Egy teljes év az űrben: az ember és a technológia határait teszteli a legújabb ázsiai űrmisszió

A mikrogravitáció lassan, de biztosan átalakítja az emberi testet. Az izmok leépülnek, a csontsűrűség csökken, a folyadékeloszlás megváltozik. Fél év a világűrben már komoly megterhelést jelent, egy teljes év viszont egészen más dimenzióba emeli a fizikai és pszichológiai kihívásokat. Pontosan ez a tétje a kínai űrprogram legújabb, nemrégiben indult missziójának.

A Góbi-sivatagból útjára indított Hosszú Menetelés 2-F hordozórakéta a Sencsou-23 űrhajót juttatta el a Tienkung űrállomásra. A fedélzeten egy háromfős legénység utazott, akiknek a küldetése jóval túlmutat a rutinszerű karbantartási és kutatási feladatokon: a tervek szerint a csapat legalább egy tagja egy teljes évet tölt majd Föld körüli pályán. Hogy pontosan ki lesz az, aki bevállalja a tizenkét hónapos elszigeteltséget, azt a hatóságok csak később határozzák meg.

Nem a szokványos űrhajós-profil

Az űrutazás korszaka, amikor kizárólag katonai tesztpilóták hagyták el a légkört, lassan a múlté. Jól mutatja ezt a mostani legénység összetétele is. Bár a 39 éves Csang Cse-jüan egykori légierős pilótaként, a szintén 39 éves Csu Jang-csu pedig űrmérnökként képviseli a hagyományos vonalat, a küldetés rakományfelelős tudósa egy 43 éves, háromgyermekes hongkongi rendőrtiszt, Li Csia-jing.

Ő az első hongkongi asztronauta, aki kijutott a világűrbe – ezt a tényt John Lee, Hongkong kormányzója is „történelmi” pillanatnak nevezte. Li számára az inspirációt Jang Li-vej, az első kínai űrhajós jelentette. Bár háttere szokatlannak tűnhet a mélyűri kutatások világában, a tudós pragmatikusan állt a lehetőséghez: „Ez egy ritka esély. Miért ne próbálnám meg?” – nyilatkozta a Hszinhua hírügynökségnek. Később, a kilövés előtt a CCTV állami televíziónak is beszélt a küldetés jelentőségéről: „Amilyen magasra száll a kínai űrhajónk, olyan magasra emelhetjük a fejünket.”

Felkészülés a Holdra

A hosszú távú űrbéli tartózkodás nem öncélú rekorddöntési kísérlet. 2021 óta Kína rendszeresen küld űrhajósokat féléves turnusokra a Tienkungra, ám a mostani, egyéves kísérlet egyértelműen a mélyűri utazások előszobája. A súlytalanság emberi szervezetre gyakorolt hatásainak megértése elengedhetetlen, ha az emberiség tartósan meg akar vetni a lábát más égitesteken.

Richard de Grijs, az ausztráliai Macquarie Egyetem asztrofizikusa és professzora az AFP hírügynökségnek rámutatott a szintlépés technológiai oldalára is: „Egy év orbitális pályán mind a hardvert, mind az embereket más működési rendszerbe kényszeríti a program korábbi fázisainak rövidebb Sencsou-misszióihoz képest.” A professzor szerint ez világosan jelzi, hogy az ázsiai nagyhatalom tudatosan építi ki szakértelmét a hosszú távú űrbéli tartózkodás és a mélyűri felfedezések terén.

Újrainduló űrverseny

A háttérben pedig ott húzódik az egyre fokozódó tempójú, 21. századi űrverseny. Míg az Egyesült Államok a tervek szerint 2028-ban juttatna ismét embert a Holdra, Kína hivatalos célkitűzése a 2030-as dátum a legénységgel végrehajtott holdraszállásra. A mostani misszió, és a kifejezetten holdi utazásokra tervezett Mengcsou űrhajó idén esedékes orbitális tesztrepülése mind ennek az évtized végi határidőnek rendelődik alá.

A Sencsou-23 küldetése így sokkal több egy sikeres kilövésnél. Azt jelzi, hogy az űrkutatás fókusza az eljutásról egyre inkább a túlélésre és a tartós jelenlétre helyeződik át. Egy év a Föld körül már nem csupán látogatás – az már kísérlet a beköltözésre. Forrás: https://www.bbc.com/news (2026,május 25.)