Két Jim, két Linda, két Betty: mit árulnak el rólunk a külön nevelt ikrek?

Két férfit Jimnek hívnak. Mindketten Linda nevű nőt vettek el, majd később mindketten Betty nevű nővel kötöttek új házasságot. Volt egy-egy Toy nevű kutyájuk és egy-egy James Alan nevű fiuk. Mindketten rágták a körmüket, és véletlenül ugyanazon a tengerparton nyaraltak.

A csavar az egészben: ez a két férfi testvér, egypetéjű ikrek, akiket születésükkor szétválasztottak, és csak 39 évesen találkoztak újra. Addig semmit sem tudtak egymásról. Az egybeesések sora annyira valószínűtlen, hogy első hallásra inkább hangzik regényötletnek, mint valós esettanulmánynak. Pedig a "Jim ikrek" néven ismertté vált páros Dr. Thomas Bouchard kutatásának résztvevője volt a Minnesotai Egyetemen, ahol személyiségteszteken figyelemre méltóan hasonló eredményeket értek el.

Miért éppen az ikrek?

Az ilyen történetek pontosan azért izgalmasak, mert egy nagyon régi kérdést tesznek fel újra és újra: mennyire vagyunk azok, akivé születtünk, és mennyire azok, akivé a környezetünk formál minket?

Az egypetéjű ikrek ehhez a kérdéshez adnak szokatlanul tiszta kiindulópontot. Egyetlen spermium és petesejt találkozásából jönnek létre, amely később két embrióra oszlik, ezért szinte minden génjük közös. Ritkák: körülbelül minden ezer születésből csak háromszor fordulnak elő. A kétpetéjű ikrek ezzel szemben két külön petesejtből származnak, és átlagosan génjeik felét osztják meg egymással – nem sokban különböznek a hétköznapi testvérektől.

Az ikerkutatás alapötlete ezen a különbségen nyugszik. Ha egy tulajdonságban az egypetéjű ikrek jobban hasonlítanak egymásra, mint a kétpetéjűek, az arra utal, hogy a génekéis szerepük van a kialakulásában.

Amit a gének megmagyaráznak – és amit nem

Nancy Segal professzor, a fullertoni Kaliforniai Állami Egyetem pszichológusa és viselkedésgenetikusa, az Ikervizsgálati Központ vezetője egész pályafutását ennek a témának szentelte. Maga is iker – igaz, kétpetéjű.

„Az ikrek lehetővé teszik számunkra, hogy megvizsgáljuk a genetikai és környezeti hatásokat bármely tulajdonság esetében – az intelligenciától kezdve a futási sebességen át a személyiségig, a magasságig és a testsúlyig” – mondta Segal professzor.

Hogy a gének befolyásolják a magasságunkat vagy a testsúlyunkat, talán senkit nem lep meg. A kutatások szerint azonban a hatásuk kiterjed sokkal személyesebb területekre is – olyanokra, amelyekről szívesen gondolnánk, hogy teljes egészében a saját döntéseink eredményei.

Segal professzor szerint az ikreket vizsgálták vallásosság, társadalmi nézetek – például a halálbüntetéshez való viszony –, droghasználat és pénzügyi viselkedés szempontjából is. Az Egyesült Államokban, Hollandiában és Ausztráliában végzett kutatások például azt találták, hogy az egypetéjű ikrek nagyobb valószínűséggel osztanak hasonló vallási nézeteket, mint a kétpetéjűek, különösen felnőttkorban.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy létezne "hit-gén". Segal professzor magyarázata szerint a gének nem eleve Istenben való hitre hajlamosítanak, hanem olyan összetett tulajdonságok keverékét befolyásolják – például az intelligenciát vagy az érzékenységet –, amelyek nagyobb valószínűséggel vezethetnek oda.

A külön nevelt ikrek: a legtisztább kísérlet

A kutatás legérdekesebb esetei azok, amikor az egypetéjű ikreket születésük után szétválasztották, és külön környezetben nőttek fel. Itt ugyanis a közös gének mellől kiesik a közös nevelés – vagyis megmutatkozik, mennyit tesz hozzá önmagában a genetika.

„Az egypetéjű ikrek, akiket külön neveltek, ugyanolyan hasonlóak, mint azok, akiket együtt neveltek. Ez azt mutatja, hogy a rokonok közötti hasonlóságot a genetikai hatások vezérlik, nem pedig a közös környezet” – mondta Segal professzor, kiemelve, hogy az agresszivitás és a hagyománytisztelet terén különösen szembetűnő ez.

Az egyik legismertebb eset Ann Hunt és Elizabeth Hamel története. Az ikerpárt szinte közvetlenül születésük után szétválasztották, és 78 évig nem találkoztak – ezzel a leghosszabb ideig külön élő ikrek Guinness-rekordját tartották. Ann az Egyesült Királyságban született és nevelkedett, Elizabeth az Egyesült Államokban élt. Amikor végre találkoztak, kiderült, hogy számos személyiségjegyet osztanak, és mindketten Jim nevű férfihoz mentek feleségül.

Vannak ennél is furcsább egybeesések. Segal professzor szerint egy külön nevelt ikerpár mindkét tagja ugyanazt a svéd fogkrémmárkát használta. Egy másik páros a minnesotai repülőtéren találkozott – mindketten hét gyűrűt, három karkötőt és egy órát viseltek. Egy Skóciában külön nevelt ikerpár mindkét tagja négy négyzetre vágta a pirítósát, de csak hármat evett meg belőle.

Segal professzor óvatos az értelmezéssel: ezek a szokások szerinte árulkodhatnak valamiről – például a tisztaságra való fokozott érzékenységről vagy az étvágy tudatos figyeléséről. „Mindannyian rendelkezünk különös szokásokkal, amelyek nem ok nélkül alakulnak ki, ezek valamilyen szinten rólunk árulkodnak” – fogalmazott.

És a szabad akarat?

Itt kezd kényelmetlenné válni a történet. Ha a génjeink ennyire messzire nyúlnak – a párválasztásig, a szokásainkig, akár a nézeteinkig –, marad-e valódi mozgásterünk a saját életünkben?

Segal professzor válasza óvatosan optimista. „Csak mert valaminek genetikai hatásai vannak, nem jelenti azt, hogy nincs cselekvési szabadságunk” – mondta. Példaként a válást hozza fel: olyan életeseményt, amelyet a genetika befolyásolhat, de nem határoz meg teljesen.

„Valószínűleg a nehéz személyiségek, a makacsság és az ehhez hasonló tulajdonságok terén jelen vannak, de a génjeink nem mondják ki: válás! Mi hozzuk meg a döntést a válásról” – fejtette ki. A gének tehát inkább hajlamokat adnak, mint parancsokat.

A professzor szerint a lényeg, hogy ne gondolkodjunk végletekben. „Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy teljesen a környezet formál minket. De szerintem ez tévedés” – összegezte.

A külön nevelt ikrek története végső soron nem arról szól, hogy elveszítettük volna a kontrollt önmagunk fölött. Inkább arról, hogy a "természet vagy nevelés" kérdés rossz módon van feltéve. A két Jim nem azért lett kísértetiesen hasonló, mert valami eleve eldöntötte minden lépésüket – hanem mert azonos kiindulóponttal, hasonló hajlamokkal indultak neki egy világnak, amely mindkettőjük felé hasonló ajtókat nyitott. A döntéseket akkor is ők hozták meg.

Az írás a BBC World Service CrowdScience című rádióműsorának egyik epizódja alapján készült.