A média illúzióitól a test valóságáig

A kétezres évek hazai televíziózásának egyik legmeghatározóbb arca volt. A Mokka és a Megasztár egykori házigazdája azonban az elmúlt években csendes, de annál radikálisabb fordulatot hajtott végre a karrierjében és az életében egyaránt. A felületesség és az előre megírt kérdések világa helyett ma már a sejtszintű folyamatok, a longevity és a tudományosan megalapozott edukáció köti le a figyelmét. Erről a gyökeres átalakulásról Hámori Barbara Az Én Kék Zónám podcastjében beszélt meglepő őszinteséggel.

Tatár Csilla számára a hagyományos média keretei egy idő után már szűknek és hiteltelennek bizonyultak. Miután a TV2-től az MTV-hez igazolt, érezte, hogy a szakma iránya nem egyezik a belső értékrendjével. „Én nem fogok hazudni, én nem fogok előre megírt kérdéseket föltenni. Vigye oda a tiltólistáját, ahonnan hozta, de elém biztos ne tegye le” – emlékezett vissza arra a belső feszültségre, amely végül a független, online tartalomgyártás felé terelte.

Az ötlábú szék: a hosszú élet receptje

A podcast alapgondolata a „Kék Zóna” életmódra épül, amelynek öt alappillére van: a táplálkozás, a testmozgás, az alvás, a stresszmenedzsment és az emberi kapcsolódások. Bár az elvek általánosak, Csilla szerint a valóságban mindenkinél másképp működnek a finomhangolások. Számára a táplálkozás és a mozgás mindig is ösztönösen jelen volt, ám a valódi tudatosság csak azután érkezett el, miután a teste komoly vészjelzéseket kezdett küldeni.

Amikor a hormonok átveszik az irányítást

Bár gyerekkora óta lenyűgözte az anatómia, a táplálkozás és a test működése, saját fizikumának határaival csak a felnőttkor küszöbén, az anyasággal szembesült igazán. Addig szerencsés genetikájának és a mozgás iránti természetes vonzalmának köszönhetően sosem kellett extrém túlsúllyal küzdenie. A sport mindig is a mentális mentsvára volt annak a szorongó, önmarcangoló kislánynnak, aki megtanulta kizárni a külvilág zaját – például azt az orosz balett-tanárt, aki közölte vele, hogy vacsorára már csak egy almát ehet, vagy az úszóedzőt, aki azt javasolta, ne erőltesse a hátúszást, mert „lehúzza a feneke”. Ő azonban sosem vette magára ezeket a mondatokat annyira, hogy abbahagyja a mozgást.

Az első valódi biológiai sokkot az első várandóssága hozta el. Itt szembesült azzal a félelmetes tapasztalattal, hogy a puszta akaraterő tehetetlen a hormonális folyamatokkal szemben. „Én akkor életemben először értettem meg azt, hogy nem tudom irányítani, nincs akaratom a testem felett” – mesélte. Az extrém kívánósság odáig fajult, hogy képes volt lemenni a Pozsonyi úti cukrászdába, és egyszerre három dobostortát rendelni. A csaknem harminckilós súlygyarapodás után azt hitte, a szülőszobáról kilépve minden visszatér a régi kerékvágásba. A valóság azonban az volt, hogy a baba mindössze négykilós volt, ő pedig csak hat kilótól szabadult meg azonnal. A második terhességénél, kislánya születésekor is huszonöt kilót hízott, megtapasztalva, hogy a hormonok egyszerűen erősebbek az elhatározásoknál.

Kővé dermedt ízületek: a szülés utáni autoimmun válság

A második gyermeke, Mimi születése után a teste még drasztikusabb jelzést küldött. Minden előjel nélkül, egyik napról a másikra egy autoimmun eredetű ízületi gyulladás támadta meg a szervezetét. A fájdalom a nagy és kis ízületeket egyaránt érintette: a térdét, a csípőjét, a lábujjait. A laikus számára leginkább úgy írható le az állapot, mintha az izmok kihűlésével a test kővé dermedne.

„Éjszaka arra ébredsz föl, hogy nem tudsz megmozdulni. Mint a Kill Billben, úgy feküdtem, és az agyammal egyesével kezdtem el bemozgatni, hogy jó, akkor most valahogy megmozdítom a lábamat” – írta le a bénító éjszakákat. A fájdalom elől a futásba menekült, mert a mozgás ideiglenes felszabadulást hozott, de amint beült az autóba, és a teste megpihent, kiszálláskor szinte mozgásképtelenné vált. A szteroidos kezelések csak tüneti megoldást jelentettek. A valódi áttörést a radikális életmódváltás hozta el: az étkezés, az alvás és a mozgás teljes újraprogramozása, beleértve egy többéves vegán időszakot is, amely jelentősen csökkentette a szervezetében lévő gyulladást.

A kiszámíthatóság luxusa és a visszautasítások kora

Tatár Csilla sosem rejtette véka alá, hogy alapvetően zárkózott, a váratlan helyzeteket kifejezetten nehezen viselő alkat. A biztonságot számára a rutinok és a keretek jelentik.

Amikor a hagyományos médiából a YouTube-ra váltott, a függetlenség ára a folyamatos kiszámíthatatlanság volt. A Covid-időszak alatt volt olyan projektje, amellyel harminc különböző potenciális szponzornál prezentált, és mind a harmincszor személyesen kapott visszautasítást. Mivel nem volt menedzsere, a nemeket közvetlenül ő kapta meg és ez lelkileg óriási teher volt. Ilyenkor megengedi magának, hogy „lemenjen a gödör aljára”, hogy aztán főnixmadárként, gyorsan épüljön fel a kudarcokból.

A nagymama öröksége: a feltétel nélküli önszeretet

Csilla szerint a lelki egészség alapja egy olyan egyszerű, mégis sokak számára nehezen megfogható érzés: az önszeretet. Ezt a feltétel nélküli elfogadást gyermekkorában a nagymamájától kapta meg, aki számára mindegy volt, hogy a kis Csilla épp bevágja-e az ajtót, vagy megeszi-e a húslevest, egyszerűen tökéletes volt számára.

Amikor a nagymama 84 éves korában, rákban meghalt, nem csupán egy szeretett személyt veszített el, hanem azt az űrt is meg kellett tapasztalnia, hogy megszűnt az az ember a világon, akinek minden körülmények között hibátlan volt. „Azt mondtam, hogy ez így nem lehet, hogy nincs ilyen ember. És akkor elkezdtem magamat szeretni” – osztotta meg a legmélyebb belső motivációját. Ez az önszeretet nem a hibák tagadását vagy a kritikus gondolkodás feladását jelenti, csupán a folyamatos önostorozás és öngyűlölet tudatos leállítását.

A digitális kápó és a jó zsaru férj

Ezt az elfogadást igyekszik továbbadni saját gyermekeinek is. Nevelési elveit egyetlen gondolat vezérli: úgy bánni velük, ahogy azt gyermekként ő maga is szerette volna megkapni a szüleitől. Ennek ellenére a hétköznapokban rengeteg energiát emészt fel a szabályok betartatása. Csilla sokszor egy „digitális kápóként” tekint magára, aki folyamatos szélmalomharcot vív a képernyőidő miatt.

Otthon szigorú rendszabályok uralkodnak: este 9 után nincs digitális élmény, csak beszélgetés vagy könyvolvasás. Persze a valóság az, hogy 8:57-kor mindig elhangzik a klasszikus mondat: „van még egy játék, ami nyolc és fél percig tart”. Ilyenkor jön a jól ismert „háromig számolok” módszer. A helyzetet tovább bonyolítja a férjével, Ivánnal közös „jó zsaru, rossz zsaru” dinamika. Míg Csilla tartja a kereteket, férje sokkal engedékenyebb, ami mindennapos súrlódásokhoz vezet.

A táplálkozásban szerencsére kevesebb a konfliktus, bár a két gyereke szöges ellentéte egymásnak. Míg a fia a kimchitől a sashimin át mindent megkóstol, a kislánya sokkal válogatósabb. Csilla nem hisz a görcsös tiltásban: hétvégén jöhet a nutellás palacsinta, de a hétköznapokban mindig van kint magvakból és gyümölcsökből álló tálca.

Hajnali rutinok és a vörösfény-terápia

A kiszámíthatatlanság ellen a legfőbb fegyvere a hajnali rutin. A napjai korán indulnak egy mandulatejes, fehérjés kávéval, amit egy 40-50 perces otthoni edzés követ. Utána elkészíti a gyerekek reggelijét. Ha marad ideje, jön a vörösfény-terápia. Tisztában van vele, hogy a biohacking világában nehéz mérni egy-egy eszköz pontos élettani hatását, de számára már az a tíz percnyi nyugalom is paraszimpatikus idegrendszert nyugtató hatással bír.

Ez a fajta elemző tudatosság a hétköznapi vásárlásait is áthatja. Rendszeresen előfordul, hogy egy fél órát tölt el a patikában, ahol a ChatGPT segítségével egyesével elemzi ki a naptejek, tusfürdők és testápolók összetevőit, hogy elkerülje a káros parabéneket, illatanyagokat.

Áltudományok helyett evidencia: a Miura születése

Ez a kritikus, de megoldásközpontú gondolkodás vezette el saját márkája, a Miura megalapításához.

Egy öt éven át tartó, még a Covid előtt elkezdődött fejlesztési folyamat végén egy olyan ökoszisztémát hozott létre, amely kizárólag evidenciaalapú. Orvosokkal, gyógyszerészekkel, dietetikusokkal dolgozik együtt. Különös hangsúlyt fektet a mozgásra is: az edzéseket nem laikus influenszerek, hanem a SOTE-n és a Pécsi Tudományegyetemen végzett, komoly anatómiai tudással rendelkező gyógytornászok tartják. A termékfejlesztés során a legapróbb részletekre is odafigyeltek. Kerülik a bizonytalan minőségű ázsiai importot – ahol a szennyezettség olykor a megengedett érték sokszorosa lehet –, és például a kollagénjükhöz egy 30 kilométeres körzetben található, hazai ökogazdaságból szerzik be a bio csipkebogyót.

Génmutáció és termékfejlesztés

A termékek megalkotásakor saját egészségügyi tapasztalatait is beépítette a folyamatba. Egy teljes körű genetikai vizsgálat során derült ki számára, hogy rendelkezik a társadalomban viszonylag gyakori, de sokszor rejtve maradó MTHFR-génmutációval. Ez a genetikai eltérés nem betegség, de megakadályozza, hogy a szervezet hatékonyan alakítsa át a hagyományos folsavat. Ennek felismerése után döntött úgy, hogy a Miura termékeibe kizárólag a B-vitaminok és a folsav biológiailag aktív, metilált formája kerülhet bele, hogy azok számára is hasznosuljon, akik hasonló mutációval élnek.

A láthatatlan fal: a diszkalkulia

Adódik a kérdés: egy ennyire elhivatott, a sejtszintű folyamatokat, genetikai mutációkat és latin kifejezéseket fejből idéző ember miért nem választotta eredetileg is az orvosi vagy a kutatói pályát? A válasz egy sokszor félreértett és aluldiagnosztizált tanulási zavar: a diszkalkulia.

Számára a matematikai és fizikai képletek átláthatatlanok voltak. Az érettségin úgy ment át majdnem négyesre matematikából, hogy versként magolta be az egyenletek lépéseit, pusztán a logikai sorrendet memorizálva, anélkül, hogy a számok valódi összefüggéseit látta volna. Amikor felnőttként élelmiszermérnöki vagy a SOTE mentálhigiénés egyetemi képzései felé kacsingatott, az emelt szintű matematika érettségi követelménye áthatolhatatlan falként tornyosult elé. Ez a rendszerbeli merevség egy olyan akadály, amely szerinte ma is indokolatlanul zár el tehetséges embereket bizonyos segítő és tudományos szakmáktól.

A kompetencia határai: miért nem lesz egészség-coach?

Bár hatalmas tudást halmozott fel, határozottan elzárkózik attól, hogy egészségügyi coachként vagy tanácsadóként funkcionáljon. Hiába kap naponta üzeneteket, amelyekben a követői vérképeket, élethelyzeteket és leleteket küldenek neki tanácsot várva. Bár a bizalmat megtisztelőnek tartja, félelmetesnek is látja, hogy az emberek sokszor jobban bíznak egy online személyiségben, mint az orvosokban.

„Könyörgöm, ha valaki erre az e-mailre válaszol, és nem orvos, akkor annak ne higgyél, mert lehet, hogy jót mond, de mi van, ha nem?” – fogalmazta meg hitvallását. Szigorúan tartja a kompetenciahatárokat: ahogy egy influenszernek sem engedné meg, hogy felnyissa a mellkasát vagy levegye a vérét, úgy ő sem diagnosztizál másokat.

Negyvenegy évesen jött a feketeleves: a perimenopauza tabuja

A legnagyobb fizikai kihívást azonban nem a terhességek vagy az autoimmun betegség hozta el számára, hanem a váratlanul korán, mindössze 41 éves korában jelentkező perimenopauza. A társadalmi sztereotípiák szerint a menopauza az elhízott, mozgásszegény életmódot élő, dohányzó nők esetében jelentkezik korábban. Ő ennek a tökéletes ellentéte volt, mégis utolérte a biológia.

A tünetek rémisztőek voltak. Az addig megszokott kalóriadeficit és a kemény edzések ellenére öt kiló makacs zsír rakódott le a hasára. Az alvása teljesen tönkrement, heteken át mindössze hat percnyi mélyalvást rögzítettek az eszközei, miközben éjszakai izzadás és szomjúság gyötörte. A legijesztőbb azonban az „agyköd” volt. Egyik alkalommal vezetés közben pánikroham tört rá, mert hirtelen jobbra nézve azt hitte, elhagyta a kutyáját, majd percekig kellett gondolkodnia azon, hogy milyen nap van és hová indult egyáltalán.

Hormonpótlás és az életmód újraprogramozása

A megoldást végül az orvosi segítség, a hormonpótló terápia, valamint a táplálkozás és az edzésmódszerek teljes újragondolása hozta el. Bár kezdetben félt a gyógyszerszedéstől, a nőgyógyásza egy egyszerű analógiával győzte meg: ha valaki cukorbeteg, gond nélkül elfogadja az inzulint; ha magas a vérnyomása, beveszi a gyógyszert. Miért kellene egy nőnek szenvednie a hormonhiánytól?

A terápia mellett a szénhidrátok drasztikus csökkentése, a fehérjebevitel növelése, és a pulzuspörgető futás felváltása az ellenállásos, súlyzós edzésekkel (gyógytornászok vezetésével) mind kellettek a stabilitáshoz. A megfelelő alvás érdekében bevetette a GABA, a citromfű és a B6-vitamin kombinációját, valamint pótolta a laborvizsgálatok által kimutatott D-vitamin és B12-vitamin hiányát. 

A hétköznapi luxus, ami nem kerül pénzbe

Tatár Csilla története pontos látlelet arról, hogyan lehet a kontrollvesztésből, a fizikai mélypontokból és a szakmai visszautasításokból erőt meríteni. Amikor az interjú végén megkapta a korábbi vendégtől hátrahagyott kérdést, miszerint „mi az a hétköznapi luxus, ami nem kerül pénzbe?”, nem a drága utazásokat vagy a szépségápolási rutinokat említette.

Számára a legnagyobb luxus valami sokkal egyszerűbb, mégis rengeteg munkát igénylő állapot: az a képesség, hogy az ember megtanulja megszeretni és elfogadni önmagát úgy, hogy közben megőrzi a kritikus gondolkodását. És ahogy ő fogalmazott, ehhez ma már még csak drága terápiára sincs feltétlenül szükség, hiszen rengeteg ingyenes, fantasztikus podcast és edukációs tartalom áll rendelkezésre, amelyek végig tudnak kísérni ezen a sorsfordító úton.

Fotók: Tatár Csilla Facebook oldala