Két imádkozó sáska, két külön történet a kertben: hogyan különböztessük meg őket?

Az imádkozó sáska mozdulatlanul várakozó alakja ismerős lehet a kertből. Ma már azonban Magyarországon nem minden ilyen rovar tartozik ugyanahhoz a fajhoz. A különbség nem pusztán az azonosítás miatt érdekes: az egyik védett őshonos állat, a másik egy idegenhonos faj, amelynek terjedése természetvédelmi kérdéseket vet fel.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park felhívása szerint a hazai imádkozó sáska (Mantis religiosa) első lábának tövén fekete folt látható. A 4–8 centiméter hosszú faj legelőkön, füves területeken és kertekben is él; Magyarország egyetlen őshonos imádkozósáska-faja, és védett.

A hasonlóság mögött más életmód is van

Az utóbbi években Magyarországon is megjelent az óriás ázsiai imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata). A felhívás a szárnyán látható fehér foltot emeli ki azonosító jegyként. Ez a faj 8–10 centiméter hosszú lehet, és kertekben, fás területeken, valamint a lombkoronában is előfordul.

A nemzeti park tájékoztatása az idegenhonos faj megjelenését az éghajlatváltozással és az emberi tevékenységgel hozza összefüggésbe. Arra is felhívja a figyelmet, hogy szaporasága és terjedése hatással lehet az őshonos élővilágra. Az ebből fakadó veszélyt a felhívás kutatásokra hivatkozva jelzi; egy-egy kerti észlelés önmagában nem mutatja meg, mekkora ez a hatás.

A két faj megkülönböztetéséhez tehát nem elég a jellegzetes testtartás. A láb tövén látható fekete, illetve a szárnyon látható fehér folt közelebb vihet az azonosításhoz. A nemzeti park fényképes megfigyeléseket kér a fajok előfordulásának feltérképezéséhez, és arra figyelmeztet, hogy a védett őshonos imádkozó sáskát ne bántsák.

Egy ilyen találkozás azt is megmutatja, hogy egy ismerősnek tűnő kerti állat mögött változó élővilág húzódhat meg. Annak megértése pedig azzal kezdődik, hogy pontosan tudjuk, melyik fajt látjuk.

A fotó illusztráció!