Buza Marianna: a coach is csak addig visz el valakit, ameddig maga is eljutott

2011-ben egy humánerőforrás-képzés óráján egy meghívott szakember tartott foglalkozást a csoportnak. Buza Marianna nem elsősorban az elhangzottakra figyelt, hanem arra, hogyan változik meg a jelenlévők kapcsolódása abban a térben, amelyet a coach megteremtett. Ott fogalmazódott meg benne, hogy ő is ezt szeretné csinálni.

A székesfehérvári szakember ma EMCC Senior Practitioner minősítésű coach és mentor, business és team coach, coach szupervizor, valamint az EMCC Magyarország elnöke. Pályájáról, döntéseiről és arról, mit jelent számára a segítés, a Lumora Humans portrébeszélgetésében mesélt. A Lumora Humans az a szakmai közösség, amelyhez Buza Marianna csatlakozott, így a beszélgetés egyben ennek a döntésnek a hátterét is bemutatja.

Amikor arról kérdezték, kicsoda valójában, nem a címeit sorolta. Egy nőről beszélt, akinek szüksége van a csendre, a meditációra, a jógára és az önmagával töltött időre, miközben erős benne a vágy, hogy emberekhez kapcsolódjon és közösséget építsen. Édesanya, feleség, vállalkozó és vezető. A beszélgetésben többször visszatért ugyanahhoz a gondolathoz:

„Jól szolgálni. Nem szolgálóvá válni, hanem jól szolgálni.” – mondta Buza Marianna a Lumora Humansnak.

A kávé, amelyből több lett

A mások felé forduló figyelem már jóval a coachképzés előtt jelen volt az életében. Ismerősei gyakran egy kávé vagy egy beszélgetés ürügyén keresték meg, aztán olyan történetek kerültek elő, amelyeket talán a hozzájuk legközelebb állóknak sem mondtak el.

Sokáig maga sem értette, miért éppen hozzá fordulnak. Később arra jutott: az emberek biztonságban érezték magukat mellette, mert nem kellett attól tartaniuk, hogy megítéli őket, vagy azonnal meg akarja oldani helyettük a problémájukat.

Első coachingképzését 2015-ben végezte el. Elmondása szerint ezzel nemcsak egy új szakma nyílt meg előtte, hanem önmagára is másként kezdett tekinteni.

„Ahhoz, hogy önmagunk tudjunk lenni, nem valamit kell keresni, hanem el kell kezdenünk lebontogatni magunkról azt, amit magunkra tettünk” – fogalmazott.

Úgy látja, életünk során sok mindent megtanulunk arról, milyennek kellene lennünk és mit jobb magunkban tartanunk, a coachingban pedig valaki először merheti megkérdőjelezni azt, amit addig megváltoztathatatlannak hitt magában. Számára különösen sokat jelent, amikor egy ügyfél ki tud mondani valamit, amit régóta szégyellt. Ilyenkor nem a történet súlyát látja elsőként, hanem a bátorságot. Fontosnak tartja, hogy egy kapcsolatban a haragnak, a szomorúságnak és a bűntudatnak is helye legyen, ne csak az örömnek.

A kérdés, amely irányt váltott

Pályája egyik legfontosabb fordulópontja nem egy újabb képzés vagy elismerés volt, hanem egy kérdés, amelyet önmagának tett fel: honnan tudhatja, hogy amit coachként jó szándékkal tesz, valóban a másik ember javát szolgálja?

Sokáig úgy gondolta, szabadúszóként a saját értékrendje és szabályai szerint is jól működhet. Aztán ráébredt, hogy a saját meggyőződései nem feltétlenül elegendők a hibák észrevételéhez, hiszen mindenkinek vannak vakfoltjai és feldolgozatlan történetei. Ettől kezdve már nem egyszerűen jobb coach akart lenni, hanem olyan szakember, aki folyamatosan ránéz a saját működésére.

„Nem azért szerettem volna minősített coach lenni, hogy elismerésem legyen. Magam miatt szerettem volna. Mert ez egy olyan út, ahol folyamatosan szembe kell néznem önmagammal.”

Egy másik mondata a felelősségről szól, amelyet azok iránt érez, akik rábízzák magukat:

„Csak addig tudok valakit elvinni, ameddig már én is elmentem.”

Az EMCC Magyarország elnökeként fontosnak tartja, hogy a coaching professzionális, etikai és szakmai keretek között működjön. Meggyőződése szerint a szakmának a jelenleginél nagyobb szerepe lehetne a mentális jóllét támogatásában, a megelőzésben és akár az oktatásban is, ehhez azonban a coachingnak magának is komolyan kell vennie a saját felelősségét.

Megélni a hivatásból

Története kevésbé ismert része a vállalkozói oldal. Ebben közgazdasági és vállalkozási háttere segítette: a pénzügyi tervezés és az üzleti gondolkodás neki természetesebb volt, mint sok más segítőnek.

Tapasztalata szerint sok jól felkészült coach számára nem a szakmai tudás a legnagyobb akadály, hanem az ügyfélszerzés, a marketing, az árazás, a pénzügyi tervezés és a működéshez szükséges rendszerek kialakítása.

„A segítői én segíteni akar. Nem ezekkel a dolgokkal akar foglalkozni.”

Úgy látja, sokan ezért megtartják főállásukat, és mellette vállalnak coachingfolyamatokat, nem felkészültségük hiánya miatt, hanem mert a vállalkozásépítés bizonytalansága visszatartja őket. Buza Marianna szerint a hivatás szeretete nem jelenti, hogy a szakembernek le kellene mondania a kiszámítható, anyagilag stabil életről. Éppen ez a stabilitás teheti lehetővé, hogy hosszú távon jelen tudjon lenni mások számára.

Alkotói szövetség

A Lumora Humanshoz való csatlakozását nem pusztán vállalkozói lehetőségként írta le. Szakmai identitását és vállalkozói tapasztalatát már korábban megszerezte. Azt hiányolta, hogy legyen egy háttérrendszer és közösség, amelyben a coachingra összpontosíthat, a működéshez szükséges feladatokban pedig támogatást kap.

Ennél is fontosabb számára egy olyan kapcsolódás, amelyben a tagok nem versenytársként tekintenek egymásra, és mindenkinek megmarad a saját szakmai arculata. Erre a „creationship” kifejezést használja, alkotói szövetségként beszél róla.

„Úgy tudunk együtt ragyogni, hogy mindenkinek a csillogása ugyanúgy látszik.”

Az üzleti működés és a szakmai értékek összeférhetőségét egy mondatban foglalta össze: „Valahol a szívet érzem az üzlet mellett.”

A közösség számára azt is jelenti, hogy nem kell mindig annak lennie, aki ad, támogat és másokat megtart. Néha ő maga is támaszkodhat valakire – és ezzel kap új jelentést az a mondat, amellyel bemutatkozott: jól szolgálni, nem szolgálóvá válni.

Kép: buzamarianna.hu