Nem a vérünk édes: a bőrünk kémiája dönti el, mennyire szeretnek a szúnyogok

Van valami különös abban, hogy egy nyári estén két, egymástól alig fél méterre ülő ember ennyire eltérő tapasztalatokkal térhet haza. Az egyik reggelre tele lesz viszkető duzzanatokkal, a másik pedig úgy érzi, mintha láthatatlan volna a vérszívók számára. A különbség egy része valóban abból eredhet, hogy a szúnyogok nem egyformán vonzódnak mindenkihez – más része viszont abból, hogy szervezetünk eltérően reagál ugyanarra a csípésre.

A jelenséget a BBC.com Katherine Wang által jegyzett cikke járta körül több rovartani és genetikai vizsgálat alapján. Az összkép szerint a szúnyogok nem egyetlen tulajdonságot keresnek, hanem egymásra épülő biológiai jelekből állítják össze célpontjuk képét. Távolabbról a légzésünk vezeti őket, közelebb érve pedig már a hőmérsékletünk, a nedvesség és mindenekelőtt a bőrünk kémiai összetétele számít.

Először a levegő árul el bennünket

A csípés nem minden szúnyog sajátja: az emberi vért a nőstények keresik, mert annak fehérjéire petéik kifejlődéséhez van szükségük. Látásuk és szaglásuk segítségével körülbelül tíz méteres távolságból is érzékelhetik a lehetséges gazdaszervezetet.

Az első fontos nyom a kilélegzett, illetve a bőrön át távozó szén-dioxid. Ez a gáz aktiválja a szúnyogok szaglószerveiben a gazdakereső viselkedést. A felnőttek általában több szén-dioxidot termelnek, mint a gyerekek, ezért könnyebben észlelhető célpontok lehetnek. Ugyanez magyarázza, hogy a szárazjég és a palackozott szén-dioxid miért használható szúnyogcsapdákban: a rovar nem azonnal az embert azonosítja, hanem először egy ígéretes kémiai jel felé indul.

A szén-dioxid azonban csak a keresés kezdete. Közelebbről a test melege és nedvessége is irányt mutat, a kilélegzett gáz pedig tovább erősítheti a hőforrás vonzerejét. Emiatt sportolás közben és közvetlenül utána átmenetileg könnyebb célponttá válhat valaki: gyorsabban lélegzik, felmelegszik és izzad. A nagyobb termetű emberek szintén több hőt termelhetnek, és jellemzően több szén-dioxidot lélegeznek ki.

A várandósság hasonló módon módosítja ezeket a jeleket. A megnövekedett energiaigény és légzési térfogat miatt a várandós nők több hőt és szén-dioxidot adhatnak le, ezért a vizsgálatok szerint akár kétszer vonzóbbak lehetnek a szúnyogok számára, mint a nem várandós nők. Steve Lindsay, a brit Durham Egyetem közegészségügyi rovartannal foglalkozó professzora ezt így érzékeltette a BBC-nek: „Olyan, mintha lenne benned egy kis kemence; melegebb vagy.”

A döntő különbséget a bőr láthatatlan felhője adhatja

Amikor a szúnyog már néhány méteren belül jár, a puszta szén-dioxidnál sokkal részletesebb információkat kaphat. Minden ember bőre több mint ötszázféle illékony szerves vegyületet bocsáthat a levegőbe, ezek keveréke pedig egyéni kémiai névjegykártyaként működik.

E vegyületek egy részét nem közvetlenül az emberi sejtek, hanem a bőrön élő mikroorganizmusok alakítják ki. A bőr mikrobiomja szénhidrátokat, zsírsavakat és peptideket bont le, közben könnyen elpárolgó molekulák keletkeznek. A szúnyogok számára tehát nem az „édes vér”, hanem a testfelszínről felszálló szaganyagok összetétele lehet igazán fontos.

Az ammónia és a tejsav önmagában is vonzó lehet számukra, bizonyos karbonsavak jelenléte pedig tovább növelheti az érdeklődésüket. A Rockefeller Egyetem kutatói 64 emberrel hat órán át nejlon hosszú ujjú felsőt viseltettek, majd az anyagdarabokat szagmintaként kínálták fel a szúnyogoknak. A rovarok egyértelműen előnyben részesítették a magasabb karbonsavszinttel rendelkező emberek mintáit.

A résztvevők vonzereje között rendkívül nagy eltérés mutatkozott: a legmagasabb pontszám százszorosa volt a legalacsonyabbnak. A különbségek éveken keresztül fennmaradtak, és az életmódbeli változások sem tüntették el őket. Lindsay összegzése szerint „Az ember szúnyogok iránti relatív vonzereje nagyrészt változatlan.” Ez arra utal, hogy a szúnyogmágnesként megélt állapot nem feltétlenül egy adott étel, ital vagy egyetlen nyári szokás következménye.

A testszag részben mikrobiológiai és örökölhető

A hollandiai Wageningeni Egyetem kutatói a maláriaszúnyogok által különösen vonzónak talált emberek bőrén eltérő baktériumközösséget azonosítottak. Náluk nagyobb mennyiségű, de kevésbé változatos baktériumállományt találtak, mint a kevésbé vonzó résztvevőknél. Ez azért lehet lényeges, mert a testszag kialakításában a mikrobák aktív szerepet játszanak: baktériumok nélkül az emberi verejték az emberi orr számára szagtalan.

Az egyéni szagmintázat hátterében genetikai tényezők is állhatnak. Ikervizsgálatokban az egypetéjű ikrek hasonló mértékben vonzották a szúnyogokat, miközben a kétpetéjű ikrek között nagyobb különbségeket figyeltek meg. Az eredmények arra utalnak, hogy a „csíphetőséget” befolyásoló testszag bizonyos elemei örökölhetők lehetnek, bár a szúnyogok választását egyszerre több környezeti és biológiai tényező alakítja.

A vakarózás nem pontos csípésszámláló

A történet másik fele csak a csípés után kezdődik. Az emberek immunrendszere nem egyformán reagál a szúnyog nyálában lévő anyagokra: van, akinél nagy, napokig vagy akár tovább viszkető duzzanat alakul ki, másnál alig látható piros pont marad. Emiatt a látványosabb reakciót mutató ember könnyen úgy érezheti, hogy sokkal többször csípték meg, noha a különbség részben a tünetek erősségéből ered.

Egy teljesgenom-asszociációs vizsgálat kapcsolatot talált az immunrendszer bizonyos génjei és a csípésekre adott reakció között. Az érintett genetikai régiók részben átfedtek az allergiákkal összefüggésbe hozott területekkel. Heather Ferguson, a Glasgow-i Egyetem orvosi rovartani professzora szerint „Vannak, akik azért gondolják, hogy többször csípik meg őket, mert erősebben reagálnak. Másokat gyakran megcsíphetnek, de alig reagálnak rá.”

A szúnyogok az Antarktisz kivételével minden kontinensen jelen vannak, és több mint 3500 fajuk ismert. Az egyéni vonzerő különbségei ezért nem jelentik azt, hogy bárki teljesen kieshetne az érzékelésükből. A kevés vagy alig észrevehető duzzanat nem bizonyítja, hogy az adott embert nem csípik, ezért a szakértők azoknak is javasolják a védekezést, akik ritkán tapasztalnak tüneteket.

A szúnyogok választása végső soron azt mutatja meg, mennyi láthatatlan információt közöl a testünk a környezetével. Légzésünk, hőmérsékletünk, mikrobáink és génjeink együtt olyan kémiai jelenlétet teremtenek, amelyet mi többnyire nem érzékelünk – egy szúnyog számára azonban részletes térképként olvasható.