Eltűnő víz, stabil árak: így írja át a Velencei-tó válsága a helyi gazdaságot

Nyaralóövezetből állandó otthonná váló tópart

Bár a Velencei-tó vízszintje kritikus mélypontra süllyedt, az ingatlanpiac és a helyi gazdaság nem omlott össze. A strandolókat felváltották a kerékpárosok, a nyaralókat pedig a betelepülő ingázók. A tóparti települések ma már inkább számítanak Budapest és Székesfehérvár elővárosának, mint klasszikus üdülőövezetnek, ami a lakásárakat is újraírta.

A természet és a gazdaság útjai ritkán válnak el olyan élesen egymástól, mint napjainkban a Velencei-tó partján. A vízállás 60 centiméter körül mozog, ami durván egy méterrel marad el az ideális szinttől, a nyári párolgás miatt pedig további 20-30 centiméteres apadás várható. Az ökológiai kihívás és az üresen kongó strandok látványa alapján borítékolható lenne a helyi turizmus és az ingatlanpiac teljes bedőlése. A valóság azonban egy teljesen más, sikeresen alkalmazkodó gazdasági modellt mutat.

Az ingatlanpiacot ugyanis már nem a vízszint, hanem a stratégiai elhelyezkedés és a megváltozott lakossági igények tartják mozgásban. A koronavírus-járvány alatt felerősödött kiköltözési hullám átrajzolta a régió funkcióját: a tópart ma már nem elsősorban szezonális nyaralóhely, hanem egész évben lakott otthon.

Ebben a transzformációban kulcsszerepet játszik a logisztika. Budapest elővárosi vonatokkal kevesebb mint egy óra alatt elérhető, Székesfehérvár pedig mindössze 15 percre található, így a térség tökéletes célponttá vált a nagyvárosi agglomerációt kereső mindennapi ingázók számára.

Kettészakadt piac és keresleti anomáliák

Az állandó lakosok megjelenése stabilizálta, sőt magasan tartotta az árakat, ugyanakkor éles határvonalat húzott a különböző ingatlantípusok közé. Az északi parton fekvő Sukorón az új építésű, prémium kategóriás otthonok négyzetméterára eléri az 1,5 millió forintot, de a többi tóparti településen is 1,1 millió forint körül mozog az új lakások fajlagos ára. A használt, de jó állapotú ingatlanok 950 ezer és 1,2 millió forint között cserélnek gazdát, de még a legalsó kategóriában is 800 ezer forint felett alakulnak a négyzetméterárak.

„Továbbra is kétarcúnak mondható a piac a Velencei-tó térségében, az új építésű és a használt ingatlanok árszintje között érzékelhető a különbség” – mondta az OTP Ingatlanpont észak-dunántúli régióvezetője, Komádi Csaba.

A piac jelenlegi legnagyobb kihívása, hogy a bőséges kínálat nem találkozik a vásárlói igényekkel. Míg a 70 millió forint feletti ingatlanok eladása akár 8-18 hónapot is igénybe vehet, addig a 60 millió forint alatti kategóriában azonnali a felszívás. A 40-55 millió forint közötti, jól árazott házaknál minimális – legfeljebb 5 százalékos – az alkutér, és sokszor napok alatt gazdára találnak. Még a korszerűtlen, szigeteletlen régi nyaralókra is van vevő, amennyiben az árképzés reális.

„A vevők jelenleg elsősorban 60 millió forint alatti, lehetőleg felújított, hitelezhető családi házakat vagy sorházakat keresnek, elsősorban Gárdony, Agárd és Velence területén, ahol a négyzetméterár másodlagos szempont, ha az ingatlan állapota és ára megfelelő” – emelte ki a szakember.

Kerékpárok és bisztrók a fürdőruhák helyett

Ahogy az ingatlanpiac, úgy a turizmus és a helyi szolgáltatói szektor is kénytelen volt irányt váltani. Bár a fürdőzők száma a vízállás miatt drasztikusan visszaesett, a kirándulók és a kerékpárosok továbbra is fenntartják a helyi forgalmat. Ez a közönség másfajta minőséget vár el: a klasszikus lángosos strandbüfék mellett ma már egyre több magasabb színvonalat képviselő étterem és bisztró jelenik meg a nagyobb településeken.

A Velencei-tó jelenlegi helyzete megmutatja, hogyan képes egy mikrorégió túlélni a drasztikus környezeti változásokat. Bár a víz hiánya egyértelmű veszteség, a lokációból adódó agglomerációs szerepkör és a minőségi turizmus felé történő elmozdulás stabilizálta a térséget.

Kép: https://lakevelence.eu/