Nők, akik kívülről működnek és belül új életet keresnek

Havas Juli hősei általában nem látványosan elveszett emberek. Dolgoznak, gyereket nevelnek, gyógyítanak, kutatnak, utaznak, szerelmesek lesznek.

Kívülről sokszor minden a helyén van. A konfliktus éppen abból születik, hogy belül már nincs.

Ez köti össze legerősebben a Nincs Hold, ha nem nézed, a Papírbabák és a Második csillag jobbra történeteit. Más korosztályok, más helyszínek és más élethelyzetek jelennek meg bennük, de újra és újra ugyanahhoz a kérdéshez jutunk: meddig lehet fenntartani egy életet csak azért, mert már megszoktuk?

Az orvos és az író

Havas Juli mögött Dr. Szalai Zsuzsanna tüdőgyógyász áll. Az írói nevet eredetileg azért választotta, hogy az orvosi és az irodalmi tevékenységét külön tudja választani.

A két világ azonban mégsem független egymástól.

Az orvosi munka jelentős része emberi történetek meghallgatásából áll. Nem elég tudni, mi a tünet: meg kell érteni, hogyan jutott el valaki odáig. Milyen előzmények, döntések, körülmények és kapcsolatok állnak a jelenlegi állapota mögött?

Havas Juli regényeiben ugyanez a kíváncsiság jelenik meg. Szereplőit nem egyszerűen jó vagy rossz döntéseik alapján ítéli meg, hanem azt próbálja megmutatni, miért lettek olyanok, amilyenek.

Egy sikeres orvos, aki a saját életével nem boldogul

Az első regény, a Nincs Hold, ha nem nézed főhőse, Anna zűrös, önbizalomhiányos kamaszból válik előbb nővérré, majd sikeres orvossá. A szakmájában kompetens, céltudatos nő, a magánéletében azonban hosszú időre beleragad egy nős férfival fenntartott kapcsolatba.

Ez az ellentmondás adja a történet egyik legerősebb rétegét. Lehet valaki rendkívül sikeres az élet egyik területén, miközben egy másikban újra és újra ugyanazokat a hibákat követi el?

A regény a Covid-járvány alatt játszódik, így belülről mutatja meg a kórházi világ feszültségeit is. A járvány azonban inkább szélsőséges háttérhelyzet: felgyorsítja azokat a folyamatokat, amelyek Annában már korábban is dolgoztak. A valódi történet az önbecsülésről, a kötődésről és arról szól, mi kell ahhoz, hogy valaki végre ne csak felismerje, hanem meg is változtassa azt, ami régóta nem működik az életében.

Papírbabák: lehet egyszerre több helyen otthon lenni?

A Papírbabák más irányból közelít az identitáshoz. Főhőse, Viola orvosként járja a világot Amszterdamtól Tel Avivon át New Yorkig. Új országokban próbál életet építeni, közben azonban végig magával viszi Erdélyt, a régi kapcsolatokat és egy korábbi szerelem emlékét.

A regény így nemcsak egy nő története, hanem a kivándorlás és a többes kötődés élményéről is szól. Mit jelent az otthon annak, aki már régóta máshol él? Megmaradhat-e ugyanolyan erősnek a kapcsolat azzal a hellyel, ahonnan elindultunk? És ha máshol építünk fel egy új életet, attól a régi otthon elveszíti-e a jelentőségét?

A Papírbabák egyik érdekes gondolata éppen az, hogy erre nem feltétlenül kell választani.

Az ember több helyhez is kötődhet egyszerre. A földrajzi távolság nem feltétlenül szünteti meg a kulturális, családi és érzelmi kötődést – viszont idővel mindkét helyhez másképpen kezdünk tartozni.

Mit örököltünk, amit nem kértünk?

A Második csillag jobbra még több irányból vizsgálja ugyanezt a kérdést. Több élet fonódik össze benne: megjelenik egy középkorú pár, amely az online társkeresés bizonytalanságai között próbál közelebb kerülni egymáshoz, egy alkohol- és drogproblémákkal küzdő fiatal ügyvéd, valamint egy neurobiológus, aki az anyaság és a szakmai ambíciói között próbál egyensúlyt találni.

Első pillantásra kevés közös van bennük. Valójában mindannyian azzal szembesülnek, hogy az életüket nem teljesen üres lapról kezdték.

Családi mintákat, kötődési módokat, félelmeket, elvárásokat és konfliktuskezelési stratégiákat hozunk magunkkal. Ezek egy részét észrevesszük, más részüket csak akkor, amikor ugyanaz a probléma már sokadszor jelenik meg az életünkben.

A regény egyik fontos kérdése ezért az, hogy az örökölt minta vajon sorsot jelent-e.

Havas Juli történeteiben inkább lehetőségként jelenik meg, hogy a múlt megértésével bizonyos automatizmusokból ki lehet lépni. Nem lehet megváltoztatni, honnan érkezünk, de változhat az, hogyan folytatjuk.

Nők, akiknek egyszerre kellene mindennek lenniük

A három regény egyik legerősebb közös témája a női szerepek közötti feszültség. Havas Juli nem hibátlan, minden helyzetből győztesen kilépő nőalakokat ír.

Szereplői sokszor rosszul választanak. Túl sokáig maradnak egy kapcsolatban. Nem mondják ki, amit kellene. Megpróbálnak egyszerre megfelelni a munkában, a családban, a párkapcsolatban és saját maguknak. A modern női élet egyik sajátos ellentmondása jelenik meg ebben.

Az önállóság lehetősége minden korábbinál nagyobb, miközben az elvárások egy része nem tűnt el. Karriert kellene építeni, jelen lenni a családban, jó anyának, társnak és lehetőleg kiegyensúlyozott embernek maradni.

A Második csillag jobbra kutatónőjének történetében különösen erősen jelenik meg ez a konfliktus: mi történik, ha valaki nem akar választani a hivatása és az anyasága között, miközben a környezet mégis folyamatos választásra kényszeríti?

A függőség nem mindig látványos

A legújabb regény másik fontos témája a függőség. Havas Julit azonban kevésbé a látványos összeomlás érdekli, mint az az időszak, amikor kívülről még szinte semmi nem látszik. Valaki továbbra is dolgozik. Elvégzi a feladatait. Gondoskodik a családjáról. Találkozókra jár. Kívülről működőképesnek látszik.

Közben viszont az alkohol vagy más szer egyre fontosabb szerepet tölt be abban, hogyan kezeli a feszültséget, a szorongást vagy a magányt.

Különösen érdekes ebből a szempontból a női függőség, amely sokszor hosszú ideig rejtve maradhat. Nem feltétlenül látványos társadalmi lecsúszással kezdődik. Lehet egy esti ital a nap lezárására, majd fokozatosan egy olyan eszköz, amely nélkül már egyre nehezebb megnyugodni.

A regény ezt sem különálló problémaként kezeli. A függőség mögött kapcsolatok, családi minták, teljesítménykényszer és megküzdési nehézségek jelennek meg.

És mi történik a szerelemmel ötven felett?

Havas Juli könyveinek másik érdekes sajátossága, hogy a középkorú szereplőknek is teljes érzelmi életet ad. Nem pusztán szülők vagy tapasztalt mellékszereplők.

Randiznak. Szerelmesek lesznek. Félnek a visszautasítástól. Rosszul kommunikálnak. Újrakezdenének, miközben már pontosan tudják, milyen fájdalmas tud lenni egy kapcsolat vége. A Második csillag jobbra online társkeresésen keresztül közeledő szereplőinél jól látszik ez az ellentmondás.

Az ember idővel nem feltétlenül lesz bátrabb a kapcsolatokban. Sokszor éppen ellenkezőleg: több veszteség, csalódás és tapasztalat van mögötte, ezért pontosabban tudja, mitől kell félnie.

Közben a kapcsolódás iránti igény sem tűnik el. Minél jobban szeretnénk elkerülni az újabb sérülést, annál könnyebb távol tartani azt is, akit valójában közel engednénk.

Három könyv, ugyanaz a kérdés

Havas Juli három regénye nagyon különböző történetekből építkezik. Van bennük Covid-osztály, emigráció, orvosi karrier, honvágy, hűtlenség, függőség, anyaság, tudományos pálya, online társkeresés és középkori újrakezdés.

A mélyükön azonban hasonló kérdés húzódik. Mennyire mi irányítjuk a saját életünket, és mennyit élünk abból automatikusan, amit a családunktól, a kapcsolatainkból vagy a környezetünktől kaptunk?

Szereplői nem feltétlenül teljesen új életet kezdenek. Sokkal inkább eljutnak oda, hogy más szemmel nézzenek arra, amelyben már benne vannak.

És talán ezért működnek ezek a történetek az orvosi, női vagy generációs témákon túl is. Mert az élet egy pontján sok ember szembesül ugyanazzal a kellemetlen kérdéssel: attól, hogy valami működik, biztosan jól is működik?