A 2027-es év egyszerre hoz magasabb bérköltségeket és alacsonyabb hálózati díjakat a vállalkozásoknak. A két hatás azonban nem oltja ki automatikusan egymást: egy sok minimálbérest foglalkoztató kereskedelmi vagy építőipari cég egészen más helyzetbe kerülhet, mint egy energiaigényes ipari vállalat.
A nettó jobban nő, mint a bruttó
Január 1-jétől a minimálbér 7,5 százalékkal, bruttó 347 ezer forintra, a garantált bérminimum pedig 6,1 százalékkal, 396 ezer forintra emelkedik.
A dolgozók nettó jövedelme ennél jóval nagyobb mértékben nőhet, mert a minimálbér összegéig az eddigi 15 helyett 9 százalékos személyi jövedelemadót kell fizetni. A számítások szerint a minimálbéresek nettója mintegy 37 ezer forinttal, 17 százalék feletti mértékben, a garantált bérminimumot keresőké pedig havi körülbelül 30–33 ezer forinttal emelkedhet.
A különbség azért fontos, mert a nettó béremelés egy részét nem a munkáltató finanszírozza, hanem az állam vállalja át az alacsonyabb adóbevételen keresztül.
A bruttó emelés ugyanakkor az elmúlt öt év legkisebb minimálbér-növelése. Ez illeszkedik ahhoz a gazdaságpolitikai törekvéshez, hogy a bérek emelkedése közelebb kerüljön a termelékenység növekedéséhez. A kormányzati előrejelzés 2027-re 5,6 százalékos átlagkereset-növekedéssel és 3 százalékos inflációval számol.
A munkáltató viszont a teljes emelést kifizeti
A cégek oldalán már kevésbé kedvező a kép. A minimálbéres munkavállaló teljes havi munkáltatói költsége a számítások szerint 27 346 forinttal, a garantált bérminimumon dolgozóé 25 764 forinttal nő.
Egy ötven minimálbéres munkavállalót foglalkoztató vállalkozásnak ez évente több mint 16 millió forintos pluszkiadást jelenthet.
Ráadásul nem kizárólag a minimálbéresek fizetéséről van szó. Ha a legalacsonyabb keresetek közelebb kerülnek a magasabb bérkategóriákhoz, a cégeknek gyakran az ott dolgozók fizetését is emelniük kell, hogy megőrizzék a bérek közötti különbségeket. Emiatt a minimálbér-emelés hatása akár a mediánkeresetig is továbbgyűrűzhet.
A leginkább érintett ágazatok közé tartozhat a kereskedelem és az építőipar, ahol sok a minimálbéres és garantált bérminimumon dolgozó. A feldolgozóiparban pedig már önmagában a teljes bértömeg nagysága miatt lehet jelentős a pluszteher.
A VOSZ becslése szerint a bérmegállapodás vállalkozói költsége akár ezermilliárd forintos nagyságrendű lehet. A szervezet felmérésében a cégek 12 százaléka tartotta elképzelhetőnek, hogy leépítésre is szükség lehet,bár ez még nem meghozott döntéseket, csupán kockázatot jelent.
Az elemzők összességében 5,5–7 százalék közötti átlagbér-emelkedést várnak 2027-re. A bérmegállapodás mellé a felek 5 százalékos általános béremelési ajánlást is megfogalmaztak a versenyszférának.
Az ellensúly: olcsóbb ipari hálózathasználat
A vállalkozások számára a másik jelentős változás az energiaköltségeknél érkezik.
2027-től az ipari fogyasztókat érintő elosztói és átviteli tarifák 43–55 százalékkal csökkennek. A rendszerhasználati díj nem magának az áramnak az ára, hanem az az összeg, amelyet az energia hálózaton történő továbbításáért és elosztásáért fizetnek.
A változás mögött elsősorban kedvezőbb energiabeszerzési költségek állnak. A tarifarendszer szerkezete is átalakul: a fogyasztással arányos díjak helyett nagyobb szerepet kapnak azok a fix díjak, amelyek a hálózat rendelkezésre állását és fenntartását finanszírozzák. Ez elsősorban a nagyobb, energiaigényes ipari fogyasztóknak jelenthet komoly könnyítést.
A kisfogyasztóknál már nem ilyen egyértelmű a kép
A fix díjak nagyobb szerepe ugyanakkor máshol költségnövekedést is okozhat. A kormány azt ígéri, hogy a lakosság nem fog többet fizetni: a többletet kompenzálják, és a rezsicsökkentett, kilowattóránként 36 forintos áramár is megmarad.
A változás a kisebb vállalkozások számára sem feltétlenül kedvező. Egy politikusi értékelés szerint a mikro- és kisvállalkozások csaknem fele akár magasabb hálózati költséggel is szembesülhet. Az biztos, hogy a rendszer átalakítása elsősorban a nagy ipari fogyasztóknál hoz látványos megtakarítást.
Ki nyer és ki veszít?
A két intézkedést ezért nem érdemes egyetlen vállalkozói mérlegként kezelni.
Egy energiaintenzív ipari vállalat, ahol viszonylag kevés minimálbéres dolgozik, akár egyértelmű nyertese is lehet a változásoknak: az alacsonyabb hálózati díj nagyobb megtakarítást hozhat, mint amennyibe a béremelés kerül.
Egy munkaigényes kereskedelmi, szolgáltató vagy építőipari kisvállalkozásnál ennek éppen az ellenkezője történhet. Az energiaköltség-csökkenésből keveset érzékel, miközben a magasabb béreket és a bértorlódás miatt szükségessé váló további fizetésemeléseket teljes egészében finanszíroznia kell.
A növekedés dönti el, elbírják-e a cégek
A bérmegállapodás egyik legfontosabb feltétele, hogy 2027-ben valóban elinduljon a gazdasági növekedés. A VOSZ mintegy 2,5 százalékos GDP-bővülést tart reálisnak.
Ha nő a fogyasztás, erősödnek a vállalatok közötti megrendelések és megérkeznek a várt uniós források, a cégek könnyebben tudják kigazdálkodni a magasabb béreket.
Ha viszont a növekedés jelentősen elmarad, a bérköltségek emelkedése már komoly problémát okozhat.
A vállalkozói felmérésekben ezért mára nem is egy konkrét adó vagy költségelem, hanem a gazdasági bizonytalanság került az első helyre. A 2027-es változások lényege így nem egyszerűen az, hogy egyik oldalon emelnek, a másikon csökkentenek. Sokkal inkább a terhek átrendezéséről van szó: az állam az alacsonyabb keresetűek nettó béremelésének egy részét adócsökkentéssel vállalja át, miközben az energiarendszer költségeit is másképp osztják szét a fogyasztók között.