Magyarországon évek óta nagyjából 220 ezer ember munkanélküli, ez a szám első ránézésre nyugalmat sugall. A felszín alatt azonban olyan átrendeződés zajlik, amely a mostani leépítési hírekben is tetten érhető. Nem a fizikai munka hiánya miatt kerülnek utcára az emberek, hanem azért, mert a munkaszervezés, a technológia és az állami kiadások egyszerre változnak. Három, egymástól független terület (a közmédia, az autóipar és a diplomás munkaerőpiac) mutatja meg, hogyan.
Egyre több munkanélküli érkezik irodából
Becsey Zsolt, az UniCredit Bank vezető közgazdásza a LinkedInen közzétett elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudásintenzív munkakörökből érkező álláskeresők ma már a munkanélküliek több mint egyharmadát adják. 2019-ben ez az arány még csak egyötöd volt. Stagnáló összlétszám mellett ez azt jelenti, hogy a munkanélküliek összetétele érdemben eltolódott a képzettebb rétegek felé. A közgazdász szerint nem is a szint a legbeszédesebb, hanem a trend: a vezetői és szakértői munkakörökből érkezők aránya az elmúlt években meredeken nőtt.
Becsey több okot is felsorol. A fizikai munkakörökben szerinte kimerültek a munkaerő-tartalékok, miközben a gyártóipar és a kereskedelem sokáig stabil hátteret adott az alacsonyabb képzettségűeknek. Megállt az SSC/BSC-szektor növekedése is. Ezek a nagyvállalatok könyvelési, HR-, informatikai és egyéb háttérfeladatait ellátó szolgáltatóközpontok, amelyek az elmúlt években sok diplomásnak adtak munkát. A regionalizáció, vagyis a funkciók több országot kiszolgáló központokba szervezése, valamint a szervezeti hierarchiák laposodása tovább csökkenti a helyi fehérgalléros munkaerő iránti igényt.
Az elemzés szerint gyengébb gazdasági környezetben jellemzően a HR-, marketing-, projekt- és középvezetői pozíciók kerülnek először nyomás alá, a gyártás csak utánuk. Becsey úgy látja, hogy Magyarországon a választás utáni átalakulások a pénzügyi szektort és az oktatást is érinthették.
A mesterséges intelligenciát a közgazdász nem tekinti fő magyarázatnak. Hatása az irodai és adminisztratív állásoknál lenne a legerősebb, ez azonban az adatokban még nem igazolható. A többi munkakörben pedig a kedvezőtlen folyamatok legalább két éve tartanak, így ezek mögött szerinte nem az MI áll. Az elmúlt egy év gyorsulásában ugyanakkor már szerepet játszhatott. A legfontosabb kérdésnek azt tartja, mi történik, ha a diplomás munkaerő kínálata tartósan gyorsabban nő, mint a tudásintenzív állások száma, és hogyan tud ehhez alkalmazkodni az oktatás és a szakképzés.
A közmédiánál is a háttérmunkát érinti a leépítés
Ebbe a képbe illeszkedik a közmédia csoportos létszámcsökkentése is, bár ott a gazdasági okok mellett a vezetőváltás és a politikai átrendeződés is meghatározó. A Világgazdaság a Magyar Nemzet értesüléseit is felhasználó összefoglalója szerint a Magyar Rádió és Televízió Nonprofit Zrt. és az üzemi tanácsok november 13-án, pénteken állapodtak meg. A társaság a Magyar Nemzetnek azt közölte, hogy a leépítés 108 munkavállalót érint.
A folyamat a munkajogi szabályokhoz igazodik. Az érintettek előzetes írásbeli tájékoztatása november 16-án kezdődött, a munkaviszony megszüntetéséről szóló jognyilatkozatokat pedig legalább 30 nappal később adja át a munkáltató. A cég közlése szerint objektív szempontok alapján döntött: figyelembe vette, mely munkakörök szűnnek meg és melyekre lesz várhatóan szükség, valamint mérlegelte a dolgozók tapasztalatát, képzettségét és alkalmasságát. A társaság szerint az intézkedés nem befolyásolja a közmédia napi működését.
A Magyar Nemzet úgy tudja, hogy a tárgyalások első fordulójában még 160 fős leépítésről volt szó. A lap szerint a vezérigazgató a Központi Üzemi Tanácsnak küldött belső levelében a szervezeti átalakításból adódó párhuzamosságokkal, a feleslegessé vált munkakörökkel, valamint azoknak a dolgozóknak az elbocsátásával indokolta a tervet, „akiknek a tevékenysége propagandacélokat szolgált”. A lap ugyanakkor azt írja, hogy a képernyőn szereplő, nevüket és arcukat adó híradós munkatársakat nem bocsátották el, őket főként back office, vagyis háttérterületen foglalkoztatják tovább. A kirúgások így inkább a háttérben dolgozókat érintik.
A Magyar Nemzet birtokába jutott hangfelvétel szerint Bodacz Balázs a hétfői tájékoztatón azt mondta, hogy személy szerint már október 23-án az átalakított létszámmal szerette volna működtetni a hírszerkesztőséget, de jogi és adminisztratív okok miatt csak most közölhették a döntést. Álláspontja szerint a szerkesztőségnek már augusztus 20-a óta az új szervezetben kellett volna működnie. A közmédiát alapvetően túlduzzasztott szervezetnek nevezte, a hírszerkesztőség leépítését pedig azzal indokolta, hogy az M1 profilja radikálisan átalakult. Felidézte, hogy egyes munkatársakat csak heti egy-három napra osztottak be, és ezeken a napokon is kevés feladatuk volt. A hírszolgáltatás és a háttérműsorok későbbi szerkezetének kialakítását a következő vezetés feladatának tartja.
Az érintettek egy része ennél súlyosabb állításokat fogalmazott meg, ezeket azonban kizárólag a Magyar Nemzet névtelen forrásai támasztják alá. A lap egyik, az átalakításra rálátó forrása szerint a vezetőváltás után szerkesztőségi utasítások szabályozták, ki szerepelhet a műsorokban. Eszerint le van tiltva Kovács Ákos, Nagy Feró és Böjte Csaba, a róluk készült korábbi anyagokat nem lehetett újra leadni, és a nevüket sem lehetett megemlíteni. A forrás szerint más, korábban felvett műsorok, például az Ez itt a kérdés adásait is letiltották, a műsor több vendégét pedig tiltólistára tették. Ugyanez a forrás arról is beszámolt, hogy a munkatársakat átvilágították, személyes adatlapok készültek róluk, és az ellenőrzés állítólag a családi hátterükre is kiterjedt. Értesülése szerint a megítélésben az is szerepet játszhatott, mennyire tudtak alkalmazkodni az új vezetés elvárásaihoz. A közmédia vezetésének ezekre az állításokra adott reakcióját a forrásanyag nem tartalmazza.
A pénz is szűkül
A létszámleépítés mögött költségvetési szándék is áll. Magyar Péter miniszterelnök a Telexnek adott interjúban arról beszélt, hogy a közmédia éves költségvetése 80-100 milliárd forint körüli szintre, nagyjából a jelenlegi felére csökkenhet. A kormányfő szerint ebből az összegből is működhet megfelelő színvonalú, objektív közmédia. A kormány a túlárazott szerződésekkel, a párhuzamos feladatellátással és a felesleges működési költségekkel indokolja a csökkentést. A tágabb cél az állami kiadások visszafogása és a költségvetési hiány mérséklése, ami mozgásteret adhat az adócsökkentéseknek és a béremeléseknek. Ez egyelőre a kormányfő által felvázolt terv, a részletes megtakarítási tételek nem ismertek.
Autóipar: nő az export, fogy a dolgozó
Egészen más mechanizmus működik a gazdaság egyik húzóágazatában. Nógrádi József, a Trenkwalder Recruitment stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója a TechTogether konferencián arról beszélt, hogy a magyar járműiparban és beszállítói körében 2021 óta 9 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma: az általa vizsgált vállalati körben öt éve 192 ezren, ma 183 ezren dolgoznak. Ez nagyjából öt százalékos csökkenés, egy olyan ágazatban, amely közben egyre többet termel.
A Központi Statisztikai Hivatal november 13-án közölt adatai szerint szeptemberben a feldolgozóipari exportértékesítés 34 százalékát a járműgyártás adta, kivitele pedig 32 százalékkal nőtt egy év alatt. A két adat együtt mutatja meg a lényeget: a termelés bővülése már nem jár együtt a foglalkoztatás hasonló ütemű növekedésével, mert az automatizálással a cégek kevesebb emberrel több munkát tudnak elvégezni.
Nógrádi szerint a vállalatok egyre több egyszerű összeszerelési feladatot bíznak robotokra. Ennek oka részben az, hogy a technológia olcsóbb lett, részben pedig a fizikai munkaerő hiánya. Az elektromos autókhoz ráadásul kevesebb alkatrész kell, mint a belső égésű motoros járművekhez, ezért a beszállítói láncok is átalakulnak, ami a magyar vállalkozásokat különösen érzékenyen érintheti. A szakember ezért fontosnak tartja, hogy az új autóipari beruházásokba a hazai cégeket is bekapcsolják.
A folyamat várhatóan gyorsul. Nógrádi szerint a nemzetközi autógyártásban már megjelentek az úgynevezett sötét gyárak, ahol a termelés jelentős része emberi jelenlét nélkül, automatizáltan zajlik. Példaként a kínai autóipart és a Xiaomit említette, ahol a digitális technológiák rendkívül gyors gyártást tesznek lehetővé. Úgy véli, a mesterséges intelligencia, a hálózatba kapcsolt robotok és az új adatátviteli technológiák tovább gyorsítják az átalakulást. Hazai példa is van: a Suzuki esztergomi üzemében már olyan rendszereket használnak, amelyek a meghibásodásokat is képesek előre jelezni.
Kevesebb fiatal, hárommillió átképzendő dolgozó
Az autóipar helyzetét az teszi különösen összetetté, hogy a munkahelyek fogyása munkaerőhiánnyal párosul. Nógrádi szerint egyes, az 1970-es évek közepén született évjáratok létszáma megközelíti a 180 ezret, a következő húsz évben munkaképes korba lépő évjáratok egyikénél sem számít viszont 100 ezres létszámra. A digitális környezetben felnőtt fiatalokat egyre kevésbé vonzzák a hagyományos gyári munkakörök, a külföldi munkavállalás pedig tovább élezi a versenyt. Tapasztalatai szerint száz megfelelőnek ítélt és megszólított jelöltből akár csak tíz válik ténylegesen munkába állítható dolgozóvá.
A szakember becslése szerint Magyarországon nagyságrendileg hárommillió embernek lenne szüksége valamilyen új képzésre vagy átképzésre. A hagyományos gépkezelői munkakörök robotfelügyeleti és rendszerellenőrzési feladatokká alakulhatnak, ezért a cégeknek szerinte már most azonosítaniuk kellene a fejleszthető munkavállalókat. Nógrádi úgy fogalmazott: nem attól kell tartani, hogy a képzett munkavállaló elmegy, hanem attól, hogy képzés nélkül marad a vállalatnál.
A jelenség nem magyar sajátosság. Az OECD és az Európai Bizottság 2026 szeptemberében publikált közös tanulmánya szerint az európai autóipar több mint hatmillió embernek ad munkát, de az elektromobilitás, a digitalizáció és a kínai verseny alapjaiban alakítja át az ágazatot. Az autógyártásban dolgozók közel 80 százaléka jelentős változást tapasztal a munkakörnyezetében, nagyjából harmaduk megfelelő képzés nélkül kénytelen alkalmazkodni. A beszállítóknál ez az arány már a 40 százalékot is eléri. A tanulmány szerint a kisebb cégek jóval nehezebben tudják finanszírozni dolgozóik átképzését, így hosszabb távon nőhet a különbség a nagy autógyártók és beszállítóik között.
Mit mutatnak együtt az adatok
A három terület eltérő okokból veszít munkahelyeket. A közmédiánál a vezetőváltás és a tervezett forráskivonás, az autóiparban a robotizáció és az elektromos átállás, az irodai munkakörökben pedig a szolgáltatóközpontok megtorpanása és a szervezetek karcsúsítása áll a háttérben. Egy közös vonás mégis kirajzolódik: a leépítések egyre inkább a rutinszerű, háttér- vagy köztes szintű feladatokat érintik, miközben a munkanélküliek összlétszáma alig mozdul. A kérdés így kevésbé az, hogy lesz-e munka, mint inkább az, hogy a munkavállalók képzettsége és az oktatási rendszer kapacitásai lépést tudnak-e tartani azzal, ahogyan maguk a munkakörök átalakulnak.