Egy magashegységi faj számára egy karsztvidéki mélyedés is menedéket jelenthet a felmelegedés idején. A Szegedi Tudományegyetem kutatóinak 2026-os vizsgálata szerint az ilyen hűvös, párás töbrök ritka, magashegységi fajok fennmaradását is segíthetik. A klímaváltozás hatása tehát nemcsak nagy földrajzi léptékben különbözhet: egy tájon belül is lehetnek kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyek.
Ez is része annak a természeti tartaléknak, amelyről Erdős László, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos tanácsadója írt a Másfélfok – Éghajlatváltozás közérthetően szakportálon. Elemzésének központi állítása, hogy a biológiai sokféleség megőrzése és helyreállítása egyszerre segítheti a felmelegedés mérséklését és az alkalmazkodást.
Menedékek egy változó tájban
A 2026-os nyár kiszáradó erdei és kiégett gyepfoltjai a kutató szerint megmutatták, mekkora terhelést jelent a felmelegedés az élővilágnak. A válasz azonban nem minden életközösségben azonos: egy, a Kiskunság hat természetes életközösségét vizsgáló kutatásban a szárazodás egyes növénytársulások fajszámát csökkentette, másokét egyelőre nem.
A változatos táj azért jelenthet előnyt, mert többféle helyi körülményt kínál. Az élőlények a forró déli lejtőkről az északi oldalakra, az alföldi gyepekről az erdőszegélyekbe vagy hűvös töbrökbe húzódhatnak. A rövid távolságokat még a növények is képesek áthidalni, így a közeli élőhelyek különbségei az alkalmazkodásban is szerepet kaphatnak.
A táj változatossága az emberi életkörülményekkel is összefügghet. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakemberei magyarországi és romániai falvakban magasabb életminőségi mutatókat találtak a változatosabb tájak településein, mint a monokultúrák uralta környezetben. Ebben szerepe lehet annak is, hogy a mezőgazdasági területek közötti erdőfoltok mérséklik a légszennyezettséget.
Nem egyszerűen a fajokat kell számolni
A sokféleség előnyei nem érnek véget a menedékhelyeknél. Egy 2026 októberében közzétett nemzetközi elemzés 423 tanulmány alapján 23 ökoszisztéma-funkciót és -szolgáltatást vizsgált. A legtöbb esetben kedvező kapcsolatot talált a biodiverzitással: a vízminőség és a beporzás gyakran csaknem egyenes arányban javult a fajgazdagsággal, a tengeri szénmegkötés pedig különösen érzékenynek bizonyult a sokféleség változására.
A több faj előnye sok esetben még a már eleve fajgazdag rendszerekben sem merült ki. A szárazföldi erdőkben a nagyobb fajgazdagság általában nehezíti a kártevők elszaporodását, és számos vizsgálat szerint nagyobb szénmegkötéssel is együtt jár.
A mezőgazdaságban hasonló összefüggések mutatkoznak. A sokféle növényt termesztő gazdaságok talaja és vízgazdálkodása kedvezőbb lehet, gyakran kevesebb műtrágyát és növényvédő szert igényelnek, valamint ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Működésük kisebb üvegházhatásúgáz-kibocsátással járhat, és a légköri szén megkötésével is hozzájárulhatnak a felmelegedés mérsékléséhez.
Ebből ugyanakkor nem következik, hogy bármilyen új faj betelepítése használ. Erdős hangsúlyozza: egy természetes élőhely idegenhonos fajokkal történő bővítése éppen ellentétes hatást válthat ki. Nem önmagában a fajszám növelése a cél.
A veszteség, amelyet a létszám nem mutat meg
Van a sokféleségnek egy kevésbé látványos szintje is. Egy növényeket, állatokat és gombákat vizsgáló, 2025-ös globális metaanalízis szerint a fajokon belüli genetikai változatosság világszerte csökken. Ez nemcsak a ritka, hanem a ma még gyakori fajokat is érinti.
Az egyedszám helyreállása nem jelenti automatikusan a genetikai változatosság visszatérését. Egy megfogyatkozott populáció megfelelő védelemmel viszonylag gyorsan gyarapodhat, elveszített genetikai sokféleségének helyreállítása azonban jóval nehezebb, a veszteség pedig tartós lehet. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából ezért a fajok puszta jelenléte mellett ez a belső változatosság is meghatározó.
A tétet növeli, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programjának idei jelentése szerint lényegében kizárt a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokon belül tartása. A kibocsátások csökkentése mellett ezért az elkerülhetetlen változásokra is fel kell készülni. Erdős szerint ebben a fajgazdagabb mezőgazdasági és erdészeti rendszerek, valamint a táj- és településtervezésben is megőrzött vagy helyreállított élőhelyek és természetes klímamenedékek kaphatnak szerepet.
A biodiverzitás ebben az értelemben nem csodaszer, hanem több szinten működő tartalék: genetikai változatosság, együtt élő fajok és eltérő adottságú élőhelyek együttese. Megőrzése nem helyettesíti a kibocsátáscsökkentést, de jelentősen mérsékelheti a klímaváltozás kárait.