Amikor a kánikula nem áldás, hanem piaci csapda a napelemparkoknak

Azzal a logikusnak tűnő feltételezéssel élünk, hogy minél többet süt a nap, annál jobban járnak a napelemparkok tulajdonosai és a fogyasztók. A hálózati és piaci valóság azonban teljesen mást mutat: a folyamatos csúcstermelés olyan feszültségeket teremt az energiarendszerben, amelyre a jelenlegi infrastruktúra alig tud reagálni.

Szabó M. István energetikai szakújságíró a TrendFM műsorában rávilágított a jelenség gyökerére: a magyarországi napelemek nem elszigetelten működnek, a kánikulában az európai versenytársak is maximális kapacitáson pörögnek. Ez a kontinens szintű túltermelés azt eredményezi, hogy a napközbeni magas fogyasztási igények ellenére is több energia kerül a rendszerbe, mint amennyit fel lehet használni.

A bőség zavara és a negatív árak

A gyakorlatban ez egy laikusok számára paradox helyzetet teremt: kialakul a negatív áramár. Ez a szakkifejezés azt jelenti, hogy a kínálat annyira meghaladja a keresletet, hogy a termelőknek kell fizetniük azért, hogy valaki átvegye, vagyis elfogyassza a felesleges energiát.

A hálózat ugyanis nem egy raktár, az áramot abban a pillanatban kell felhasználni, amikor megtermelik. Ha nincs elég vevő, a rendszerüzemeltetők kénytelenek drasztikus lépéseket tenni a hálózat összeomlásának elkerülése érdekében. Ilyenkor – ahogy arra az interjú is utal – a hagyományos, folyamatos termelésre tervezett alaperőművek, mint a Paksi Atomerőmű vagy a lignites Mátrai Erőmű kapacitását kell visszaszabályozni. Ezeknek a monstrumoknak a fel- és leterhelése azonban technológiailag nehézkes és gazdaságilag rendkívül költséges folyamat.

A naplemente után jön a feketeleves

A napenergia-termelés Achilles-sarka a szezonalitás és a napi ingadozás. A cégek és a piac számára a legnagyobb kihívást nem is a déli órák túltermelése jelenti, hanem az, ami naplemente után történik.

Amint a napelemek termelése nullára esik, a hőség miatt csúcsra járatott klímaberendezések és az esti otthoni fogyasztás miatt a kereslet továbbra is magasan marad. Mivel a rendszerből hirtelen eltűnik a napenergia, és a hagyományos erőműveket korábban visszaszabályozták, hatalmas energiahiány lép fel. A piaci árak ilyenkor kilőnek: az esti órákban a megawattóránkénti áramár akár az 1000 eurós, extrém szintet is elérheti.

Kényszerpályán a beruházások

Ez a kettős hatás – nappal értéktelen, este megfizethetetlen áram – egyértelműen rávilágít a jelenlegi rendszer hiányosságára: ipari méretű energiatárolás nélkül a napelemek önmagukban nem jelentenek stabil megoldást.

A vállalatok és a piaci szereplők számára az üzenet egyértelmű: a jövőbeni beruházásoknál már nem pusztán a panelek telepítése a cél, hanem az akkumulátoros tárolókapacitások kiépítése. Csak így kerülhető el, hogy a következő évek nyári kánikulái során a hálózatba betáplált zöldenergia profit helyett technikai és pénzügyi veszteséget termeljen.