A Száva ismét megmutatja a több mint százéves magyar hajóroncsot

A Száva felszíne alatt egy olyan hajó fekszik, amelynek neve és szolgálati helye többször változott, miközben államok szűntek meg körülötte. A Slovenac roncsa a szerbiai Szávaszentdemeter, vagyis Sremska Mitrovica és Árki, szerb nevén Jarak között, a folyó bal partjának közelében található. Amikor jelentősen visszahúzódik a víz, a maradvány nagyobb részei ismét láthatóvá válnak.

Különösen alacsony vízállásnál a roncs olyan közel kerül a parthoz, hogy akár gyalog is meg lehet közelíteni. Ez azonban nem teszi ártalmatlanná: a hatóságok óvatosságra intenek, mert a hajó utolsó útján gránátokat és más hadianyagot szállított, amelyek egy része még mindig a szerkezetben lehet.

Egy hajó, amely túlélte saját korszakait

A gőzüzemű, oldalkerekes vontatóhajó 1913-ban készült az óbudai hajógyárban. Eredetileg SMS Vág néven állt az Osztrák–Magyar Monarchia császári és királyi Duna-flottillájának szolgálatába, majd Vág néven működött tovább. A trianoni békeszerződés után Jugoszláviához került, ahol Slovenacra nevezték át.

A névváltoztatások önmagukban is kirajzolják a térség huszadik századi átalakulását. A hajó ugyanazokon a folyókon közlekedett tovább, miközben megváltoztak az országhatárok, a hadseregek és a lobogók. Története során többször elsüllyesztették, de mindig kijavították, majd ismét szolgálatba állították.

A második világháború idején a Slovenac német kézre került, és katonai felszerelések szállítására használták. Utolsó útja 1945. április 24-én ért véget: Árkitól folyásirányban felfelé mágneses aknára futott és elsüllyedt. Ezúttal már nem emelték ki; maradványai több mint nyolcvan éve a Száva medrében fekszenek.

Egyszerre emlék és veszélyforrás

A sekély víz most látványossá teszi a roncsot, de egyúttal azokat a kockázatokat is felszínre hozza, amelyek magasabb vízállásnál rejtve maradnak. A feltételezett második világháborús lőszerek miatt a hajó közvetlen megközelítése veszélyes lehet. A maradvány a hajózást is fenyegetheti, mert hajózható területen fekszik, miközben magasabb víznél nem látszik ki a folyóból.

A Slovenacot az elmúlt évtizedekben nemcsak a víz és a korrózió pusztította. A hajó a színesfémtolvajok célpontjává vált, beavatkozásaik nyomai ma is láthatók a szerkezetén. A roncs jogi védelem nélkül is különleges történelmi jelentőségű értéknek számít, állapotát azonban a fosztogatás tovább ronthatja.

Amit a folyó időnként láthatóvá tesz

A Slovenac különössége abból fakad, hogy egyszerre ipartörténeti emlék, katonai roncs és a közép-európai határváltozások tárgyi tanúja. Óbudai megépítésétől a monarchiabeli és jugoszláv szolgálaton át a második világháborús elsüllyedéséig több korszak rakódott egymásra a hajótestben.

Az alacsony vízállás nem új történetet teremtett, hanem rövid időre láthatóvá tette azt, ami végig ott volt a folyóban. A roncs előbukkanása arra is emlékeztet, hogy a háborúk öröksége nem mindenütt múzeumokban maradt fenn: néhol ma is a mindennapi közlekedés útvonalai alatt rejtőzik.

Fotó és videó: Tportal.hr