A madár, amely hangosabb, mint egy légkalapács

A madárdal kutatásának több mint százéves hagyománya van. Tudjuk, hogyan változik a dallam, a hangmagasság, a ritmus, és azt is, hogy egyes fajok hogyan tanulják egymástól az éneket. Egy meglepően egyszerű kérdésről azonban sokáig alig volt használható adatunk: melyik madár milyen hangosan énekel?

Az NPR Short Wave tudományos podcast 2026. október 2-i adásában ismertetett kutatás 123 faj mérésével próbálta kitölteni ezt a meglepően nagy fehér foltot.

A probléma nem a hangmérő volt, hanem a madár

Egy álló hangfal hangerejét egyszerű megmérni. Egy éneklő madarat már kevésbé.

A hangerő ugyanis a távolsággal gyorsan csökken, ezért pontosan tudni kell, milyen messze van az állat a mérőműszertől. João C. T. Menezes és Jeffrey Podos, a Massachusetts Amherst Egyetem kutatói ezért hordozható precíziós zajszintmérőket és lézeres távolságmérőket vittek terepre.

2018 és 2025 között Massachusettsben és Brazíliában gyűjtötték az adatokat. A vizsgált 123 faj közül 113-nál korábban egyáltalán nem állt rendelkezésre megbízható hangerőmérés.

A végeredmény még a kutatókat is meglepte. A fajok maximális hangereje nagyjából 64 és 122 decibel között szóródott egy méteres távolságra standardizálva. A csaknem 58 decibeles különbség hangnyomás-amplitúdóban hozzávetőleg nyolcszázszoros eltérést jelent.

A skála egyik végén halk kolibrik álltak. A másikon olyan madarak, amelyek közelről nagyjából egy láncfűrész vagy pneumatikus légkalapács hangerejével vetekednek.

Két új kihívó érkezett

A csupasztorkú harangozómadár (Procnias nudicollis) 122 decibel fölötti hangot produkált, és hasonlóan extrém értékeket mértek a vöröslábú kígyászdaru, vagy seriema (Cariama cristata) esetében is.

Mindkettő új kihívója annak a fehér harangozómadárnak, amelyet Podos és munkatársai 2019-ben a világ addig dokumentált leghangosabb madaraként írtak le. A kutatók ezért ma már óvatosak a „világ leghangosabb madara” cím kiosztásával. Attól függően ugyanis, hogy az egyetlen legnagyobb kiáltást vagy több egyed átlagos maximumát vesszük alapul, eltérhet a győztes.

Biológiailag azonban nem is ez a legérdekesebb kérdés. Hanem az, hogyan képes egy állat ekkora hangot előállítani.

Nagy madár, nagy száj

A kutatók öt lehetséges magyarázatot teszteltek. Arra számítottak, hogy számíthat a testméret, a csőr nyithatósága, az élőhely sűrűsége, a repülési életmód és a párzási rendszer.

Az öt jelöltből végül kettő bizonyult következetesen fontosnak: a nagyobb test és a szélesebbre nyitható csőr.

Ennek van fizikai értelme. A nagyobb test több helyet ad a hangképzésben részt vevő struktúráknak, a széles csőrnyílás pedig hatékonyabban engedi kisugározni a hangenergiát.

A többi feltételezés viszont megbukott. Nem derült ki például, hogy a sűrű erdőben élő fajok általában hangosabbak lennének, és a párzási rendszer sem magyarázta következetesen az eltéréseket.

A vöröslábú seriema különösen kellemetlenül viselkedett az elegáns evolúciós magyarázatokkal: nyílt területen él és monogám, mégis a világ egyik leghangosabb madara.

De miért ordít ennyire?

Erre egyelőre nincs egyetlen jó válasz.

A madárdal többek között párkeresésre és területvédelemre szolgál. A nagy hangerő messzebbre viszi az üzenetet, de energiaigényes lehet, és a ragadozók számára is feltűnőbbé teheti az énekest. Ráadásul nem minden nagy madár hangos, és akadnak meglepően apró fajok, amelyek testméretükhöz képest elképesztő hangerőt produkálnak.

Az új vizsgálat ezért inkább az első nagy térkép, mint végső magyarázat. De van benne valami szórakoztatóan emberi tanulság is. Úgy látszik, az állatvilágban sem feltétlenül az beszél a leghangosabban, akinek a legtöbb mondanivalója van. Ehhez néha egyszerűen nagyobb száj kell.

A fotó illusztráció, a mesterséges intelligencia felhasználásával készült.