Adóreform: célkeresztben a magánalapítványok és a jachtok

A brüsszeli nyomás néha meglepő dolgokat szül a magyar gazdaságban. A Kármán András pénzügyminiszter által benyújtott – és Magyar Péter által is kommentált – legújabb adócsomag papíron azért született, hogy Magyarország hozzáférjen az Európai Unió által blokkolt helyreállítási (RRF) forrásokhoz. A 42 oldalas dokumentum azonban a gyakorlatban sokkal több egy kipipált feladatnál: egy olyan célzott, sebészi beavatkozás, amely bizonyos gazdasági szereplőknek súlyos érvágást, másoknak viszont váratlan ajándékot jelent.

Az új szabályozás nem az átlagos adófizetők életét forgatja fel alapjaiban, hanem a piac speciális, ám annál tőkeerősebb szegmenseit veszi célba. A csomag leginkább egy kettős ügynökhöz hasonlít: az egyik kezével keményen lecsap a rejtőzködő vagyonokra, a másikkal viszont gigantikus összegeket juttat vissza a nagyvállalatoknak.

Célkeresztben a magánalapítványok és a jachtok

A törvény legkeményebb, szinte példastatuáló része a bizalmi vagyonkezelést (BVK) és a magánalapítványokat érinti. Eddig ezek a konstrukciók kiváló lehetőséget teremtettek arra, hogy a leggazdagabbak adómentesen forgassák és rejtsék el a vagyonukat. A kormány most egyértelmű üzenetet küldött: ez a terület immár kiemelt adókockázati zóna.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a már egyszer adózott vagyon bevitele és kivétele továbbra is maradhat adómentes, de a bent keletkezett nyereség és értéknövekedés után adózni kell. Ha a vagyonkezelő részvények helyett például készpénzt fizet ki a kedvezményezettnek, a hozamokat osztalékként kell leadózni.

Ennél is húsbavágóbb az ingyenes vagyontárgy-használat – például luxuslakások, jachtok, autók – megadóztatása. Ha a vagyont bevivő személy (vagyonrendelő) nem egyenes ági rokonának, házastársának vagy testvérének engedi át a használatot, akkor azután közel 33 százalékos közterhet kell fizetni. Ez a lépés egyértelműen a céges és alapítványi vagyonként elszámolt, de valójában magáncélra használt luxuseszközök burkolt finanszírozását hivatott felszámolni.

A legdrasztikusabb változás azonban a hatósági kontroll erejében rejlik. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kötelező jelleggel átvilágítja a 2023 ősze előtt bejegyzett vagyonkezelőket. A revizorok nemcsak a papírokat nézik majd, hanem a gazdasági ésszerűséget is: ki volt az adótanácsadó, mi volt a szerződés valódi célja, és gyanúsan gyorsan vették-e ki a betett tőkét. Ez a fajta vizsgálat a kétezres évek hírhedt vagyonosodási vizsgálatainak egy kifinomultabb, kifejezetten az elitre szabott visszatérése.

Milliárdos könnyítés a nehéziparnak

Míg a vagyonkezelők izzadhatnak, a nagyipari cégek bonthatják a pezsgőt. A törvénycsomag egyik legmeglepőbb, kevésbé hangoztatott pontja a szén-dioxid-kvótaadó visszamenőleges eltörlése. A jelentős ingyenes kvótával rendelkező létesítmények nemcsak mentesülnek a jövőbeli fizetés alól, de a NAV visszautalja nekik az eddig befizetett adót és annak kamatait is.

Ez az intézkedés a költségvetés szempontjából drámai: a Pénzügyminisztérium adatai szerint mintegy 289 milliárd forinttal rontja az idei egyenleget. Egy olyan időszakban, amikor az államkassza minden fillérre rászorulna, ez a lépés hatalmas mentőövet dob az energiaintenzív ágazatoknak. Ezzel párhuzamosan eltörlik a kvóták átadásához kötődő 15 százalékos tranzakciós díjat is, ami további komoly megtakarítást jelent a vállalatoknak.

Mindez azért is váltott ki éles szakmai és társadalmi kritikát, mert a fokozódó klímaváltozás idején sokak számára teljességgel érthetetlen egy ilyen gáláns visszatérítés a környezetszennyező nagyvállalatoknak. Míg a nemzetközi irányelvek a zöld átállást és a „szennyező fizet” elvet szorgalmazzák, ez a lépés látszólag épp a legnagyobb kibocsátókat mentesíti a felelősség alól. A visszatetszést tovább fokozza az a tény, hogy a kedvezményezett nehézipari és energetikai cégek az elmúlt évek válságai ellenére is jelentős, sok esetben óriási nyereséget termeltek. Bár a kormánypárti érvelés szerint a korábbi adónem eleve uniós jogba ütközött, ezért elkerülhetetlen volt a kivezetése, egy közel 300 milliárdos csekk kiállítása a nagy szennyezőknek minden, csak nem fenntartható klímapolitikai üzenet.

Nyertes kiskereskedők és búcsúzó kiváltságok

A kiskereskedelmi adó esetében is érdekes fordulat történt. Az uniós vállalás a versenyfeltételek egységesítését írta elő, a kormány pedig ennek jegyében eltörli a kapcsolt vállalkozások bevételeinek összeszámítási szabályát. A gyakorlatban ez azoknak a láncoknak kedvez, amelyek több különálló jogi személyként (például franchise rendszerben) működnek, mivel így külön-külön alacsonyabb progresszív adósávba esnek, ellentétben az egyetlen nagy cégként operáló versenytársaikkal.

A vállalati szféra más területein viszont szűkül a mozgástér. Megszűnik a gyorsan növekvő cégek növekedési adóhitele, és 2027-től kivezetik a műemlékfelújításokhoz kötődő társaságiadó-kedvezményeket is, ami az ingatlanfejlesztőknek és szállodaipari beruházóknak jelenthet komoly érvágást.

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) adózási kiváltságai is szűkülnek, a kuratóriumi tagok pedig nem halmozhatják a végtelenségig a pozíciókat: legfeljebb egyetlen helyre jelölhetők újra. A törvény emellett valódi fegyvert ad az Integritás Hatóság kezébe: ha egy politikai felsővezető hazudik a vagyonnyilatkozatában, a hatóság jelentése alapján automatikusan megindulhat az összeférhetetlenségi eljárás.

Ami a mindennapokban látszik

Bár a csomag nagyrészt a makrogazdaság és az elit szintjén hat, néhány pontja a lakosság és a kisvállalkozók mindennapjaiba is beszivárog.

A harmadik országból – tipikusan a távol-keleti webshopokból – érkező csomagok esetében megszűnik az a szabály, amely szerint a 10 euró alatti vám- és áfaösszeget nem kellett megfizetni. Ez némileg drágíthatja és bonyolíthatja az apró online rendeléseket.

Ugyanakkor adminisztrációs teherből is kevesebb lesz: a vállalkozások számára egyelőre nem vezetik be a befogadott számlákra vonatkozó kötelező adatszolgáltatást, így elhalasztanak egy jelentős digitális átállást igénylő feladatot. Eltűnik továbbá a települési adó és az ebrendészeti hozzájárulás is, a környezetszennyezést viszont jobban megfizettetik: a levegőterhelési díjak a duplájukra nőnek.

Összességében az új adócsomag nem egy átfogó reform, hanem egy többfrontos igazítás. A kormány láthatóan engedett az uniós nyomásnak a transzparencia és a vagyonkezelők ellenőrzése terén, miközben csendben óriási terhet vett le a nehézipar válláról. A rendszer talán átláthatóbb lesz, de hogy igazságosabb is, azt leginkább a NAV hamarosan induló ellenőrzéseinek eredménye fogja megmutatni.

Fotó: Hegedűs Róbert (MTI)