Klímakérdés: a nyaraló közönség rugalmas, de poltikai kérdést csinálnak a takarékosságból

Egy szálloda folyosóján egyszerűnek tűnő kérdés lóg a levegőben a hőkupola napjaiban: ha a recepció megkér, hogy vedd feljebb pár fokkal a klímát, megtennéd? A válasz első hallásra magától értetődő – de kiderül, hogy egyáltalán nem az. Sokkal inkább azon múlik, hogyan kérik.

A Balatoni Turizmus Szövetség 200 nyaralót kérdezett meg Tihanyban, Balatonfüreden és Siófokon arról, hogyan reagálnának, ha a szálláshely a légkondicionáló mérséklésére kérné őket. A felmérés nem reprezentatív – a szervezet maga is inkább „balatoni hangulatjelentésnek” nevezi –, mégis érdekes lenyomatot ad arról, hogyan gondolkodunk komfortról és energiáról a hőségben.

A többség alkuképes – ha van értelme

A legmarkánsabb tanulság, hogy a vendégek nagy része nem elutasító. Fekete Tamás, a szövetség elnöke szerint a megkérdezettek mintegy 80 százaléka hajlandó valamilyen kompromisszumra, ha rendkívüli helyzetről van szó, vagy ha a kérésnek jól érthető, közösségi oka van.

A gyakorlatban ez leginkább a beállított hőmérséklet finomhangolását jelenti.

„A legtöbben a klíma beállított hőmérsékletén hajlandók változtatni: a válaszokban az 1-6 fokos visszavétel jelent meg leggyakrabban” – mondta Fekete Tamás.

Vagyis nem a klíma kikapcsolásáról van szó, hanem néhány fokról – arról a sávról, amelyet a vendég többnyire észre sem vesz, a hálózat vagy a szálloda energiamérlege viszont annál inkább.

Három vendégtípus egy recepció előtt

A felmérés alapján a nyaralók nagyjából három csoportra oszlanak, és ez a bontás sokat elmond arról, hogyan érdemes egyáltalán megfogalmazni egy ilyen kérést.

A megkérdezettek mintegy 20 százaléka eleve figyel az energiafogyasztásra. Ők külön kérés nélkül is takarékoskodnak, és a szövetség szerint alapvetően pozitívan fogadják a szálláshelyek környezetvédelmi kezdeményezéseit.

A legnagyobb csoport, körülbelül 45 százalék, feltételesen együttműködő. Maguktól nem kezdeményeznek, de ha megkérik őket – és látják a kérés értelmét –, hajlandók visszavenni a klímából. Fekete Tamás szerint a tihanyi felmérésben éppen ez a csoport adta a többséget.

A harmadik, nagyjából 35 százalékot kitevő csoport számára a komfort az első. Az ő logikájuk egyszerű: ha a szállás árában benne van a légkondicionálás, akkor használni is szeretnék. Egy rendkívüli hőség vagy az energiafogyasztás önmagában nem feltétlenül győzi meg őket arról, hogy változtassanak.

A kérés hangneme is számít

A felmérés egyik legérdekesebb pontja nem szám, hanem megfigyelés: nem mindegy, mit hall a vendég. Ha csak annyit, hogy „takarékoskodjunk az energiával”, kevésbé együttműködő, mint ha azt is elmondják neki, miért.

A hálózat túlterhelésének elkerülése, egy rendkívüli hőhullám vagy a szálloda konkrét fenntarthatósági céljai olyan indokok, amelyekkel a többség tud mit kezdeni. Az általános, elvárásszerű felszólítás viszont ellenállást szül.

Van itt még egy réteg, amely túlmutat a nyaralásokon. A kérdőív egyszerűbb változatát a szövetség online is közzétette, és az érkező reakciók egy másik jelenségre világítottak rá: az energiatakarékosságról szóló beszélgetésekben többen hamar politikai kérdést láttak, és a zöld szempontokat is gyakran politikai alapon ítélték meg.

Ez azt jelzi, hogy a fenntarthatóságról nálunk továbbra is érzékenyen beszélünk – néha akkor is, amikor a tét mindössze néhány fok egy hotelszobában.

Mit jelent ez valójában?

A balatoni kép azt mutatja, hogy a fenntarthatóság a turizmusban egyre kevésbé technológiai, egyre inkább kommunikációs kérdés. A szálláshelyek zöldülése lassan nem választás, hanem adottság; a valódi feladat az, hogyan adják ezt el.

A felmérés tanulsága szerint a moralizáló üzenet elzárja a vendéget, a konkrét, indokolt kérés viszont partnert csinál belőle. Vagyis a döntő pillanat nem a klíma távirányítójánál, hanem a recepciónál dől el – abban a mondatban, amelyet a vendég a kérés mellé kap.

Fotó: illusztráció