A király fia, akit egy vadkan ölt meg – Szent Imre herceg rövid élete

Egy vadászat, amely mindent megváltoztatott

„Ugyanebben az évben [1031] … István király fia, Henrik, az oroszok hercege, akit egy vadászaton vadkan hasított fel, siratni való módon szerencsétlenül járva meghalt.” Így örökítették meg a Hildesheimi Évkönyvek a magyar történelem első halálos kimenetelű vadászbalesetét. Az áldozat Szent Imre herceg volt, Szent István és Boldog Gizella fia, akit trónörökösnek neveltek – és aki 1031. szeptember 2-án egyetlen pillanat alatt kiesett a magyar dinasztia terveiből.

Imre halála nemcsak egy fiatal ember elvesztése volt: vele az István-i vérvonal továbbélésének utolsó esélye is odalett. A herceg életét és korát Szabados György, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa foglalta össze írásában.

Ki volt Imre herceg?

Szabados György írása rávilágít arra, hogy a herceget eredetileg nem Imrének, hanem Henriknek hívták: a két név ugyanazt a személyt takarja, és a Henrik volt az eredeti változat. A nevet anyai nagybátyja, a későbbi II. (Szent) Henrik német-római császár után kapta.

Születési éve vitatott. Az Érdy-kódex 1000-re teszi világra jövetelét, egy jezsuiták által hivatkozott breviáriumi hagyomány szerint viszont 1007-ben született – és a szerző szerint szüleinek életkora, családi környezete ez utóbbi dátum mellett szól. István és Gizella 995-ben kötött házasságából több gyermek született, közülük Imre nem az első volt. A késő középkori források legalább Ottó nevét megőrizték a gyermekként elhunyt testvérek közül.

Imre a szülők ismert nevű fiaként az anyai rokonságot idézte. Az Ottó nevet három német-római császár is viselte, Henrik-Imre pedig – ahogy említettük – Gizella bátyja után kapta a nevét. Születési helyeként a hagyomány Székesfehérvárt, az ország koronázó fővárosát jelöli meg.

A trónra készített herceg

Imre gondos nevelésben részesült, éppen az ő trónra való felkészítése hívta életre az első magyar államelméleti művet, az Intelmeket. Ebben István atyai hangon szól fiához:

„Immár itt az idő, amikor nemcsak pépes ételt kell adnunk neked, mert ez puhánnyá és kényeskedővé tehet … hanem néha karcos borral is meg kell itatnunk, hogy az ráirányítsa a figyelmedet azokra a dolgokra, amikre tanítalak.”

Személyiségének formálásában részt vett Gellért püspök, a később szentté avatott egyházi méltóság is, ami a fiatal herceg vallásosságát tovább mélyítette.

Szabados György ugyanakkor vitatja a legendákban megjelenő „szűzies” herceg képét. Az írás szerint az István-i vérvonal végső reménysége nem engedhette meg magának az önmegtartóztatás „fényűzését”. A herceg felesége is volt: a XIII. század végi Szent Margit-legenda alapján egy ismeretlen nevű bizánci hercegnő. A szüzesség motívuma a szerző szerint inkább Imre névadó nagybátyja, II. Henrik és Kunigunda gyermektelen házasságának hagyományából eredhet.

Hadvezér az orosz herceg címmel

Rövid életének utolsó szakaszában a herceg neve mellett a „dux Ruizorum”, azaz „oroszok hercege” méltóság olvasható a Hildesheimi Évkönyvekben. Szabados György szerint nem eldönthető, hogy Imre egy rusz-varég katonákból álló testőrség parancsnoka volt-e, vagy határőrizetre letelepített orosz etnikum katonai vezetését látta el – de bizonyos, hogy a cím nem puszta hercegi rangot, hanem hadvezéri szerepkört jelölt.

A méltóság említése az 1030–1031. évi magyar–német háborúkat követi az évkönyvben. Mindez azt jelzi, hogy István a hadvezéri életre neveléssel is felvértezte fiát – szó szerint megitatta a „karcos borral” –, és erről a német területeken is tudtak.

A halál és ami utána maradt

A herceg halálának pontos helyszíne ismeretlen; egyes templomok patrocíniumából kiindulva a bihari Igfon-erdő és a Bakony rengetege egyaránt szóba került. A Képes Krónika szerint Imre halálakor „kora ifjúságának virágjában volt”, ami a korabeli életkorszakolás alapján legfeljebb 25 évet jelenthetett.

Szabados György óvatosságra int a halál körülményeivel kapcsolatban. Bár a baleset jól jött a Német-Római Birodalmat 1024-ben megöröklő Száli-háznak – hiszen Imre anyai ágon akár császári ambíciókat is táplálhatott –, az írás szerint nem valószerű, hogy egy esetleges merénylet hét évet várt volna II. Konrád „megnyugtatásával”.

Imre herceg holttestét a fehérvári Szűz Mária Bazilikában helyezték örök nyugalomra – övé volt itt az első Árpád-házi temetés. A szerző szerint éppen Imre korai halála által vált a keresztény királyok középkori koronázó temploma dinasztikus temetkezési hellyé. Ugyanitt avatta szentté a herceget I. (Szent) László király 1083. november 5-én.

Egy villanásokban megmutatkozó alak

Szabados György írása szerint Szent Imre azok közé a történelmi szereplők közé tartozik, akik nem az események formálójaként, hanem elszenvedőjeként lettek híressé. Valódi énje alig egy-egy villanás erejéig mutatkozik meg: személyiségét az időnap előtti erőszakos halál, majd szentéletrajzának légies portréja fedi el.

Az egész történetet a Karthauzi Névtelen Érdy-kódexbeli sorai zárják, amelyek szerint Isten „szíz Szent Imre királt hamar annak előtte kivéve ez világból”. A herceg, akit apja karcos borral és Intelmekkel készített fel az uralkodásra, végül soha nem ült trónra – neve mégis évszázadokon át fennmaradt.

Fotó: szekesfehervar.hu