Energiakrízis: a Vajda-Papír átmenti a krízis intézkedéseit a mindennapokba. Követendő példa lehet?

Egy ipari üzemben könnyű kimondani, hogy csökkenteni kell az energiafogyasztást, de jóval nehezebb eldönteni, melyik berendezés állhat le, melyik folyamat várhat néhány órát, és mi az, amihez nem lehet hozzányúlni. A Vajda-Papír tapasztalata azt mutatja, hogy a fogyasztás időpontjának megváltoztatása legalább olyan fontos lehet, mint az elfogyasztott energia mennyiségének mérséklése.

Az MTI kérdéseire adott vállalati válasz szerint a csoport a vizsgált héten 20 százalékkal mérsékelte villamosenergia-felhasználását az esti kritikus időszakban. A megrendeléseket teljesítették, és a gyártás biztonsága is fennmaradt, a termelés ugyanakkor 10–15 százalékkal csökkent. Ez utóbbi adat kijelöli az intézkedések értelmezési keretét: az energiamegtakarítás eredmény volt, de nem költség nélküli.

Nem minden kilowattóra egyforma

A vállalat több, eltérő súlyú beavatkozást alkalmazott. Mérsékelte az irodák komfortcélú energiahasználatát és a légkondicionálók működését, ahol lehetett, otthoni munkavégzést engedélyezett, időszakosan leállított az ellátásbiztonságot nem érintő berendezéseket, az energiaigényes technológiai folyamatok egy részét pedig átszervezte.

Ezek közül nem mindegyik alkalmas tartós használatra. A komfort csökkentése rövid ideig gyors eredményt hozhat, de nem választható el a munkakörülményektől. A termelés visszafogása szintén mérsékli a fogyasztást, ám közben kevesebb áru készül. Hosszabb távon ezért az átütemezés tűnik a leginkább hasznosítható elemnek: ugyanaz az energiaigényes folyamat olyan napszakra kerülhet, amikor olcsóbb az áram.

Ez elsősorban ott működik, ahol a gyártási lépések időben mozgathatók, és az átszervezés nem veszélyezteti sem a biztonságot, sem a megrendelések teljesítését. A folyamatos működést vagy állandó ellátást igénylő berendezéseknél jóval kisebb a mozgástér. A válsághelyzeti gyakorlat így valójában azt térképezte fel, mely fogyasztások kötöttek, és melyek kezelhetők rugalmasan.

A napelem nem helyettesíti a szervezést

A csoport energiafelhasználását később saját termelés is mérsékelheti. Dunaföldváron és Budapesten napelempark épül, amelyek a vállalat várakozása szerint a két gyár éves villamosenergia-fogyasztásának mintegy 30 százalékát biztosíthatják.

Az éves arány ugyanakkor más kérdésre válaszol, mint a csúcsidőszaki terhelés. A napelemparkok azt befolyásolják, mennyi villamos energiát kell külső forrásból fedezni, az átszervezett gyártás pedig azt, hogy mikor jelentkezik az igény. A technológiai beruházás és a működés időzítése ezért nem egymás alternatívája, hanem két külön eszköz.

A méretek miatt ennek jelentősége sem elhanyagolható. A Vajda-Papír három magyarországi és egy norvégiai telephelyén több mint 700 embert foglalkoztat, éves gyártási kapacitása meghaladja a 140 ezer tonnát. Korábban közölt, nem végleges adatai alapján konszolidált nettó árbevétele 5,3 százalékkal 75 milliárd forintra, adózás előtti eredménye pedig 3 százalékkal 3,7 milliárd forintra nőtt az előző évhez képest.

Szerkesztői nézőpont

A számokból számomra az látszik, hogy a válságintézkedés akkor válik tartós működési tudássá, ha leválasztható a termelés visszaeséséről. A 20 százalékos esti fogyasztáscsökkentés önmagában látványos, de a valódi hosszú távú eredmény az lehet, amit a vállalat alacsonyabb termelés nélkül is meg tud őrizni.

A működés optimalizációja lehet a kulcs?

Az ipari energiamegtakarítás használható sorrendje kirajzolódik: előbb érdemes elkülöníteni a nélkülözhető, a mozgatható és az érinthetetlen fogyasztást. A tartós előnyt nem feltétlenül a kevesebb működés, hanem a pontosabban időzített működés adhatja.

Fotó: Vajda-Papír Kft.