Kimerült keret, elmaradt értesítések: elakadt az Otthoni Energiatároló Program

Az energiatárolók otthoni telepítését ösztönző állami program célja világos volt: a napelemmel termelt áram nagyobb részét helyben lehessen tárolni és felhasználni, ahelyett, hogy az a hálózatba áramlana vissza. A gyakorlatban azonban a program jelenleg egy olyan állapotban ragadt meg, amelyben sem a pályázók, sem a kivitelezők nem tudnak érdemben tovább lépni. A helyzetet a Világgazdaság járta körül.

Több mint háromszoros túljelentkezés

A program első ütemét az akkori Energiaügyi Minisztérium hirdette meg. A 105,5 milliárd forintos keretből a becslések szerint mintegy 40 ezer háztartás kaphatott volna támogatást, egy igénylő legfeljebb 2,5 millió forint vissza nem térítendő összeget.

A kereslet azonban messze meghaladta a keretet. A cikk szerint 132 ezer pályázat érkezett, a Magyar Napelem és Napkollektor Szövetség (MNNSZ) közlése alapján pedig mintegy 134 ezer igény. A különbség önmagában jelzi a program népszerűségét, ám a matematika kérlelhetetlen: ha minden igénylő megkapná a maximális 2,5 millió forintot, az nagyjából 335 milliárd forintos keretet feltételezne, azaz a jelenlegi összeg háromszorosát.

A pályázásra jogosultak köre később kibővült: bekerültek azok a projekthelyszínek is, amelyeken gazdasági tevékenység folyik, valamint az egyházi ingatlanokban lakó magánszemélyek. Pontosították emellett a támogatható ingatlanok paramétereit és a műszaki feltételeket is.

A második ütem: meghirdetés és azonnali felfüggesztés

A program második ütemét eredetileg 2026. március 16-i indulással és 2026. szeptember 30-i zárással hirdették meg. A pályázatot azonban még az indulás napján felfüggesztették. A felfüggesztés visszavonásáig nem lehet új pályázatot benyújtani, és a már megkezdett, de még nem véglegesített igényléseket sem lehet lezárni. 

A felfüggesztésről a lap tájékoztatása szerint nem az áprilisi országgyűlési választások után létrejött Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium (GEM), hanem a kormány döntött, a keret kimerülése miatt. 

A pályázók bizonytalanságban

A leginkább kézzelfogható probléma azonban nem a második ütem elakadása, hanem az, hogy az első ütem sok pályázója máig nem kapott értesítést. 

A gyakorlati következmény súlyos: a pályázó nem tudja, várjon-e tovább, vagy fizesse ki saját zsebből a beruházást, amelyről esetleg utólag derül ki, hogy állami pénz járt volna hozzá. A döntést tovább nehezíti, hogy a kiszemelt kivitelező időközben már árat emelt. A késlekedés így pénzben is mérhető veszteséggé válhat a háztartások számára.

A kivitelezők felkészültek – egy álló programra

A bizonytalanság a szakma oldalán is érezhető. Egy kivitelező szerint sok pályázót nem értesítettek az előregisztráció eredményéről, és azok is hónapok óta megrekedtek, akik már megkapták a pozitív választ, mert a pályázati felület nem teszi lehetővé a továbblépést.

A cég a levelében részletesen leírta, mit épített fel a programra készülve:

„cégünk is több száz ügyféllel kötött előzetes megállapodást, munkatársakat vett fel a pályázatok kezelésére, marketingkampányokat indított, anyagbeszerzéseket tervezett, valamint kivitelezési és ügyintézési kapacitásokat alakított ki a program kiszolgálására. Mindez az éves üzleti tervezésünk része volt”

A leállás emiatt tervezési kockázatot jelent: az építőipari és villamosipari alapanyagok árai, valamint a munkadíjak közben változhatnak, így a hónapokkal korábban kalkulált ajánlatokat és szerződéses feltételeket idővel felül kell vizsgálni.

A szakterületen a cikk szerint mintegy 47 ezer vállalkozás készletezett be a kivitelezésre – ezt Kiss Ernő, az MNNSZ elnöke közölte az ATV keddi reggeli műsorában. Kiss bejelentette azt is, hogy a szövetség mintegy 300 tagvállalata kész megelőlegezni az energiatároló telepítésének költségét, hogy a folyamat elmozduljon a holtpontról.

Egy másik vitás pont: a visszatáplálási tilalom

A szövetség a program folytatásának kérésén túl egy külön ügyben is fellépett. Álláspontjuk szerint meg kellene szüntetni az 50 kilowattosnál nagyobb háztartási méretű kiserőművek hálózatra való visszatáplálási tilalmát.

A visszatáplálást jelenleg egy olyan eszköz akadályozza, amelyet a napelemtulajdonosoknak a beruházásuk költségének 5–10 százalékáért kellett felszereltetniük – ennek eltávolítását szorgalmazza az MNNSZ. Kiss Ernő szerint nem fogadható el teljesen az az érv, hogy a visszatáplálást a hálózat túlterhelésének elkerülése miatt tiltják, különösen egy olyan időszakban, amikor – ahogy fogalmazott – alig működik a Paksi Atomerőmű, és az országnak szüksége lenne erre az energiára is. A napelemesek ráadásul 2021 óta csak közzétételi eljáráson keresztül juthatnak új hálózati csatlakozáshoz.

Mit érdemes látni a jelenségből

A program körüli feszültség lényegében egyetlen alaphelyzetre vezethető vissza: a támogatás iránti igény sokszorosan meghaladta a rendelkezésre álló forrást, a döntéshozatal és a kommunikáció pedig nem tartott lépést ezzel. A második ütem újraindítása a keret bővítése nélkül a számok alapján nem reális, az első ütem pályázóinak kiértesítése viszont ettől függetlenül elvégezhető lenne. Addig a bizonytalanság költségét – emelkedő árak, elhalasztott beruházások, tervezhetetlen kapacitások formájában – egyszerre viselik a háztartások és a kivitelezők.