Az érintés, amit senki sem ír receptre – A jelenlétünkkel a fehérvári kórházban is segíthetünk

Van egy egyszerű felismerés, ami az egész program mögött áll: a kórházban maradt csecsemőknek nem csak orvos kell. A megfelelő ellátás nem pótolja azt, amit egyébként a szülő karja ad – a közelséget, a nyugtató érintést, a kiszámítható emberi jelenlétet. Amikor a család átmenetileg nincs ott, éppen ez a réteg tűnik el a baba életéből, pedig fejlődés szempontjából ez sem mellékes.

Az ÉRINTŐK kezdeményezés erre a hiányra épül. A program augusztus közepe óta várja azok jelentkezését, akik kiválasztás és képzés után rendszeresen bejárnának egy hozzájuk közeli kórházba, hogy időt töltsenek az egyedül maradt csecsemőkkel. A szervezők országos hálózatot terveznek, amelyhez mintegy 4500 felkészített önkéntesre van szükségük – ehhez legalább 5000 jelentkezőt várnak, mert a kiválasztási és képzési folyamat során a szám csökkenni fog.

Miért nem elég a jó szándék?

A programnak van egy világos feltétele, és nem véletlenül hangsúlyozzák: nem egyszeri alkalomra keresnek embereket. Ez az a pont, ahol a kezdeményezés eldől.

Az érintés attól működik, hogy ismerős. Egy baba számára nem az a lényeges, hogy valaki egyszer bejön hozzá jó szándékkal, hanem hogy legyen valaki, aki jövő héten is ott lesz. A kíváncsiságból tett látogatás nem ártalmatlan, de nem is az, amire szükség van. A szervezők posztjukban ezért is fogalmaztak határozottan:

"Ne egyszeri alkalomra jelentkezzetek, ne a kíváncsiság hajtsa a jelentkezéseteket."

Itt válik el a lelkesedés a vállalástól. Sokan éreznek késztetést, hogy segítsenek – ez a program indulásából is látszik –, de a rendszeres bejárás más döntés. Munkaidő, távolság, kitartás kérdése. Éppen ezért kérik, hogy mindenki egyetlen kórházat válasszon: azt, amelyik a lakóhelyéhez a legközelebb esik, és ahová hosszabb távon is valóban be tud járni.

Egy hónap alatt országos ügy

Ami a program körül történt, önmagában is figyelemre méltó. A kezdeményezés hetek alatt vált egy kórház helyi ötletéből országos szintű programmá, ráadásul állami intézményeken belül. A szervezők ezt maguk is példa nélkülinek nevezik, és nagyrészt annak a láthatóságnak tulajdonítják, amit a közösség hozott létre az online térben.

Ez a mozzanat egyben a program egyik gyengeségére is rávilágít. A lájk és a komment könnyű, a heti bejárás nehéz. Az a kérdés, hogy a felmutatott lelkesedésből mennyi fordítható át tényleges, hosszú távú jelenlétté – és a 4500-as szám pontosan ezt a különbséget méri.

Hová lehet jelentkezni?

A hálózat a fővárostól a vidéki nagyvárosokig terjed. Budapest több klinikája és kórháza mellett többek között Pécsen, Szegeden, Debrecenben, Győrben, Miskolcon, Nyíregyházán, Szombathelyen, Veszprémben és Zalaegerszegen keresnek önkénteseket, de a lista kisebb városok intézményeit is tartalmazza.

Fejér vármegyében a székesfehérvári Szent György Egyetemi Oktató Kórház és a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház szerepel az érintett intézmények között – vagyis a program itt is működni fog, ha lesz elég ember, aki vállalja a rendszerességet.

Egy dolgot a szervezők külön kiemelnek: nem a kórházakat kell keresni. A jelentkezés kizárólag az ÉRINTŐK csoportján keresztül történik.

Mielőtt lelkesedésből döntenél

Ez a program nem attól működik majd, hogy hányan éreznek késztetést segíteni, hanem attól, hányan tudják ezt beépíteni a hetükbe. Ha fontolgatod, egyetlen kérdést érdemes feltenned magadnak: nem azt, hogy egyszer belefér-e az idődbe, hanem tudod-e hosszú távon vállalni?