A GKI szerint kifulladt az olcsó munkaerőre épülő magyar növekedési modell: új fókuszok kellenek

Egy jó negyedév még nem jelent tartós fordulatot

A magyar gazdaság 2026 első negyedévében 1,7 százalékkal növekedett, ami három és fél éves csúcs, ám a kedvezőbb adat mögött továbbra is jelentős szerkezeti problémák húzódnak meg. A GKI Gazdaságkutató Zrt. kedden publikált, a magyar növekedési pályát régiós összevetésben vizsgáló elemzése szerint a következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb gazdaságpolitikai feladata az lesz, hogy a bővülés tartóssá váljon.

A kutatóintézet központi állítása, hogy ehhez nem elsősorban a kereslet további ösztönzésére, hanem versenyképes, nagyobb termelékenységű kapacitások létrehozására van szükség. Ez lényegében azt jelenti, hogy a vállalatoknak ugyanannyi munka és tőke felhasználásával több, illetve nagyobb értékű terméket vagy szolgáltatást kellene előállítaniuk.

A régiós előny néhány év alatt hátránnyá vált

A GKI által bemutatott adatok alapján 2014 és 2019 között Magyarország még a régió harmadik leggyorsabban növekvő gazdasága volt, évi átlagosan 4,2 százalékos bővüléssel. A folyamat 2022 után fordult meg: a hazai növekedési pálya ellaposodott, 2025-ben pedig Magyarország 0,5 százalékos teljesítménnyel a régió leglassabban növekvő gazdasága lett. A térség átlaga ugyanebben az évben 1,9 százalék volt, vagyis közel négyszerese a magyar ütemnek.

Az elemzés szerint az elmúlt tizenöt év egészét tekintve, euróban számolva Magyarország mutatta a leglassabb gazdasági bővülést a régióban, és az uniós átlagtól is jelentősen elmaradt. Bár a gazdaság 2010-hez képest növekedett, a legtöbb térségi versenytárs gyorsabban haladt: a vizsgált országok közül csak Szlovákia teljesített gyengébben, miközben Románia és Lengyelország tartósan gyorsabb felzárkózást mutatott.

Miért nem mindegy, milyen pénznemben mérik a növekedést?

A forintban kifejezett nominális növekedés azt mutatja meg, mennyivel emelkedett a gazdaság pénzben számított teljesítménye, ebben azonban az áremelkedés hatása is megjelenik. A GKI értékelése szerint a forintban látható bővülés jelentős részét az infláció fűtötte, ezért ez a mutató önmagában nem ad pontos képet a tényleges felzárkózásról.

Az elemzés ezért a vásárlóerő-paritáson, vagyis PPS-ben mért adatokat is vizsgálta. Ez a mutató az országok eltérő árszínvonalát korrigálja, így közelebb visz annak megértéséhez, hogy az adott gazdasági teljesítmény valójában mennyi termék és szolgáltatás megvásárlását teszi lehetővé. A GKI szerint a PPS-alapú összehasonlítás is a magyar gazdaság viszonylagos lemaradását támasztja alá.

A reálnövekedés és a vásárlóerő alapján mért felzárkózás közötti különbség a kutatóintézet értelmezésében azt jelzi, hogy a termelés bővülése csak korlátozottan jelent meg a tényleges jólét emelkedésében. Ebben az alacsony termelékenységnövekedés mellett szerepe van annak is, hogy a külföldi működőtőke által meghatározott, tőkeintenzív ágazatokban létrejövő hozzáadott érték jelentős része nem közvetlenül a belföldi jövedelmeket gyarapítja.

Kevesebb keresletélénkítés, több termelékenység

A GKI szerint 2022 után egyre világosabbá vált, hogy kimerült az úgynevezett extenzív növekedési modell. Ez a megközelítés elsősorban új munkaerő és tőke bevonásával növeli a gazdaság teljesítményét, nem pedig azzal, hogy a meglévő erőforrásokat hatékonyabban használja fel.

A költségvetésből és az uniós forrásokból származó többletkereslet ezért egyre kevésbé képes tartós GDP-növekedést előidézni – állapította meg a gazdaságkutató. Ha ugyanis a hazai kínálat nem tud hatékonyan alkalmazkodni a növekvő kereslethez, a többletpénz egy része magasabb árakban vagy növekvő importban jelenik meg, nem pedig nagyobb belföldi termelésben.

Ez magyarázza, miért helyezi a GKI a hangsúlyt a kapacitások minőségére. A technológiai fejlesztés és a magasabb szintű tudás alkalmazása ugyan nem feltétlenül hoz azonnali keresleti lökést, de az elemzés logikája szerint hosszabb távon ezek teremthetik meg a tartósabb növekedés alapját.

Már a szolgáltatások adják a növekedés motorját

A magyar gazdaság ágazati szerkezete közben fokozatosan átalakult. A GKI számításai szerint 2016 óta elsősorban a szolgáltatások húzzák a gazdasági növekedést, miközben az ipar és az építőipar hozzájárulása csekély maradt, egyes években pedig ezek az ágazatok vissza is fogták a bővülést.

A korábbi kormányzat újraiparosítási stratégiájában kiemelt támogatást kapó ipar a kutatóintézet értékelése szerint nem tudott tartós húzóágazattá válni. Az építőipar teljesítménye pedig azért maradt erősen ingadozó, mert jelentős mértékben függött a nagy állami infrastrukturális megrendelésektől.

A szolgáltatások térnyerése ezért nem csupán ágazati statisztika, hanem a lehetséges új növekedési modell egyik alapja lehet. A GKI szerint Magyarországnak a globális értékláncok magasabb hozzáadott értékű szakaszaihoz, különösen a szolgáltatószektoron keresztül kellene erősebben kapcsolódnia. A globális értéklánc azt a nemzetközi rendszert jelenti, amelyben egy termék vagy szolgáltatás fejlesztésének, előállításának és értékesítésének különböző szakaszai több ország között oszlanak meg.

A növekedés minősége lesz a döntő

A 2026 eleji adat azt mutatja, hogy a többéves stagnálás után ismét bővült a magyar gazdaság, de a GKI elemzése alapján a tartós felzárkózáshoz önmagában nem elegendő a fogyasztás vagy az állami kiadások élénkítése. A meghatározó kérdés az, hogy létrejönnek-e olyan technológia- és tudásvezérelt vállalati kapacitások, amelyek nemzetközileg is versenyképesek, és a megtermelt hozzáadott érték nagyobb része jelenik-e meg a hazai jövedelmekben.

A kutatóintézet következtetése szerint a gazdaságpolitikai váltás tétje nem pusztán a GDP gyorsabb növelése. A valódi kihívás az, hogy a bővülés a régiós felzárkózást és az életszínvonal érzékelhető javulását is szolgálja.