameddig a kereskedelembe épített strukturális fékek megmaradnak, addig a tartós és érdemi árcsökkenés csupán illúzió marad – a terheket pedig végső soron mi fizetjük meg a pénztáraknál.