A konyha legtisztábbnak hitt eszköze valójában baktériumfarm

Van egy tárgy a konyhádban, amellyel nap mint nap a tisztaságért dolgozol, és amely közben csendben az ellenkezőjét teszi. Nem büdös, nem tűnik zsírosnak, semmi nem árulkodik róla – és talán éppen ez benne a legkellemetlenebb.

A mosogatószivacs a háztartás egyik legtöbb baktériumot hordozó tárgya lehet. Nem éppen bizalomgerjesztő, ha meggondoljuk, hogy pontosan ezzel törlünk át tányérokat, poharakat, evőeszközöket. A Német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) kutatói ezért közelebbről is megnézték, mi zajlik ennek a hétköznapi eszköznek a szivacsos szövetében.

Amit a szivacs elrejt

A kutatók három, élelmiszer-eredetű megbetegedéseket okozó baktériumot vizsgáltak: az E. colit, a Salmonella enteritidist és a Staphylococcus aureust. Kis mennyiséget juttattak belőlük egy-egy szivacsra – és innen gyorsan érdekessé vált a dolog.

A baktériumokból rövid idő alatt stabil, gyorsan szaporodó populációk alakultak ki, amelyek legalább 14 napon át fennmaradtak. Ami talán még meglepőbb: ez akkor is így történt, amikor a szivacsot hagyták teljesen kiszáradni. A kiszárítás tehát nem az a biztos védekezés, aminek sokan gondolják.

A magyarázat magában a tárgy felépítésében rejlik. A kutatók megfogalmazása szerint a szivacs „porózus felülete és nedvességtartalma miatt ideális táptalaj a bakteriális kórokozók számára”. Vagyis a szivacs nem véletlenül, hanem szinte a természetéből fakadóan gyűjti be és tartja meg a mikrobákat.

A legrosszabb, hogy semmi sem látszik

Itt jön a történet igazán zavarba ejtő része. A kutatók megfigyelték, hogy a szennyezett szivacsnak sem kellemetlen szaga nem volt, sem piszkosnak, sem zsírosnak nem tűnt.

Ez azért fontos, mert a legtöbben pontosan ezekre a jelekre hagyatkozunk. Ha nem büdös és tisztának néz ki, marad. A BfR szerint viszont ez megbízhatatlan módszer, hiszen a kutatók még magas baktériumszám mellett sem láttak észrevehető változást a vizsgált szivacsokon.

A gond pedig nem áll meg a szivacsnál. A baktériumok könnyen átvándorolnak a környező felületekre – egy tányérra, amelyből később eszünk, vagy egy vágódeszkára, amelyen zöldséget aprítunk. A szivacs így nem egyszerűen hordozza a kórokozókat, hanem terjeszti is őket.

Kinek jelent ez valós kockázatot?

Fontos józanul kezelni a dolgot. A kutatók szerint nehéz megmondani, hogy ez a baktériummennyiség önmagában elegendő-e egy megbetegedéshez, mert ezt sok tényező befolyásolja. Nem arról van tehát szó, hogy mindenki menthetetlenül beteg lesz a szivacsától.

A jelenség viszont különösen aggodalomra adhat okot azokban a háztartásokban, ahol kisgyerekek, idősek vagy legyengült immunrendszerű, alapbetegséggel élő emberek is vannak.

„Elég sok élelmiszer-eredetű fertőzés származik magánháztartásokból, és ezek nem mindig merülnek ki egy-két napnyi rosszullétben” – idézi az IFLScience Andreas Henselt, a Journal of Food Protection folyóiratban megjelent tanulmány szerzőjét, a BfR elnökét.

Akkor mégis mivel mosogassunk?

A kutatók nem javasolják, hogy teljesen mondjunk le a szivacsokról. Inkább azt, hogy gondoljuk át, hogyan bánunk velük.

Az egyik konkrét tanács a hőkezelés: a BfR szerint a baktériumok mennyisége csökkenthető, ha a szivacsot legalább két percen át 70 Celsius-foknál melegebb vízzel kezeljük. Van azonban egy egyértelmű határ is – ha a szivacsot nyers hússal érintkezett felület tisztítására használtuk, utána egyszerűen ki kell dobni.

A hazai Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) korábban szintén figyelmeztetett a mosogatószivacs láthatatlan veszélyeire. A hivatal szerint a fertőtlenítés hasznos lehet, de nem jelent végleges megoldást, és nem helyettesíti a rendszeres cserét. Az alapszabályaik között szerepel, hogy 1-2 hetente érdemes lecserélni a szivacsot, használat után mindig alaposan kiöblíteni és kicsavarni, nem hagyni vízben állni, és külön eszközt használni a különböző feladatokhoz – mást az edényekhez, mást a pulthoz. Alternatívaként a mosogatókefét, a bambusz- vagy kókuszrostból készült szivacsot és a mosható kendőt említik, amelyek egyúttal kevesebb mikroműanyaggal terhelik a környezetet.

A mosogató mint kockázati zóna

Ha már a konyhai higiénia kellemetlenebb szokásainál tartunk, érdemes egy másik reflexet is újragondolni: a piszkos edények hosszas áztatását a mosogatóban.

A szivacs mellett ugyanis maga a mosogató és a csaptelep fogantyúi is a háztartás legnagyobb baktériumterhelésű felületei közé tartoznak, és olyan kórokozóknak adhatnak otthont, mint az E. coli és a Staphylococcus. A higiéniai szakértők ezért nem javasolják, hogy a mosogatót afféle fürdővé alakítsuk a tányérok és serpenyők számára.

A tanulság végül nem az, hogy a konyha rejtett veszélyektől hemzseg, hanem valami finomabb: a tisztaság érzete és a tényleges tisztaság nem ugyanaz. A szivacs esetében épp az érzékszerveink – a szem és az orr – vezetnek félre minket. Néha a legmegbízhatóbb szabály nem az, amit észlelünk, hanem amit előre eldöntünk: mikor cseréljük, mikor forrázzuk le, és mikor dobjuk ki egyszerűen.