Lélegeztetőgépre kapcsolták a Velencei-tavat: drasztikus mentőakció jöhet a nyáron

Napi egy centiméter. Egy átlagos kánikulai napon ennyit veszít a vizéből a Velencei-tó. Ami egy mély vizű tenger esetében észrevehetetlen apróság, az egy sekély tó életében maga a visszaszámlálás. Az aszályos időszakok miatt a tó vízszintje történelmi mélypont közelében van, a szakemberek pedig már most felkészültek a legrosszabbra: a víz oxigénpótlására és a halak tömeges evakuálására.

Amikor a vízszintmérő szerda reggel mindössze 52 centimétert mutatott Agárdnál, világossá vált, hogy a Velencei-tó ökoszisztémája az idei nyáron komoly próbatétel elé néz. A szám önmagában is riasztó, de az igazi fenyegetést a fizika és a megváltozott klíma kíméletlen kombinációja jelenti.

Pálinkás Imre Pál helyzetértékelése szerint a tó vízgyűjtő területén idén rendkívül kevés csapadék hullott. Ennek következtében a tó „sosem látott alacsony vízállással” vág neki a várhatóan száraz és forró nyári hónapoknak. A vízveszteség üteme a sekély meder miatt drámai: egyetlen meleg nyári napon fél és egy centiméter közötti réteg párolog el a felszínről. Ha ezt a napi veszteséget kivetítjük, a legalacsonyabb vízállás valószínűleg csak szeptember végére vagy október elejére alakul ki.

Mesterséges lélegeztetés a mélyben

A helyzet odáig fajult, hogy az aktív emberi beavatkozás elkerülhetetlenné vált. A tó jelenleg legmélyebb pontjain – a dinnyési hullámtörőnél és az északi evezőspályánál – már be is üzemelték a levegőztető berendezéseket. Ezek a gépek szó szerint oxigént pumpálnak a vízbe, megpróbálva fenntartani a minimális életfeltételeket az egyre melegedő és sekélyesedő mederben.

Bár a kéthetente végzett hivatalos ellenőrzések alapján a víz minősége egyelőre megfelelő, a szakemberek feszülten figyelik a meteorológiai előrejelzéseket. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a tömeges halpusztulást nem feltétlenül a tartós, stabil hőség okozza. A legnagyobb veszélyt a kánikulát hirtelen megtörő nyári hidegfrontok jelentik, amelyek felkavarják az algásodó vizet, és pillanatok alatt kritikus szintre csökkentik az oldott oxigén mennyiségét.

Evakuálási terv az állatvilágnak

Ha a vízszint a jelenleginél is kritikusabbá válik, egy rendkívüli, utolsó mentsvárként szolgáló intézkedés léphet életbe: a mentőhalászat. Ez a gyakorlatban az állatvilág egy részének szelektív és mesterséges kimenekítését jelenti.

Az őshonos halfajokat kifogják, és biztonságosabb, mélyebb vizű közeli természetes élőhelyekre telepítik át, míg az invazív fajok sorsa a halhúsfeldolgozókban érhet véget.

A Velencei-tó jelenlegi küzdelme jóval túlmutat egyetlen nyár lokális vízhiányán. Élesen világít rá, mennyire sérülékenyek a sekély vizű természetes élőhelyeink a megváltozott csapadékeloszlás korában. Már nem elegendő pusztán figyelni a vízállást és várni az esőt; az ilyen ökoszisztémák fenntartása ma már folyamatos, gépekkel és evakuációs tervekkel támogatott válságkezelést igényel.