Százéves gőzös maradványa bukkant elő a Dunából Bajánál

A Duna rendkívüli apadása nemcsak a hajózást nehezíti, hanem történelmi emlékeket is felszínre hoz. A bajai vízmérce 2026. augusztus 4-én napközben mínusz 29, este pedig mínusz 28 centimétert mutatott. Augusztus 5-én reggel mínusz 26 centiméteres vízállást mértek. Ezek a számok a vízmérce rögzített nullpontjához viszonyított értékek, nem a folyó tényleges mélységét jelentik. Július közepén még a 25 centiméteres állás számított új történelmi mélypontnak, azóta tehát további jelentős apadás következett be.

Az MFTR LVI gőzöse lehet a mederben

A Baka Múzeum augusztus 4-én készített fényképsorozatot a bajai híd közelében előbukkant maradványokról. A helyszíni azonosítás szerint a roncs az MFTR, vagyis a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság LVI jelzésű utasszállító hajójához tartozhat. A múzeum beszámolója alapján a felépítményt egy korábbi kiemelési kísérlet során eltávolították, az iszapba süllyedt hajótest első része azonban most jól láthatóvá vált. Különösen látványos a gőzkazán maradványa.

A hajózási adatbázis szerint az LVI 1921-ben épült a Ganz és Tsa. Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár újpesti üzemében. A gőzüzemű, csavaros személyhajó 35,8 méter hosszú és 5 méter széles volt, legnagyobb merülése elérte az 1,65 métert. A hajtásról 260 lóerős gőzgép gondoskodott.

Az MFTR a magyar dunai hajózás meghatározó társasága volt. Az 1895-ben alapított vállalat járatai rövid időn belül a Duna és hajózható mellékfolyóinak jelentős részét behálózták. A társaság 1944-ben még 38 gőzüzemű és 11 motoros személyhajóval, valamint jelentős teherhajó- és uszályflottával rendelkezett.

A háború végén süllyedt el Bajánál

A Duna 1944-ben stratégiai fontosságú közlekedési és utánpótlási útvonal volt. Az angolszász légierő áprilistól intenzíven aknásította a folyót, hogy akadályozza a német és szövetséges hadianyag-szállításokat. A magyar folyamerők háború végi összesítése szerint mintegy 1100 légi akna került ténylegesen a Dunába, amelyek súlyos veszteségeket okoztak a hajózásban.

A Baka Múzeum beszámolója szerint 1944 őszén több hajó vesztegelt Baja környékén. A gyors szovjet előrenyomulás miatt a lassú vízi járműveket már nem lehetett biztonságosan, a folyással szemben északi irányba kimenekíteni, ezért több hajót a magyar és német személyzet maga süllyesztett el. Az LVI is ekkor kerülhetett a folyó fenekére. A hadtörténeti összefoglalók szerint október 21-re a frontvonal már a Kiskunfélegyháza–Baja térségében húzódott.

A Hajóregiszter az LVI történeténél azt rögzíti, hogy a hajó 1944 őszén Bajánál süllyedt el, majd 1951-ben kiemelték és szétbontották. Ez első látásra ellentmond annak, hogy most jelentős hajótestmaradvány látható a mederben. Elképzelhető azonban, hogy az ötvenes évekbeli művelet során csak a roncs hasznosítható részeit emelték ki, míg egyes szerkezeti elemek az iszapban maradtak. Ennek tisztázásához részletes hajózástörténeti és régészeti vizsgálatra lenne szükség.

Ipartörténeti emléket mentenének

A Baka Múzeum szerint érdemes lenne megvizsgálni, hogy a gőzkazán és a hajó gépészeti elemei megmenthetők-e ipartörténeti emlékként. Az LVI nem híres hadihajó vagy luxusgőzös volt, hanem a két világháború közötti magyar folyami közlekedés egyik hétköznapi munkagépe. Éppen ezért lehet értékes: egy olyan korszak technológiáját és dunai közlekedési kultúráját őrzi, amelyből egyre kevesebb eredeti tárgyi emlék maradt fenn.

A lehetséges kiemelés azonban összetett feladat lenne. Előbb pontosan azonosítani kellene a maradványokat, felmérni az állapotukat, valamint tisztázni a tulajdonjogi, örökségvédelmi, vízügyi és biztonsági feltételeket. Az iszapban fekvő fémszerkezet mozgatása szakszerű dokumentálás nélkül visszafordíthatatlan károkat is okozhatna.

A rendkívüli apadás így egyszerre figyelmeztető természeti jelenség és ritka történelmi lehetőség. A Duna most megmutatta egy több mint száz éve épült hajó olyan maradványait, amelyeket normál vízállás mellett ismét teljesen elrejtene a folyó. A következő kérdés már az, hogy sikerül-e tudományosan dokumentálni és legalább a legértékesebb részeit megőrizni, mielőtt a víz ismét visszatér.

Beállítható figyelés arra, hogy érkezik-e hivatalos azonosítás vagy döntés a bajai roncs feltárásáról.

Fotók: Baka Múzeum Facebook