Az árampiac alkonya: miért robban be az energia ára, amikor lemegy a nap?

Nyár elején a nyugat-európai áramtőzsdén egy sosem látott, abszurdnak tűnő helyzet állt elő: a túltermelés miatt a villamos energia ára mínusz 500 euróig zuhant megawattóránként. Aki tudta, szinte pénzt kapott azért, hogy fogyasszon. Néhány héttel később, a legutóbbi kánikula idején ugyanez az egy megawattóra már plusz 500 euróba került.

Ez az ezer eurós kilengés nem egy technikai hiba, hanem az európai energiarendszer új, egyelőre megoldatlan valósága. A 38,5 Celsius-fokos németországi hőség ugyanis kíméletlenül megmutatta, hol húzódnak a hálózatok és a jelenlegi piaci logikák határai.

A naplemente ára

A problémát nem maga a hőség, hanem a fogyasztási és termelési görbék teljes elcsúszása okozza. Amikor napközben tűz a nap, a naperőművek ontják magukból az olcsó, zöld energiát. A kínálat bőséges, az árak pedig a mélybe zuhannak.

A kritikus pont az esti órákban jön el. A napenergia-termelés drasztikusan visszaesik, miközben a lakásokban, irodákban és üzemekben a légkondicionálók és hőszivattyúk továbbra is maximális fokozaton pörögnek, hogy ellensúlyozzák a falakból áradó hőt. A kieső tiszta energiát ilyenkor csak a legdrágább, hagyományos fosszilis forrásokból – gáz- és szénerőművekből –, vagy drága importból lehet pótolni.

Az európai villamosenergia-piac árazási modellje szerint mindig a rendszer egyensúlyához szükséges, legdrágábban termelő egység határozza meg a mindenkori piaci árat. Ha csak egyetlen drága gázerőművet is be kell indítani az esti klímahasználat fedezésére, az az egész piacon felhúzza az árakat.

A hálózati kapacitás szűkös

A helyzetet tovább rontja az infrastruktúra elmaradottsága, ami a német piacon különösen látványos. Gyakran hiába fúj a szél északon és termel olcsó áramot, a szűkös hálózati kapacitások miatt ez az energia egyszerűen nem jut el a sűrűn lakott, iparosodott déli tartományokba.

Ennek a hálózati dugónak súlyos és kétszeres ára van. A túlterhelés elkerülése végett az északi szélturbinákat időnként le kell kapcsolni, amiért az üzemeltetők kártérítést kapnak. 

Új stratégia a hűtésben

Mit jelent mindez a gyakorlatban? A háztartások és a cégek számára az áramfogyasztás időzítése hamarosan kritikus pénzügyi kérdéssé válik.

A korábbi gyakorlat – miszerint akkor kapcsoljuk be a klímát, amikor hazaérünk a munkából – a jelenlegi piaci struktúrában a legdrágább megoldás. A logikus és gazdaságos lépés (amelyet a német piacon már tudatosan alkalmaznak a rugalmas árazású fogyasztók) a nappali, túlkínálatos időszak kihasználása. Az épületek intenzív hűtését érdemes a kora délutáni órákra időzíteni, amikor a napenergia miatt az áram olcsó. A lehűtött falak és a jó szigetelés segítségével az esti, méregdrága órákban a klímaberendezések teljesítménye már jelentősen csökkenthető.

Az energiaválság tehát nem múlt el, csak átalakult. A jövőben nemcsak az lesz a kérdés, hogy mennyi áramot fogyasztunk, hanem az is, hogy pontosan mikor tesszük azt.