November az ősz utolsó hónapja: a népi hagyományok szerint látható milyen tél vár ránk

Van egy régi szabály, amely első hallásra inkább talánynak tűnik, mint időjárási megfigyelésnek: „ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál”. November 11. és december 25. között hat hét telik el, a mondás mégis összeköti a kettőt, ráadásul fordított előjellel. Ha korán fagy, később enyhül az idő.

Ugyanez a logika tér vissza egy másik novemberi mondásban is: „ha Katalin kopog, a Karácsony locsog”. A november 25-i fagyos, kopogós időt a népi megfigyelés szerint latyakos, esős karácsony követi.

Ez a fajta hinta, vagyis az, hogy az egyik végletre a másik következik, a paraszti időjóslás egyik visszatérő gondolata. Novemberben különösen sűrűn jelenik meg, és ennek megvan az oka.

Egy hónap a két évszak határán

A november az ősz utolsó hónapja, és a hagyomány szerint nem is kell sok ahhoz, hogy átforduljon a télbe. A mondóka tömören így fogalmaz: „November, december, lábon áll a hóember.” Az őszi hónapok közül általában ez a legködösebb és a legcsapadékosabb, az első hó pedig jellemzően a hónap vége felé esik le.

A földeken ilyenkor már az utolsó terményeket is betakarítják. A gazdálkodó falusi emberek munkája a ház körüli teendőkre szűkül, a hónap vége pedig már a báloké. Ez a csendesebb időszak kedvezett a figyelésnek: a jelekből, amelyeket a természet mutatott, megpróbálták kiolvasni, milyen lesz a tél.

A jelek között ott van Márton madara, a holló is, amely ilyenkor bejön az erdőből, és élelem után kutatva ellepi a szántóföldeket. A hónap azonban nem csak komor képeket tartogat. Baranyában úgy tartják, hogy Szent Márton nyara még megörvendeztetheti a szegény embereket, vagyis november közepén is beköszönthet néhány váratlanul szép, enyhe nap.

Ugyanannak a napnak tehát két arca van. Márton a mondás szerint „olykor fehér lovon jár”, vagyis havat hoz, máskor viszont nyárias napokat. Ez a kettősség jól mutatja, mennyire bizonytalan volt a novemberi időjárás a megfigyelők számára is.

Jeles napok mint mérőpontok

A novemberi naptár tele van olyan napokkal, amelyek egyfajta ellenőrzőpontként szolgáltak:

Mindenszentek (november 1.), halottak napja (november 2.), Szent Hubertus (november 3.), Szent Márton (november 11.), Erzsébet (november 19.), Katalin (november 25.) és András napja (november 30.).

A legtöbb jóslat Mindenszentekhez kötődik, ami érthető, hiszen ez a hónap nyitánya. A népi megfigyelés szerint ha ezen a napon hó esik, az márciusig nem olvad el. Ha a nap nedves, lágy telet lehet várni, ha viszont száraz, kemény tél következik.

Márton napjához saját mondóka is tartozik, amely az egész hónapon végigvezet:

Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.

A versike egyszerre időjárás-előrejelzés és gazdasági figyelmeztetés. A havas Márton utáni farkasok a hosszú, kemény telet jelentik. Az András-napi hó pedig a már elvetett gabona miatt aggasztotta a gazdákat.

Amit a makk és a madarak árulnak el

A 100 éves naptár még tovább megy, és a jeles napokon túl az egész évszak jeleit is figyelembe veszi. Eszerint hosszú és kemény tél jön, ha:

• az október hideg volt, és a második felében délnyugatról érkező viharok voltak;
• a madarak ősszel kövérek;
• sok komló, makk és keménymagú gyümölcs termett;
• a november száraz, de nem fagyos.

Ebben a felsorolásban az időjárási jelek mellett a növény- és állatvilág is szerepel. A kövér madár és a bőséges makktermés a hagyomány logikája szerint arra utal, hogy a természet „készül” valamire. A száraz, fagymentes november a Mindenszentekhez kötött megfigyeléssel is egybecseng: mindkettő szerint a száraz ősz kemény telet hoz.

A tapasztalatainkból ered

Ezek a szabályok nem meteorológiai előrejelzések, és a hagyomány sem méri, milyen gyakran váltak be. A tapasztalat sűrítményei, amelyeket nemzedékek adtak tovább rímekbe és könnyen megjegyezhető mondásokba foglalva.

Talán éppen ezért érdekesek ma is. Megmutatják, hogyan rendezte el a falusi ember a bizonytalanságot. A jeles napok időpontjai mérőpontokká váltak, a ködből, a jégből, a hollóból és a makkból pedig adatsor lett. A november ebben a rendszerben nem egyszerűen az ősz vége volt, hanem a kérdés hónapja: mit hoz a tél?