Idén is átadták a „Pro Caritate Albae Regiae” díjat – a Hiemer-házban tartott ünnepségen két nő neve hangzott el. Janó Andorné és Szaller-Paksi Gyöngyi egészen más terepen dolgozik: az egyikük a saját családjuk nélkül nevelkedő gyerekekért, a másik a krízishelyzetbe került, hajléktalan emberek ellátásáért. A díjat – az Önkormányzati Kommunikációs Központ beszámolója szerint – a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok segítéséért és életminőségük javításáért vehették át.
Akiknek nincs családjuk
Janó Andorné két civil szervezetet vezet: a Lurkó Gyermekvédelmi Egyesületet és a „Vigyázó Kéz” Gyermekvédelmi Egyesületet. A díj méltatása a székesfehérvári gyermekvédelmi civil szféra egyik meghatározó személyiségeként mutatta be, aki évtizedek óta azon dolgozik, hogy az állami gondoskodásban élő gyerekek és fiatalok biztonságosabb, élményekben gazdagabb és több esélyt adó környezetben nőhessenek fel.
A Lurkó egyesület a gyermekotthonokban és nevelőszülőknél élő gyerekek testi, lelki és szociális fejlődését segíti különféle programokkal, emellett adományokat gyűjt és juttat el hozzájuk. A „Vigyázó Kéz” tevékenysége szélesebb: az egészségmegőrzéstől és a betegségek megelőzésétől a nevelési, oktatási, képességfejlesztő és ismeretterjesztő programokon át a kulturális értékek közvetítéséig terjed, és fontos feladatának tekinti a gyerekek és fiatalok érdekképviseletét is.
A méltatás szerint munkáját a gyerekek iránti elkötelezettség, a közösségépítés és az önkéntesség jellemzi.

Pályázatok a hajléktalanellátásért
Szaller-Paksi Gyöngyi több mint húsz éve a Kríziskezelő Központ munkatársa. Az ő munkájának egyik kulcsa a papíron kezdődik: szakmai pályázatokat készít és ír, amelyek a méltatás szerint jelentősen hozzájárultak az intézmény fejlődéséhez és a hajléktalanok számára nyújtott szolgáltatások bővítéséhez.
Emellett a szakmai képzések tervezésében, kidolgozásában és megvalósításában is kiemelt szerepet vállal. Az indoklás precizitását, megbízhatóságát és szervezőkészségét emelte ki, valamint azt, hogy tudását önzetlenül megosztja kollégáival, ami a közösséget is erősíti.
Két nagyon különböző munka tehát: az egyik közvetlenül a gyerekek mellett, programokban és adományokban mérhető, a másik pályázatokban és képzésekben, amelyek eredménye az ellátás bővülésében jelenik meg.

Egy díj, sokféle segítség
A „Pro Caritate Albae Regiae” díj annak adományozható, aki a gyermekvédelem, a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációja, az idősek méltósága és jólléte, a hátrányos helyzetű csoportok segítése vagy az esélyegyenlőség érdekében kiemelkedő tevékenységet végzett. Az elismerést minden évben a Szociális Munka Napjához kapcsolódó városi ünnepségen adják át. A világnapot november 12-én tartják, a Szociális Munkások Nemzetközi Szövetségének (IFSW) javaslatára 1997 óta.
Az ünnepségen dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte a város szociális intézményeinek dolgozóit.
„Köszönetünket és elismerésünket fejezzük ki mindazoknak, akik az egyik, ha nem a legnehezebb területén dolgoznak egy város mindennapi életének. Mindegy, hogy a legkisebbek, az idősek, a betegek vagy a rászorulók ellátásáról van szó, ez mindenképpen egy nehéz, ám szép és felemelő hivatás!” – mondta ünnepi köszöntőjében a polgármester.

Beszédében arról is szólt, hogy a szociális intézményekben a legfontosabb a szakemberek tudása és embersége, ám megbecsülésük terén – különösen anyagi téren – bőven van tennivaló, és ez utóbbi hosszú évek óta várat magára. Reményét fejezte ki, hogy a következő években érzékelhető előrelépés és felzárkóztatás történik. Bejelentette: az önkormányzat a 2026-ban adott juttatásokat és kiegészítéseket 2027-ben is fenntartja a szociális szférában.
A köszöntő után Verhás Balázs Ferenc, a Hang-Szín-Tér Művészeti Gimnázium alapfokú ütős tanszakának növendéke lépett fel: a Valahol Európában című musical A zene az kell című dalát és egy Mozart-művet adott elő, majd ráadást is játszott.
Mészáros Attila alpolgármester pohárköszöntőjében arról beszélt, hogy a szociális munkához lélek kell az elesettekért, az idősekért és a rászorulókért, de kell hozzá „virtuozitás” is, hogy a dolgozók az adott körülményekből a lehető legtöbbet hozzák ki. Hozzátette: a város büszke lehet több száz szociális dolgozójára.
A két díjazott munkája más-más területen segíti a rászorulókat, de közös bennük az elkötelezettség, amellyel évtizedek óta dolgoznak mások életének jobbá tételéért.