Az okostelefonból egyre több cég vesz el funkciókat, hogy gyereknek lehessen adni. A kínálat a teljes tiltástól a folyamatos megfigyelésen át a vezetékes telefon újragondolásáig terjed. A döntés kevésbé technikai, mint elsőre látszik.
Manapság egy átlagos okostelefon funkcióiból inkább elvenni kell ahhoz, hogy nyugodt szívvel gyerek kezébe adhassuk. Nem a képernyő vagy a kamera a probléma, hanem minden, ami ezeken túl elérhető. A gyerekeknek szánt telefonok piaca lényegében a hiányra épül: arra, hogy mi marad ki, és ki dönti el, mikor kerülhet vissza.
A TechCrunch friss összeállítása egy gyorsan növekvő piacot mutat be. Egyre több cég fejleszt kifejezetten gyerekeknek szánt készülékeket, mert egyre több szülő tart a korlátlan okostelefon-használat következményeitől. Ezek az eszközök kívülről sokszor alig különböznek egy hagyományos modelltől: van érintőképernyőjük, kamerájuk, lehet velük telefonálni és üzenetet küldeni. A valódi különbség a szoftverben rejlik.Hiányzik vagy erősen korlátozott a böngésző, a közösségi média és az alkalmazásbolt, a többi funkciót pedig a szülő egy társalkalmazásból felügyelheti.
Ugyanaz a félelem, háromféle válasz
A gyártók közös kiindulópontja az aggodalom, a megoldásaik azonban három jól elkülöníthető irányba ágaznak.
Az első a kizárás. A Gabb eszközein nincs közösségi média, böngésző vagy alkalmazásbolt. Marad a hívás, az üzenetküldés, néhány előre telepített alkalmazás – például kamera, naptár és számológép –, valamint egy zenei könyvtár, amelyet a cég „gondtalannak” nevez. A logika egyszerű: ami nincs a telefonon, az nem tud problémát okozni. A szülő közben láthatja a gyerek helyzetét, és bizonyos beállításokat is kezelhet.
A második a megfigyelés. A Samsung Galaxy hardverére épülő Bark Phone csak jóváhagyott névjegyekkel enged kommunikálni, miközben folyamatosan elemzi az üzeneteket, e-maileket, fotókat és a támogatott alkalmazásokat. Zaklatás, grooming – vagyis kiskorúak online behálózása –, öngyilkossági gondolatok vagy szexuális tartalom jeleit keresi, és ha ilyet talál, értesíti a szülőt. A legérdekesebb mégsem maga a szkennelés, hanem az, hogy a böngészés és az alkalmazások fokozatosan oldhatók fel, ahogy a gyerek egyre idősebb lesz.
A harmadik megközelítés az időbeosztás. A Pinwheel abból indul ki, hogy egy gyereknek nem egész nap ugyanazokra a funkciókra van szüksége. A szülő különböző „módokat” állíthat be a nap egyes szakaszaira: iskolaidőben a telefon például csak hívásra és navigációra használható, a házi feladat után pedig több funkció válhat elérhetővé. Ez kevésbé emlékeztet tiltólistára, inkább egy digitális órarendre.
A vezetékes telefon csendes visszatérése
A legmeglepőbb fejlemény mégsem az okostelefonok átalakítása, hanem az, hogy a gyártók egy része visszanyúlt a vezetékes otthoni telefon gondolatához.
A Tin Can egy konzervdobozra emlékeztető készülék, amely nem telefonaljzatról, hanem wifiről működik, és csak jóváhagyott névjegyek hívhatók róla. A többi Tin Can-felhasználó ingyen elérhető, a havi 9,99 dolláros csomag pedig bármely engedélyezett kapcsolatra kiterjeszti a hívásokat. Az Ooma MyPhone a hagyományos otthoni vonal modern változata: nincs rajta alkalmazás, böngésző, SMS vagy közösségi média, a szülő viszont beállíthat csendes órákat, és egy online felületen visszanézheti a híváslistát. A Pinwheel két vezetékes készüléket is piacra dobott 68 és 79 dolláros áron.
Talán a Waffle mutatja legtisztábban az új irányt. A Waffle Home vezetékes telefon, míg a Waffle Go inkább egy walkie-talkie-ra vagy játékra hasonlít: mindössze három gombja van, csak hanghívásra és hangüzenetek meghallgatására alkalmas, képernyője pedig egyáltalán nincs. A cég november 23-ra ígérte a szállítás megkezdését.
Ezek az eszközök arra utalnak, hogy a szülők egy része már nem jobb képernyőt keres, hanem olyan megoldást, amely szétválasztja a kapcsolattartást a képernyőhasználattól. A gyerek legyen elérhető, felhívhassa a nagymamát vagy a barátját, de ehhez ne kelljen folyamatosan magával hordania egy zsebben elférő internetes kaput.
Kinek melyik működik
A kínálatból kirajzolódik egyfajta életkori lépcső, még ha a gyártók nem is feltétlenül így kommunikálják. Egy kisiskolásnak, akinek elsősorban arra van szüksége, hogy hazaszólhasson, egy otthoni készülék vagy akár egy háromgombos eszköz is elegendő lehet. A Teracube Thrive viszont, amely egy átdolgozott Android-rendszeren fut, és szűrt böngészést is enged, a forrás szerint több hagyományos okostelefonos funkciója miatt inkább idősebb gyerekeknek ajánlható.
A megközelítések között azonban nemcsak életkor alapján érdemes választani, hanem aszerint is, milyen viszonyt szeretne kialakítani a szülő a digitális szabadsággal. A Gabb-féle kizárás kevés döntést igényel, de előbb-utóbb elérkezik a pont, amikor a gyerek kinövi. A Bark-féle megfigyelés ezt a határt tovább tolhatja, cserébe a szülő a gyerek üzeneteinek tartalmáról is kaphat jelzéseket. Hogy ez egy adott családban biztonságérzetet ad vagy inkább bizalmatlanságot szül, azt már nem a szoftver dönti el.
Az anyagi oldal sem mellékes. Szinte minden eszközhöz havi előfizetés tartozik. A Bark alapmodellje 240 dollár, a kötelező mobilcsomag havonta 29 dollártól indul, így az első év minimum nagyjából 590 dollárba kerül. A Gabb 159,99 dollártól, havi 24,99 dolláros szolgáltatással, a kanadai TextNow új Yello! nevű telefonja pedig 149,99 dollárért, havi 19,99 dolláros csomaggal érhető el. A biztonság itt nem egyszeri vásárlás, hanem folyamatos szolgáltatás, és az üzleti modell is erre épül.
Merre tart a piac
A kínálat alapján nem az látszik, hogy hamarosan megszületik egyetlen „tökéletes gyerektelefon”. Sokkal inkább az, hogy a gyártók teljes eszközcsaládokat kezdenek felépíteni. A Pinwheel például már telefont, két vezetékes készüléket és 160 dolláros okosórát is kínál. A cél az lehet, hogy a gyerek az első otthoni készüléktől a korlátozott okostelefonig ugyanannál a cégnél, ugyanazon a szülői felületen haladjon végig. Ez kényelmes a család számára, a gyártónak pedig hosszú távú ügyfélkapcsolatot jelent.
Szerkesztői jegyzet
Ebben az összeállításban számomra az a legárulkodóbb, hogy a legújabb termékek közül több is visszanyúl a nappaliban álló közös telefon gondolatához. Aki olyan otthonban nőtt fel, ahol a család egyetlen telefonja egy közös helyen állt, emlékezhet rá, hogy a hívás nem teljesen magánügy volt, hanem a ház mindennapi életének része. A mai eszközök jóváhagyott névjegyekkel, csendes órákkal és híváslistákkal valami hasonlót próbálnak visszaépíteni, csak most már szoftveres szabályokkal. Érdekes kérdés, hogy amit egykor a lakás alaprajza és a telefonzsinór hossza természetes módon korlátozott, azt ma miért kell havidíjas szolgáltatásként újra megvásárolni.
Válaszaimhoz mesterséges intelligenciát használok, így azok tájékoztató jellegűek, esetenként pontatlanok vagy hiányosak lehetnek.